Február utolsó napjaiban Magyarország két napig vendégül láthatja Putyin orosz elnököt, és vele hazatérnek a sárospataki könyvtár kincsei is. Ez a több mint hatvan év után tett gesztus protokolláris szempontból megteremti majd a vizit harmonikus hangulatát. Persze a látogatás igazi fontosságát nem ez adja. Jelcin több mint tíz esztendővel ezelőtt látogatott ide. Azóta nem járt nálunk Oroszország első embere.
A hosszú szünet önmagában is jelzi, hogy egyik fél sem gondozta megfelelően a kétoldalú kapcsolatokat. Hogy a magunk háza előtt söpörjek: túlságos könnyelműséggel adtuk fel az orosz piacon megszerzett pozíciókat. Remélhető, hogy a Putyin-látogatás előkészíthet egy fordulatot. Emellett komoly figyelmet kell kapnia annak, hogy orosz földgázimportunk szerződés szerinti mennyiségének szállítását miképpen lehet függetleníteni külső tényezőktől, például az orosz-ukrán viszony előre nem látható, estleges további negatív fordulataitól.
ÁLLAMFŐI TÁVOLSÁGTARTÁS. Azt mindenesetre be kell vallanunk – és ebben egyik fél sem felelős -, hogy Putyin a magyar belpolitika kényes időszakában, a választási kampány egyre vulgárisabb csatározásai közepette érkezik Budapestre. Természetesen államfőként nem követi majd sem Blair brit, sem (az ellenzék legnagyobb pártja által várt) Merkel német kormányfő példáját. Azt azonban nem kerülhetjük el, hogy személyesen is érzékelje a magyar belpolitika légkörét, stílusát, és véleményt formáljon róla. Amit lát, aligha fogja arra késztetni, hogy erőfeszítéseket tegyen az orosz belpolitika – igaz, a miénknél sokkal keményebb kényszerek által diktált – nyers vonásainak enyhítésére.
E kényszerekről vallanak az utóbbi napok döntései. 1. A belügyminisztériumot „könyörtelen elszántsággal” meg kell tisztítani a korrupt hivatalnokoktól, „akik állásukat busásan jövedelmező üzleti vállalkozássá tették” – mondta Putyin a minisztérium rendkívüli értekezletén. 2. Az elnök a „rendfenntartó szervek” tevékenységét bírálva úgy ítélte meg, hogy azok „alábecsülték az idegengyűlölő, rasszista nemzet- és vallásellenes bűnözés” veszélyességét. Nő az etnikai és vallási konfliktusok száma és hevessége. A „rend fenntartásáért felelős szervek pedig nem reagálnak megfelelően”. 3. A bel- és a külpolitika határmezsgyéjén mozog a grúz-orosz ellentétek kiéleződése. Február 15-én Grúzia parlamentje határozatban követelte „a szakadár Dél-Oszétia tartományban állomásozó orosz katonai erők” kivonását. Az orosz parlament válasza: a csapatok kivonása „humanitárius tragédiát” idézne elő, és „Grúzia kormányának politikája Oroszország biztonságát fenyegeti”.
Így hát Putyint nemcsak belpolitikai kényszerek szorítják. Az orosz politika emellett nyugati (Ukrajna), valamint déli-délkeleti szárnyán (Grúzia) egy időben két, függetlenné vált volt szovjet köztársasággal konfrontálódik. Putyin kétnapos magyarországi, majd ezt követő – hasonlóan 48 órás – csehországi látogatása ezért az orosz diplomácia nézőpontjából szemlélve csak periférikus jelentőségű.
GLOBÁLIS JÁTÉKOS. Budapest és Prága számára viszont elsőrendű fontossága van a látogatásnak, és nem csak energiaellátási és piaci szempontból. Oroszország, gyötrő gondjaitól – és ezek okkal vitatható megoldási módszereitől – függetlenül már puszta méretei okán is globális (tehát nem regionális) nagyhatalom. Ebben a minőségében más kategória, mint az Európai Unió vezető regionális nagyhatalmai. Még akkor is, ha az orosz GDP csak töredéke azokénak. Putyin missziójának tekinti ennek az adottságnak a kihasználását és az orosz nagyhatalmi pozíciók erősítését.
Ennek legfrissebb példája az új palesztin kormányt megalakító Hamasz terrorszervezet vezetőinek meghívása Moszkvába. Ez máris megosztotta Putyin partnereit. Párizs lát reményt arra, hogy a tárgyalások – az orosz ígéretekhez híven – meglágyítják, kompromisszum felé terelik a Hamaszt. Ugyanakkor Irán újra tárgyal Moszkvával az urán orosz területen történő dúsításáról.
Igazuk lehet azoknak a bírálóknak, akik szerint e kettős manőver célja az orosz befolyás megerősítése a világ legveszélyesebb válságrégiójában. Ez azonban mellékes. A lényeg az, hogy Putyin a világpolitikai játszma „első osztályú” szereplője, és ő az, aki Moszkvát ismét azzá tette. Ennek tudatában kell vendégül látnunk.
