Hat fontos állami hivatal vezetője ma tartott előadást a korrupció elleni küzdelemben való együttműködésükről. Az mindig érdekes, ha a Legfőbb Ügyészség, a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal, a Belügyminisztérium, az Állami Számvevőszék és az Igazságügyi Minisztérium képviselői beszélnek a korrupcióról. Hát még akkor, ha mindezt meghívott nagykövetek és André Goodfriend előtt teszik.
Fotók: Berecz Valter
A konferencia azonban egészen abszurdra sikerült. A főhivatalnokok emelkedett szavakkal emlékeztek meg a korrupció elleni küzdelem fontosságáról, illetőleg komoly hivatalszakmai módon részletezték eddigi munkásságukat. Kölcsönösen biztosították egymást, a jelenlévő nagyköveteket, valamint a sajtó munkatársait arról, hogy a magyar állam mindent megtesz a visszaélések megelőzéséért, a korrupt közszolgák leleplezéséért. Ennek érdekében folyamatosan konzultálnak egymással és partnerszervezeteikkel, valamint más állami szervek bevonásával együttműködések hálózatát igyekeznek kialakítani!
Ám e közben – szinte észrevétlenül – olyan szintű kormánypropagandát nyomtak le, különösen Pintér Sándor belügyminiszter és Répássy Róbert igazságügyi parlamenti államtitkár, hogy kezdtünk nem hinni a saját fülünknek.
Ilyeneket mondtak az előadók: Európában csak Magyarországon csökkent a korrupció mértéke az utóbbi években. Az ügyészségi eljárások száma megháromszorozódott egy év alatt a közszolgák ellen. A bíróság a határozatok bekezdéseit sorszámokkal látta el a könnyebb idézhetőség érdekében. Az Állami Számvevőszék adaptálta a holland módszert, bármit is jelentsen ez. Megháromszorozódott az ügyészségi sajtónyilatkozatok száma, és több száz közleményt adtak ki.
És ez még mind semmi! Egyes hivatalokban integritási biztosok detektálják a korrupciós kockázatokat (eddig fogalmam sem volt erről, és most megnyugodtam, hogy mindenki teszi a dolgát). Idén már a Nemzeti Védelmi Szolgálat küzd megfeszített erőkkel a korrupció ellen. És már csak párat kell aludni ahhoz, hogy pikk-pakk, hamarosan elkészüljön a kormány új, Közigazgatás Korrupció-megelőzési és Integritás Stratégiája. Szintén óriási örömhír, hogy majdnem mindegyik hivatalnak van már új etikai kódexe is!
Mielőtt könnyesre sírnánk magunkat a nevetéstől, nem árt megjegyezni, hogy valami mégsem stimmel ezzel. Vajon mi lehet ez?
A hat tiszteletreméltó főhivatalnokot hallgatva már majdnem elhittük, hogy egy komoly és unalmas hivatalszakmai rendezvényen járunk, ahol ugyanazt értjük a korrupció kifejezés alatt, mint az előadók, és hogy ez ellen közös ügyünk küzdeni, amikor hirtelen leesett, hogy valójában egy politikai eseményen veszünk részt, ahol az előadók egészen mást gondolnak korrupció alatt, és ennek megfelelően egészen máshogy is küzdenek ellene, mint ahogy az a mi fejünkben él.
Az előadók alighanem valami olyasmit értettek korrupció alatt, hogy a kínai piacon az adóellenőr félrenéz, hogy egy ügyintéző néhány ezresért gyorsabban intéz el valamit az ügyfélnek, hogy kenőpénzért cserébe nem bírságolnak meg egy céget. Ellenben a politikusok korrupciója, hirtelen vagyongyarapodásuk, a magánszemélyek által nekik nyújtott tízmilliós kölcsönök eredete nem tartozik ide.
Az, hogy a kormánypárt a törvényhozás erejével korrumpál egész iparágakat, csak hogy a haverok jól járjanak, hogy baráti vízszerelők válhatnak milliárdossá állami megrendelésekből, szintén nem számít. Lehet, hogy egykoron, amikor a hat tiszteletreméltó főhivatal fiatal volt, vagy amikor felesküdtek a közügyek védelmére, ezek a dolgok számítottak nekik, de ma már nem számítanak.
Eddig úgy tudtuk, hogy a korrupció hivatalból üldözendő cselekmény, az állami szervek kötelessége. A hatóságok közötti együttműködés pedig nem érdem, hanem kötelesség. Amit viszont itt láttunk a hat főhivatalnok részéről, az valami furcsa keveréke volt a politikai színjátéknak, a kétségbeesett szakmai önigazolásnak, vagy éppen a kényszeredett sorba beállásnak. Azt éreztük, hogy vajúdnak a hegyek, az egyik lelkesebben, a másik rezignáltabban, és hogy ennek az egész szakmai kooperációnak a felmutatása a nagykövetek előtt egy nagyon-nagyon szomorú dolog.
Olyan ez, mintha a Napkirály adminisztrátorai arról beszélnének idegen követek előtt, hogy sikeresen visszaszorították a nép körében egyre elharapózó lazac-lopásokat. Miközben a teljes lazackereskedés jogát már régen lenyúlták a Napkirály haverjai.
