Adóügy

A dongó is tud repülni – rendszeresen ezzel vágott vissza Farkas Imre, a megszűnt Satelit TV tulajdonosa, amikor egyes partnerei kételkedtek a csatorna nézői fogadtatásában. Ő maga bízott a sikerben, s hogy mégsem lett igaza, azt a Siemens számlájára írja. A német konszern magyar leányvállalatának támogatása volt ugyanis a túlélés záloga, s amikor a cég megvonta az apanázst, a csatorna eltűnt a színről.

A Siemens és a 2002-ben tönkrement kábelcsatorna kapcsolata azután került ismét reflektorfénybe, hogy Németországban csúszópénzek miatt nyomozás indult az anyacégnél (Figyelő, 2006/47. szám). Ezzel nagyjából egy időben itthon kiderült, hogy Farkas Imre feljelentést tett a rendőrségen a honi Siemens ellen, s nyomozás is indult zsarolás miatt. A feljelentés szerint ugyanis azzal a feltétellel adott a Siemens 1,5 milliárd forintos támogatást hat éve a Satelit TV-nek, hogy a pénz felét titokban visszakapja. A vádakat a cég közleményben cáfolta.

DÖNTŐ SÚLY. Mint Farkas Imre a Figyelőnek elmondta, a támogatási szerződés értelmében a Siemens lekötötte a televízió reklámidejének több mint felét, és mint főtámogató szerepelt a televíziót népszerűsítő minden helyi és országos reklámban, például az órásplakátokon. Annak idején a támogatást elszámolási viták miatt szüntette be a Siemens, Farkas szerint viszont teljesítették kötelezettségeiket. Az induló televíziós vállalkozás finanszírozásában mindent eldöntő súlya volt a német társaságnak. E pénzeken kívül ugyanis a Satelithez Farkas Imre saját bevallása szerint a vagyonából és a vállalkozásaiból mozgósított forrásokat, továbbá „magánhiteleket” vett fel. Csakhogy a cégbírósági adatok szerint Farkas Imrének a tévé indulásának évében, 2000-ben a TVegy Kft.-n kívül még két cége volt. Ezek közül a ruha- és cipőkereskedelemmel foglalkozó Passaporto Kft. saját tőkéje nem érte el az 5 millió forintot, s a Meta-Chord Kft. zeneműkiadóé is csak a 13 milliót közelítette. Ebből aligha futotta tévére.

A televíziós háztartások 31,5 százalékában hangolták be 2001-ben a Satelit TV-t (vagyis tették lehetővé a műsor nézését) a televíziós közönségmérést végző AGB Hungary (ma AGB Nielsen) adatai szerint, ami nem volt rossz arány, hiszen csak pár tized százalékponttal maradt el a Viasat3 behangoltságától. A Satelit átlagosan mindössze 0,6 százalékos közönségarányt ért el 2001-ben és 2002-ben, ami már jóval alacsonyabb volt a Viasat3-énál. Ennek fő oka, hogy a nézők ha bele-bele néztek is a Satelit műsoraiba, igen hamar elkapcsoltak onnan. Pedig a csatorna számos ismert tévést foglalkoztatott, köztük Bárdos Andrást, Endrei Juditot, Radványi Dorottyát, Sugár Ágnest, Fiala Jánost és Havas Henriket. A legnézettebb programok azonban a főműsoridőben sugárzott filmek, elsősorban régi magyar alkotások voltak.

Ám magasabb közönségarány mellett vastagon veszteséges volt a Viasat3 is: 2002-ben nettó árbevétele – a tulajdonos svéd Modern Times Group (MTG) honlapja szerint – mintegy 300 millió forint (11,7 millió svéd korona) volt, üzemi eredménye (EBIT) pedig körülbelül 1,4 milliárd forint (53,8 millió svéd korona) veszteséget mutatott (Figyelő, 2003/18. szám). Alex McDevitt, a Viasat3 vezérigazgatója akkor azt mondta a Figyelőnek, 5 százalékos közönségarány mellett számítanak nullszaldóra. Ezt a célt egyébként azóta el is érték. Csakhogy a svéd tulajdonos 2003-ig 125 millió svéd koronát (3,2 milliárd forintot) fektetett be a csatornába, míg a Satelitnek a jelek szerint nem állt rendelkezésére ennyi pénz. Ráadásul szakértők szerint általános programstruktúrájú kábeltelevízióval (mint a Satelit és a Viasat3 is) nehéz üzleti sikert elérni a szintén ilyen műsort sugárzó földi kereskedelmi televíziók mellett. Utóbbiak ugyanis a jóval nagyobb közönségarányuknál még magasabb részesedést érnek el a reklámpiacon. Ilyen körülmények között nem igazán érthető, miért látott fantáziát a Siemens a Satelit TV szponzorálásában: miért hirdetne valaki egy alig nézett, induló csatornán, amelynek tulajdonosa saját erőből nem tudja finanszírozni a működést?

VITATOTT MILLIÓK. A vita a bíróságon folytatódik. Mint Farkas Imre elmondta, 425 millió forint ki nem fizetett számla miatt három éve tart a peres eljárás közte és a Siemens között, amelyben első fokon várhatóan a jövő év elején születik meg a döntés. A Siemensnél ugyanakkor arra mutatnak rá, hogy 2005-ben egyszer már jogerősen pert nyertek, a Fővárosi Bíróság ugyanis elutasította, hogy a Siemens bármilyen formában hátrányt okozott volna a Satelitnek, vagy hozzájárult volna annak gazdasági csődjéhez.