Nem lesz egyszerű ismét hátszélbe navigálni a Transelektrót, a bankok talán ezért is választották válságmenedzsernek Hónig Pétert, a Magyar Vitorlásszövetség társelnökét. Egyelőre még nem világos, mekkora a baj. Ezt a Roland Berger stratégiai tanácsadó cég méri fel, s várhatóan március második felére már megoldási javaslatokkal is előáll. Egyelőre annyi bizonyos, hogy a Transelektro-csoport működőképességének biztosításához 5-7 milliárd forint hiányzik a kasszából: ennyire tehető a lejárt tartozások összege.
MENTŐÖV. Különös fordulat, hogy a főtulajdonos Székely Péternek ilyen helyzetben is sikerült befektetőt találnia a csoportot birtokló és irányító Transelektro Management Vagyonkezelő (TMV) Kft. 48 százalékos tulajdonrészére. „Ha egy ilyen jelentős cégnek átmeneti gondjai adódnak, akkor segíteni kell, hiszen hatalmas értékről van szó” – indokolta a Figyelőnek Tímár Gyula, a Vegyépszer Zrt. elnök-vezérigazgatója, miért vásárolták meg ezt a pakettet, hozzátéve, hogy ezt jó befektetésnek tartja. Ennél részletesebb magyarázattal nem szolgált, és a felek a vételárat sem hozták nyilvánosságra.
A Vegyépszernek volt már néhány meglepő üzleti döntése. Az eredetileg energetikai nagyberuházások kivitelezésére specializálódott társaság először akkor lepte meg a közvéleményt, amikor az előző kormányzati ciklusban beszállt az autópálya-építésbe. Mára ez az üzletág lett a meghatározó. Később a TV2 lehetséges befektetőjeként emlegették a céget, amely 2004 őszén megvette volna a Magyar Hírlap kiadói jogát, de végül elállt ettől. A Transelektro ennyire nem áll távol a vevő profiljától, azt azonban nem látni világosan, mi szüksége lehet a Vegyépszernek arra, hogy jelentős befolyást szerezzen a csőd szélére jutott energetikai és közlekedési gépgyártó társaságban. A csoportban a Transelektro ingatlanfejlesztő és -kezelő holding számít értéknek, ám a bankok az előzetes hírek szerint ennek a feláldozása nélkül nem tartják megoldhatónak a csoport anyagi gondjait.
A Vegyépszer első embere úgy látja, van annyi erő a gépipari csoportban, hogy talpra tudjon állni. Tulajdonosként felkészültek rá, hogy adott esetben kipótolják a Transelektro tőkéjét, ez egy ilyen helyzetben benne van a pakliban Tímár szerint, akinek meggyőződése, hogy az ipari vállalatcsoport egyetlen elemét sem kell eladni.
TÁRCAVIZIT. Egyes forrásaink szerint a Vegyépszer megjelenése cseppet sem volt váratlan. Elképzelhető, hogy az útépítő céggel már korábban megkezdődtek a tárgyalások, még mielőtt a mostani válság kipattant volna. Székely Péter a Transelektro energetikai és közlekedési ágazatának átvilágítása kapcsán már tavaly említést tett a tőkebevonás lehetőségéről. A gazdasági tárcát azonban, úgy tűnik, Székely elmulasztotta előzetesen tájékoztatni erről, ezért Kóka János miniszter rendkívüli megbeszélésre hívta a Transelektro, a hitelező bankok és a Vegyépszer képviselőit hétfőn késő délutánra. A gazdasági tárca vezetője a lapzártánk idején is zajló megbeszélések előtt nem kívánt nyilatkozni azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy a TMV-ben történt tulajdonosváltás miatt esetleg visszavonnák a hitelekhez korábban megígért állami garanciát. Ismert, hogy a bankok által folyósítandó 3 milliárd forintos forgóeszközhitelhez 75 százalékos garanciát vállalt az állam. Sem a gazdasági tárcánál, sem a Transelektrónál nem számítanak arra, hogy Brüsszelnek kifogása volna ez ellen az állami segítség ellen (az Európai Bizottság ugyanis az állami támogatást alapvetően a versenyt korlátozó tényezőnek tekinti, s ezért tiltja, ám az egyes eseteket külön vizsgálja).
Hónig Péter osztja az újdonsült tulajdonos optimizmusát. „Súlyos a likviditási válság, viszont van egy komoly rendelésállomány, egy sor befejezés előtt álló projekt, s ezek bevétele jelentős mértékben segíthet a helyzet kezelésében. Nívós szakembergárda áll a háttérben, és a Transelektro jó nevű cégnek számít a hazai és a világpiacon is” – indokolja derűlátását a Ganz Transelektro Villamossági (GTV) Rt. újdonsült elnök-vezérigazgatója, aki nem akarja egymaga irányítani a mentőakció legapróbb mozzanatait is. Ez szerinte óriási hiba volna, hiszen munkatársai nála sokkal jobban ismerik a társaság működését, az ő legfontosabb feladata egyelőre a bizalom fenntartása, megerősítése a Transelektro irányában.
Hónig, aki korábban a Dunaferr válságkezelője volt, az ott már ismert módon, a tanácsadói útmutatások alapján igyekszik békésebb vizekre irányítani a céget, amelynek működőképességében nemcsak a bankok, a beszállítók, az alkalmazottak, de a hazai versenytársak is érdekeltek. Többek szerint ugyanis az ágazaton belüli együttműködés olyan mértékű, hogy bármely szereplő kiesése komoly problémát okozna a többiek számára, ugyanis rendre egymás beszállítóiként, alvállalkozóiként dolgoznak.
A Transelektro válságát az okozta, hogy a csoport struktúrája nem igazodott a piaci változásokhoz (Figyelő, 2005/45. és 2006/4. szám). Az életben maradáshoz szükség van a bankok, a hitelezők támogatására – no meg az államéra -, alig két évvel az után, hogy a Magyar Fejlesztési Bank 2,8 milliárd forinttal 42 százalékban bevásárolta magát a Transelektróba.
A válságmenedzser azt mondja, az átvilágítást követően március végére meg kell születniük a legfontosabb döntéseknek a Transelektro átszervezését illetően, és az év végére ki kell derülnie, megfordíthatóak-e a kedvezőtlen folyamatok. Hónig ugyanakkor arra számít, hogy legalább két év kell, mire a csoport kilábal a mostani válságból.
