Akár sikerként is elkönyvelhető, hogy az EU főtárgyalói delegációja hétből három dossziét – tudomány, oktatás-képzés, közép- és kisvállalkozások – az október 29-i megbeszéléseken lezárt. Pontosabban, a hivatalos megfogalmazás szerint a szóban forgó dossziék „jelenleg nem igényelnek több tárgyalást”, ám bármikor újból elővehetők. (Nem valószínű azonban, hogy ezek a kérdéskörök lényegi vitát kavarnának a jövőben.) Ugyanakkor a közös kül- és biztonságpolitika, valamint – kisebb mértékben – az audiovizuális ügyek tárgyalásától több tagállam is vonakodott. Az előbbi témában Ciprus politikai megosztottsága emelhetett volna korlátot a tárgyalások elé, míg az utóbbiban néhány felvételre jelentkező ország piacának a tengeren túli filmipar termékeivel szemben meglévő túlzott nyitottsága akadályozhatta volna az eszmecserék megkezdését.
Az október 29-i főtárgyalói eszmecsere ezekre a kérdésekre választ adott. Például arra, hogy végül – Franciaország fenntartása ellenére – mind a hét téma előkerül majd a november 10-i miniszteri értekezleten. Az első három fejezetet a felek problémamentesnek minősítették, ezeket tehát a kormányközi konferencia várhatóan lezárja. A fennmaradó négy fejezetben az említett két szabályozást problematikusnak minősítették, ezek lezárása tehát brüsszeli vélemények szerint nem valószínű a novemberi találkozón.
Az, hogy a Bizottság az első hét fejezetről javasolja a tárgyalások megkezdését, amolyan közös nevezőnek tekinthető, hiszen az „első körös” hatok általában ennél több témában alakították ki tárgyalási pozícióikat. Magyarország például 11, Észtország pedig 12 fejezetről nyújtotta át álláspontját szeptemberben az EU illetékeseinek. Budapest négy területen – a gyógyszeriparban, a távközlésben, az iparpolitikában és a fogyasztóvédelemben – jelezte átmeneti felmentésre (derogációra) vonatkozó igényét (Figyelő, 1998/38. szám). Ezzel eddig – tájékoztatták a Figyelőt az EU-hoz rendelt brüsszeli magyar képviseleten – Magyarország „áll az élen”; más társult tagok ennél is kevesebb derogációs igényt jelentettek be, jóllehet az igazán fajsúlyos kérdések majd csak ezután kerülnek terítékre. A négy felmentés közül kettő nem tartozik az első hét témakörbe, ezek megvitatására később kerül sor. A távközlési szektor teljes liberalizációjának egy éves késleltetését igénylő felmentés pedig csak abban az esetben érvényes, ha – a tárgyalási álláspontban lefektetett magyar munkahipotézis szerint – országunk 2002 januárjától teljes jogú taggá válna. A Bizottság úgy számol – fejtette ki lapunknak Giorgio Bonacci, az unió főtárgyalója -, hogy ez az igény automatikusan megszűnik, ha „politikai vagy gyakorlati okokból” Magyarország legalább egy évvel később csatlakozik az EU-hoz (Figyelő, 1998/43. szám). Hasonló a helyzet az iparpolitikai fejezethez csatolt derogációs igénnyel. Az Európai Szén- és Acélközösséggel érvényben lévő szerződés 2000 júliusában jár le, vagyis a kontraktus hatályon kívül helyezését célzó átmeneti kérelem – január elsejétől való taggá válást feltételezve – csak az esztendő első felére vonatkozna.
Részben a kezdeti könnyebb témák, részben pedig az unió belső reformjai miatt megfigyelők arra hívják fel a figyelmet, hogy a csatlakozási tárgyalások második fordulójában az összetettebb kérdések még néhány hónapig nem kerülnek napirendre. A miniszteri értekezletet követően minden bizonnyal gőzerővel folyik majd az uniós politikák reformjainak kidolgozása, hiszen a jövő márciusi kölni csúcsértekezletre – az Agenda 2000-be foglalt javaslatokat továbbfejlesztendő – a strukturális és a mezőgazdasági politikákról is konszenzusra kellene jutni. E nélkül ugyanis aligha tudja elfogadni a májusban feloszló Európa Parlament az unió új, 2000-2006-ra szóló költségvetését. A jogszabály-előkészítők és a döntéshozók figyelme tehát néhány hónapig nyilván az EU belső reformjaira terelődik, átmenetileg háttérbe szorítva a bővítési folyamatot. Ez annál is inkább valószínű, mivel több-kevesebb belső változtatás és ésszerűsítés nélkül a közösség aligha lenne képes az új tagok befogadására (lásd külön írásunkat).
Brüsszeli magyar illetékesek a jövő esztendő első felében, a német elnökség alatt egy-két miniszteri szintű csatlakozási tárgyalást várnak; a problémásabb kérdések megvitatását pedig csak 1999 második félévére, az átvilágítási procedúra és az új 6 éves költségvetés elfogadása utáni időszakra teszik. Ekkorra már látszanak majd a különbségek az igényelt derogációk számát és jelentőségét illetően az első körös hatok – vagy addigra még több ország – között, ami egyesek szerint akár alapja lehet a csatlakozni kívánó országok közötti differenciálásnak is.
