Ha Oroszországban akadnak is olyanok, akiknek elegük van Vlagymir Putyin államfő keménykezű politikájából és az igazságszolgáltatás azt tükröző gyakorlatából, keveseknek jutna eszébe, hogy az Atlanti-óceán túlpartján keressenek maguknak ügyvédet, ráadásul olyat, aki nem is beszéli a nyelvüket. E kivételek közé tartozik az egykori olajmilliárdos, Mihail Hodorkovszkij. Három éve, amikor adóelkerülés és -csalás gyanújával letartóztatták – az általános vélekedés szerint politikai okokból -, olyan valakire volt szüksége, aki az egész világgal megismerteti ügyét. Meg is találta ezt az embert Robert R. Amsterdam személyében. A bronxi születésű, ma Kanadában dolgozó ügyvéd korábban Nigériában, Venezuelában és más, nem éppen jogbiztonságukról híres országokban képviselt neves ügyfeleket, köztük a Four Seasons Hotels szállodaláncot.
Robert Amsterdam az ellen a felfogás ellen harcol, hogy a kormányok bármit büntetlenül megtehetnek.
VISSZAVONT VÍZUM. A tárgyalás csakugyan világszerte nagy publicitást kapott, nem utolsósorban azért, mert Amsterdam harcias nyilatkozatokban állt ki védence, a Yukos olajtársaság egykori első embere mellett. Hodorkovszkijt tavaly májusban mégis bűnösnek találták, és 8 évi, egy szibériai munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. A Yukos vagyonának zömét egy fölöttébb vitatható körülmények között lebonyolított árverésen az az állami tulajdonú Rosznyefty olajtársaság szerezte meg, amelynek július 14-én lesz az első nyilvános részvénykibocsátása (IPO). (Lásd a keretes írást.) Amsterdam vízumát visszavonták, s rögtön ki is utasították őt Oroszországból, amint szeptemberben a másodfokú bíróság elutasította Hodorkovszkij fellebbezését. Csakhogy Amsterdam számára az ügynek még koránt sincs vége. Világszerte eljár Hodorkovszkij döntőbírósági ügyeiben, s tiltakozik a védencével való bánásmód – a rabtársaktól elszenvedett erőszak és a magánzárka-büntetések – ellen. Emellett ő az egyik leghangosabb ellenzője a Rosznyefty tőzsdére vitelének. Bár Hodorkovszkij – aki pár éve még Oroszország leggazdagabb embere volt – továbbra is fizet neki, úgy tűnik, Amsterdam immár személyes küldetésének tartja, hogy kihozza őt a börtönből. Néhány bírálója, köztük Eric Kraus, a Nikitsky Russia Fund alapkezelője úgy véli, hogy „Amsterdam az ügyvédi szerepet feladva pr-ügynök lett”.
Ilyesmivel persze könnyű megvádolni a hiperaktív és rámenős ügyvédet. Ahol csak megjelenik, bizonyosan reflektorfénybe kerül. Új meghallgatásokért lobbizik az Európai Uniónál, felszólal konferenciákon, beadványokat gyárt, és állandóan szerepel a médiában. Némelyek szerint ez a publicitás tartja életben Hodorkovszkijt. Az 50 esztendős Amsterdam ugyanakkor tisztában van azzal, hogy stratégiája kockázatokat is hordoz. „Könnyen magunkra haragíthatjuk azokat, akik élet-halál urai Hodorkovszkij felett” – mondja. Ez azonban nem gátolja őt abban, hogy a Yukos-vagyonrészeknek a Rosznyeftybe való beolvasztását „állami lopásnak” minősítse, a tervezett IPO kapcsán pedig „Gulag-szindikátust” emlegessen.
Kinek kell a Rosznyefty?
Európa legnagyobb energiaipari óriása, a brit BP olajtársaság a múlt héten hivatalosan bejelentette: fontolgatja, hogy részesedést vásárol a Rosznyefty orosz állami olajvállalatban annak július 14-én kezdődő londoni (és azzal egyidejű moszkvai) tőzsdei bevezetésekor. Bennfentes források szerint a BP, amennyiben valóban elszánja magát a tranzakcióra, 1,5-2,0 milliárd dollárnyi részvénycsomagot szeretne megszerez-ni. Ezzel tekintélyes tulajdonrészhez jutna, hiszen a Rosznyefty arra számít, hogy a cégnek az elsődleges részvénykibocsátás (IPO) keretében tőzsdére vitt részéért legalább 10 milliárd, szerencsés esetben pedig akár 12 milliárd dollárt is kasszírozhat majd – ez részvé-nyenként 5,85-7,85 dolláros árat jelent, ami mellesleg az olajtársaság egészét mintegy 80 milliárd dollárra értékelné. Elemzők egyébiránt arra számítanak, hogy a Rosznyefty csupán mintegy 4 milliárd dollárnyi részt enged stratégiai befektetők kezébe kerülni, a fennma-radó csomagot pedig intézményi befekte-tőknek, illetve – az IPO mintegy 30 százalékáig – orosz invesztoroknak „tartja fenn”.
A BP szempontjából csak az a kérdés, lesz-e még rajta kívül olyan stratégiai befektető, amely – a Rosznyeftynek a Yukos olajtársaság rovására történt, a Kreml által levezé-nyelt feljavítása ellenére – szintén hajlandó részt venni a jegyzésben. Az orosz társaság illetékesei szerint három ilyen érdeklődő is van. Ezek hírek szerint a szingapúri állam tulajdonában lévő befektető holding, a Temasek, valamint két állami tulajdonú olajtársaság, a kínai China National Petroleum Corpora-tion (CNPC) és a malajziai Petronas.
Amsterdam arról már letett, hogy megtorpedózza az IPO-t. Noha az eredetileg tervezett részvénymennyiségnek csak a felét értékesítik, a kibocsátás várhatóan így is mintegy 10 milliárd dollárt fog hozni. A teljes Rosznyefty értékét 60-80 milliárd dollárra teszik, ami Amsterdam szerint is túl nagy ahhoz, hogy a befektetők kimaradjanak a buliból. Igyekszik mindazonáltal nyomást gyakorolni a résztvevőkre, köztük a Dresdner Kleinwort Wasserstein és a Morgan Stanley bankokra, s egyúttal szeretné kihasználni az IPO kínálta alkalmat, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen „siralmas az emberi jogok és a jogállamiság helyzete Oroszországban”. Reméli, hogy kellő nyilvános nyomás hatására védence kiszabadul, vagy legalábbis áthelyezik őt Szibériából egy moszkvai börtönbe.
Amsterdam hozzászokott már a politikai töltetű ügyekhez. Amikor a Four Seasons hotelláncot képviselte egyik korábbi caracasi szállodájának új tulajdonosa ellenében, sikerült elérnie, hogy az ügy legfontosabb részleteit az Egyesült Államokban tárgyalják, ahol a bíróság az ügyfele javára ítélt. „A jog a fegyvere, de bevet más eszközöket is, hogy megoldjon egy problémát” – mondja róla Randy Weisz, a Four Seasons jogtanácsosa. Amsterdam most még keményebb csatát vív Guatemalában, ahol egy polgári perben Juan Antonio Gutierrez vállalkozót képviseli jó kapcsolatokkal rendelkező ellenfeleivel szemben. Ennek az ügynek köszönheti egyébként, hogy Hodorkovszkij felfigyelt rá. Walter Robles guatemalai döntőbíró szerint Amsterdam „az ellen a felfogás ellen harcol, hogy a kormányok bármit büntetlenül megtehetnek”.
VILÁGMÉRETŰ HÍRVERÉS. Túlzott tiszteletet az orosz hatóságokkal szemben sem mutatott. Noha az orosz törvények nem engedik, hogy külföldi ügyvédek beszéljenek a tárgyalóteremben, Amsterdam konzultált Hodorkovszkijjal, segített neki jó helyi jogászokat találni, s mindeközben folyamatosan tájékoztatta a világot a fejleményekről. A Hodorkovszkij védelmét hivatalosan irányító Jurij Smidtnek különösen tetszett, hogy Amsterdam szétkürtöli a dolgokat. „Nagyszerű volt, amit csinált” – lelkendezik, jóllehet ők ketten csak tolmács útján értették meg egymást. Amsterdam taktikájának nyilvánvalóan kulcseleme a pr. A Hodorkovszkij peréről készült BBC-dokumentumfilmben gyakran feltűnik, amint izzadva siet valahova, intézkedik, vagy kéziszámítógépét nézi.
Ha a finomkodás része Amsterdam fegyvertárának, azt jól titkolja. Meggyőződése, hogy a hallgatás nemigen vezet eredményre, amikor egy autoriter rendszer ellen kell küzdeni. „Hányingert kapok – mondja -, ha azt látom, hogy büntetlenül követnek el törvénysértéseket. Van érzékem a pereskedéshez. Legyen szó akár politikai, akár gazdasági ügyről, mindig pontosan tudom, hogy ki kit akar kicsinálni.”
