Néhány hónapja még senki sem gondolta volna, hogy az Egyesült Államokban mára ilyen alacsony lesz a kamatszint. Most viszont a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó megrendelések gyengülése és egyáltalán, a gazdaság lassulása miatt sok elemző a kamatok további csökkenését várja.
MEGLEPETÉS. Nem árt azonban figyelembe venni valamit. Az egyik ok, amiért a hosszú távú kamatok ilyen mélyen vannak, az az, hogy a kőolaj-exportáló országok az energiahordozó drágulása nyomán keletkezett extra bevételeik nagy részét amerikai államkötvényekben helyezték el. Most, hogy az olaj ára esik, ráadásul a termelők jobban el tudják költeni a pénzt otthoni beruházásokra és egyéb célokra, kevesebb olajdollár folyhat amerikai állampapírokba, ez pedig felnyomhatja a kamatokat. „Kellemetlen meglepetés lesz” – figyelmeztet George Magnus, a UBS bank vezető londoni gazdasági tanácsadója.
Ahogyan a New York-i árutőzsdén januártól júliusig 66 dollárról 75-re emelkedett a kőolaj barrelenkénti ára, párhuzamosan nőtt a termelő országok külkereskedelmi többlete. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) prognózisa szerint ez a szufficit az idén eléri az 505 milliárd dollárt, ami meghaladja a többi ázsiai ország előreláthatólag 462 milliárd dolláros együttes többletét.
Illusztráció: Dániel András
E pénz legnagyobb hányada amerikai állampapírokba áramlott. A pontos összeg nem ismert, mivel a vásárlások Londonban és máshol működő közvetítőkön keresztül történnek, így nem az olajtermelő országokkal szemben kimutatott egyenlegben jelennek meg. Az viszont tény, hogy bár a kumulált mennyiséget tekintve az ázsiai országok sokkal több amerikai államkötvényt birtokolnak, mint az olajexportőrök, az utóbbiak egy ideje az élre törtek a papírok vásárlásában. Az amerikai pénzügyminisztérium kimutatása szerint az idén júliusban zárult tizenkét hónapban az olajdollárokból finanszírozott kincstárjegy-vásárlás 61 százalékkal nőtt, míg Kína ugyanebben az időszakban „csupán” 12 százalékkal gyarapította kincstárjegy-állományát. „Az olajexportőrök megelőzik Kínát” – szögezi le Paul Ashworth, a londoni Capital Economics tanácsadó cég vezető közgazdásza. Véleménye szerint a hosszú távú kamatszint alakulását sokkal inkább befolyásolják az olajtermelők jelenlegi többletvásárlásai, mint az általuk eddig felhalmozott volumen. Ebből a szempontból pedig az Egyesült Államok számára cseppet sem örvendetes az olajár csökkenése. Ha a barrelenkénti ár 50 dollárra süllyed, az olajexportőrök leállhatnak az amerikai államkötvények vásárlásával. Ez viszont erősebben hathat a hosszú távú kamatokra, mint szinte bármi, amit az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve-nek módjában áll megtenni. Elvégre a Fed csak a bankközi napi hitelek kamatát állapítja meg, s az utóbbi időben a rövid lejáratú hitelek kamatainak kisebb a szerepük a hosszú távú kamatszint alakításában, mint a külföldiek államkötvény-vásárlásainak. Alan Greenspan, a Fed volt elnöke tavaly rejtélynek nevezte ezt a jelenséget, ám annyi világos, hogy a magasabb kereslet hatására felmegy a kincstárjegyek árfolyama, ami a fix kamat miatt egyben a hozam csökkenését vonja maga után.
Az üzemanyagárak esésétől persze kevesen esnek kétségbe, hiszen így több pénz marad az amerikai vállalatok és fogyasztók zsebében. S mivel kevesebbet kell fizetni az importált olajért, a termelő országokkal szemben mérséklődni fog az Egyesült Államok külkereskedelmi deficitje. Ráadásul a gazdasági gyengélkedés vagy bizonytalanság következtében – amint az egy ideje látható – maguk az amerikai befektetők több államkötvényt vesznek, pótolva ily módon a kieső kereslet egy részét.
LANKADÓ KEDV. Elemzők azonban figyelmeztetnek: nem szabad arra számítani, hogy az amerikai költségvetési hiány finanszírozásához eddig nagyban hozzájáruló országok körében töretlen marad a kötvényvásárlási kedv. Kína például lassítani igyekszik exportvezérelt gazdasági növekedését, és külkereskedelmi többletének nagyobb részét tervezi a belső fogyasztás ösztönzésére fordítani. Az olajexportáló országok – Nikola Spatafora, az IMF közgazdásza szerint – szintén egyre inkább előtérbe helyezik a belföldi beruházásokat és fejlesztéseket. Hasonló változás következhet be az amerikai kincstárjegy-állományát tavaly óta több mint megháromszorozó Oroszországban, amelynek gazdasága szintén profitálhatna az olajdollárok otthoni elköltéséből. Ha mindez valósággá válik, az Egyesült Államok hamarosan megérzi az olajárcsökkenés árnyoldalát is.
