A spanyol energia-felügyelet által szabott feltételek még nem ismertek teljesen, de azt például lehet tudni, hogy az E.ON-nak el kell adnia az Endesa több szén-és atomerőműben meglévő részesedését. A jóváhagyással – amit korábban már az Európai Bizottság is megadott – hosszú belpolitikai csatározás végére kerül pont. A spanyol kormány nem akarta, hogy a német csoport vegye meg az Endesát, helyette a spanyol Gas Naturlat részesítette előnyben, s ezt előzetesen már jóvá is hagyta. Később azonban úgy döntött, hogy nem helyezkedik szembe Brüsszel döntésével, és végül áldását adta az E.ON-Endesa ügyletre.
Az Európai Bizottság júniusban jelezte, hogy nem kifogásolja az E.ON 29 milliárd eurós ajánlatát az Endesára.
Az évtized közepi vállalategyesülési „új hullám” egyik fő színtere az energiapiac. Miközben az Európai Unió az energiapiac liberalizálásán, a szabad szolgáltatóválasztás általánossá tételén, a szabad verseny kiterjesztésén fáradozik – legalábbis látszatra -, magában az ágazatban, éppen ez ellen védekezve, ellentétes folyamat körvonalazódik: az európai energiaszolgáltatás egyre kevesebb nagy cég kezében összpontosul, a versenyt szűkítve. Ezt a folyamatot ugyanaz az EU támogatja, a tőke szabad áramlásának belső piaci elvét hangoztatva, a vállalategyesüléseket engedélyezve.
Az Oxford Institute of Energy Studies szerint legalább hat szereplő – de ideális esetben akár tíz – kell ahhoz, hogy megfelelő verseny alakuljon ki az európai energiapiacon. Az E.ON vezetője azonban nemrég nyíltan kimondta, hogy az európai energiapiacon a nagy európai közszolgáltatók folytatódó konszolidációja végső soron három fő szolgáltatóra szűkülő piacot hoz létre, és a három játékos szerinte az Enel, az Electricité de France és az E.ON lesz.
