A londoni üzleti napilap szerint az Európai Unió azzal a baljós kérdéssel kénytelen szembesülni, hogy Magyarország gondjai mennyire helyi jellegűek, illetve mennyire bizonyulhatnak járványosnak.
A nemrég újjáválasztott magyar kormány takarékossági programmal válaszolt a növekvő hiányra. A program jórészt adóemelésekből – főleg a társasági adó és az áfa emeléséből – áll. Az a gazdaságpolitika azonban, amely ilyen erőteljesen támaszkodik az adóemelésre, árthat a gazdasági növekedésnek, és ezzel további terheket róhat a közfinanszírozási rendszerre, áll a Financial Times hétfői elemzésében.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a múlt hét végén, befektetőknek és elemzőknek Londonban tartott ismertetőjében gyakorlatilag cáfolta, hogy a költségvetési csomagban túlsúlyosan szerepelne az adóemelés. A kormányfő a zártkörű londoni tájékoztató után az MTI-nek azt mondta: az idén 50-50 százalék az intézkedési terv bevételi és kiadási megoszlása, jövőre pedig 60-40 százalékra módosul az arány a bevételi oldal javára.
A miniszterelnök hozzátette: az egyensúlyi program részleteinek nem kellő pontosságú ismeretéből is fakadhatnak azok az elemzői bírálatok, amelyek szerint a költségvetési csomag túlságosan a bevételnövelésre támaszkodik a kiadások csökkentése helyett.
Kiadáscsökkentést szorgalmaznak
Londoni feltörekvő piaci elemzők valóban újdonságként értékelték az adóemelés és a kiadáscsökkentés feles megoszlásáról szóló miniszterelnöki tájékoztatást. Wike Groenenberg, a Citigroup londoni részlegének feltörekvő piaci stratégiáért felelős igazgatója a Gyurcsány-előadásról készített – az MTI londoni irodájának megküldött – értékelésében azt írta: a magyar miniszterelnök erős hangsúlyt helyezett arra, hogy a program „sokak vélekedésével ellentétben” nem csupán adóemelésekre épül, hanem kiadáscsökkentésre is. Groenenberg szerint „új információ” volt Gyurcsány Ferenc azon kijelentése a londoni ismertetőn, hogy a csomagnak csaknem a fele kiadáscsökkentés.
A Financial Times hétfői elemzése szerint a magyar gazdaságban meglévő bajok egyike, hogy az idén várhatóan 8,4 százalékos GDP-arányos folyómérleghiány jórészt a robbanásszerű hazai hitelállomány-növekedésből táplálkozik. A Moody’s hitelminősítő statisztikai kézikönyve szerint a GDP-értékhez mért belső adósságarány a 2001-ben mért 49,9 százalékról 2005-ig 62,9 százalékra emelkedett, és ez árfolyambuborékokat táplál, különösen a lakáspiacon.
Kockázatos devizahitelek
Emellett a magyarok egyre növekvő mértékben vesznek fel devizaalapú hiteleket: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint a háztartások devizahitel-felvételei a teljes lakossági kölcsönzésen belül a 2002. végi 10 százalékról 2004-ben 25 százalékra emelkedett, tavaly pedig a bankszektor által nyújtott új hitelek csaknem teljes egészét devizában vették fel, áll a Financial Timesban.
Az elemzés szerint azonban a forint júniusi gyengülésének hatása meghaladta a hazai és a devizakamatok különbözetét, és további árfolyamveszteség már komoly bajt okozhat a magyar magánadósok és a bankok körében.
A lap szerint több mérce is azt jelzi, hogy a magyar gazdaság sebezhetősége „minden fronton növekszik”. Például a Moody’s külső sebezhetőségi mutatója, amely a rövid távon lejáró kötelezettségeket méri a devizatartalékokhoz, „fenntarthatatlanul magas”, 240-es értéket mutat. A hitelminősítő által besorolással ellátott országok közül Magyarország mellett csak Ciprus, Észtország, Lettország, Kazahsztán, Belize és Ecuador indexe haladja meg a 200-at, áll a Financial Times elemzésében.
Legfőbb gond az ikerdeficit
A cikk szerint ez megmutatja azt is, hogy nem egyedül Magyarország tekinthető sebezhetőnek. Sok más közép- és kelet-európai országnak jobbak a gazdasági alapmutatói, különösen a közfinanszírozási helyzetük egészségesebb, mint Magyarországé. Ez főleg a három balti államra, valamint Szlovákiára és Szlovéniára igaz, azonban még ezek az országok is megszenvedhetnek egy esetleges globális piaci turbulenciát, áll a Financial Timesban.
Az elemzés szerint Közép- és Délkelet-Európa fő problémája az ikerdeficit. Még nem lehet ugyan „közép-európai pénzügyi válságról” beszélni, azonban valós annak a lehetősége, hogy egy ilyen válság a következő 12 hónapban bekövetkezhet. „Ha és amikor ez megtörténik”, annak „kellemetlen” gazdasági következményei lesznek, amelyek felforgatják az érintett országok EU- és euróövezeti integrációját. Emellett ez ismét egy olyan válság lenne, amelyre az EU és intézményrendszere nincs felkészülve, áll a londoni üzleti lap hétfői elemzésében.
