Németországnak, az eurózóna legnagyobb gazdaságának GDP-je az elmúlt év utolsó negyedévében egyáltalán nem emelkedett, s hasonlóképpen a francia gazdaság is gyakorlatilag stagnált. Ennek következtében az utolsó negyedévben az eurózóna gazdasága csupán 0,3 százalékkal bővült az előző három hónaphoz képest, az előző negyedévek ennél gyorsabb tempója után.
A csalódást keltő adatok közzététele után az Európai Központi Bank (ECB) tisztségviselői és politikusok is kifejezték meggyőződésüket azzal kapcsolatban, hogy majd az idén végre bekövetkezik a várva várt fellendülés, a befektetők számára ez azonban nem tűnt túl megnyugtatónak. Tavaly éves átlagban az eurózóna GDP-növekedése 1,3 százalékra lanyhult az egy évvel korábbi 2,1 százalékról. Az Európai Bizottság az idén a tavalyi adatokhoz képest 0,6-1,1 százalékpontos javulást vár. A német gazdaság megtorpanására elemzők szerint nagymértékben hatott a választások körüli hercehurca, s a Merkel kancellár által képviselt balközép gazdaságpolitikát övező enyhe bizalmatlanság.
Az erre az évre kormányzati körökben remélt gazdasági nekilódulás kapcsán a szkeptikus elemzők elsősorban az olajárakban rejlő további kockázatokat emlegetik. A fekete arany ára továbbra is – nagyjából két éve – a barrelenkénti 60 dollár körül tanyázik. A legújabb közel-keleti válsággócnak Irán ígérkezik nukleáris programjának nemzetközileg nem ellenőrzött felújítása miatt, de az energiahordozók áralakulásának latolgatásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni az orosz-ukrán ellentéteket sem.
A drága energia a várakozások szerint oda vezet, hogy az ECB az idén márciusban ismét emeli irányadó kamatait, hogy féken tartsa az inflációt. A bank tavaly december elején 25 bázisponttal, 2,25 százalékra módosított, öt év óta először szigorítva ezzel az euróövezet meghatározó monetáris kondícióin.
A lelkesítő és optimista szózatok ellenére az euró árfolyama a dollárral szemben nem mozdult el a hathetes mélypont körüli szintet jelző 1,19 dollárról. Nem éppen a fellendülés irányába mutat a mannheimi székhelyű ZEW gazdaságkutató intézet konjunktúra-mutatója sem: az index februárban gyengült januárhoz képest.
Ben Bernanke, a Fed frissen hivatalba lépett elnöke szerdán, lapzártánk után nyilatkozik az amerikai törvényhozás alsóházának illetékes bizottsága előtt (Bernankéről cikkünket lásd a 60-61. oldalon). A befektetők roppant érdeklődéssel várják a meghallgatást; kíváncsiak, hogy Bernanke követi-e neves elődje, Alan Greenspan rossz szokását, s megint csak rébuszokból kell kihüvelyezniük, hogy a Fed az elmúlt 14 kamatemelés után megelégeli-e a monetáris szigort, vagy pedig tovább folytatja a szorítást. A határidős piacok mindenesetre márciusra újabb kamatemelést áraztak be a Fedtől, s latolgatják egy további – júniusi – szigorítás esélyeit is.
Az amerikai gazdaság lendületes növekedéséről szóló várakozásokat a politika irányából érkező jelzések is megerősíteni látszanak. Bush elnök gazdasági tanácsadó testülete – amúgy Bernanke éppen innen került a Fed élére – egy jelentésében azt fogalmazta meg, hogy a növekedés az idén erős marad, az infláció és a munkanélküliségi ráta viszont egyaránt csökken, s a folyó fizetési mérleg óriásira duzzadt lufija is leereszt egy kissé.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
