Már nem ér többet 1 forintnál a Bábolna Zrt. Legalábbis egyes elemzők a mezőgazdaság hajdani zászlóshajójáért ennél a jelképes összegnél nem adnának többet, feltéve, hogy tartozásaival együtt hirdetik meg. Adósság nélkül pedig legfeljebb 1 milliárd forint piaci értékre taksálják a céget, a kezelésében maradó 5,8 ezer hektárra jutó évi 240-300 millió forint uniós területalapú támogatásból kiindulva. Ám a tevékenységek leválasztása, a cég felszeletelése után becslések szerint csaknem 1 milliárd forint adósság terheli majd a társaságot, amelynél a hajdani gazdagságot hozó „tyúkbizniszből” mára már „csak a farhát maradt” – mondja az egyik bábolnai vezető, aki tanúja volt az európai hírű mintagazdaság leépülésének (lásd a keretes írást).
A mai Bábolna csak árnyéka egykori önmagának. A nevén és a leharcolt gépeken kívül valamennyi értékétõl megfosztották.
A JÓ, A ROSSZ ÉS A CSÚF. Az üzleti szempontból így várhatóan kétes kimenetelű végeladás méltó befejezése lesz az agrárbirodalom immár egy évtizede kezdődött kusza, ellentmondásos és olykor értelmetlen privatizációs folyamatának. Az ezredfordulót követő éveket rendre 7 milliárd forintnál is hatalmasabb veszteséggel záró piacvezető állami baromfibirodalom abszurd gazdálkodásán edződött szakembereket is meglepte, milyen forgószélszerűen változott a magánosítási koncepció néhány hónap alatt. A csaknem 20 milliárd forint adósságot felhalmozó állami vállalat tartozásának rendezésére ugyanis sajátos reorganizációs programot dolgoztak ki két éve. Az akkor még jövedelmező baromfi- és élelmiszer-ipari tevékenységet a 2004 augusztusában bejegyzett, erre a célra létrehozott Bábolna Élelmiszer Rt.-be vitték. Egyúttal elindították a Bábolna Rt. (ma már Zrt.) végelszámolását. A terv szerint az új társaság eladásából rendezték volna a „régi” Bábolna adósságát. A szakmában azt is tudni vélték, hogy megvannak a potenciális vevők: Leisztinger Tamás Arago Rt.-jét tartották a fő esélyesnek az agrárbirodalom megszerzésére.
Ám a gépezetbe homokszem került. Nem tudni, hogy a világméretűvé vált madárinfluenza pánik, vagy az irreális vételár, esetleg az idő rövidsége volt a ludas, de a Bábolna Élelmiszer Rt.-t nem tudták eladni. Így aztán változott a koncepció. Kormánydöntés alapján az idén január elsejétől elrendelték a Bábolna Élelmiszeripari Zrt. végelszámolását és a „rossz” Bábolnát – a végelszámoló cég mintegy 600 millió forintra taksált sikerdíját ki sem fizetve – kivették a végelszámolásból, hogy privatizálják. A tiszavirág életű „jó” Bábolna kurrens tevékenységeit egyenként kezdte értékesíteni az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt.
FINOM MAZSOLA. A felszeleteléssel még a lehetősége is elillant, hogy újraéledjen Bábolna igazi értéke: a helyi takarmányra és naposcsibére épült integráció. Megindulhatott a vagyon kimazsolázása. Információnk szerint Leisztinger Tamás érdekkörébe került a társaság gabonatárolóinak zöme, amely az állami intervenciós készletek elhelyezésével zsíros falatnak számít. Júliusban a Bábolna Takarmányipari Kft.-t „értékesítette” az ÁPV Zrt., ám valójában csak az állami tulajdonú Agrárgazdasági Vagyonkezelő Kft.-nek adta át, annak követelése fejében (Figyelő, 2006/23. szám). A Bábolna Zrt. privatizációja előtt – a tervek szerint 7 milliárd forintért – eladják a hozzá tartozó szendrői és kerteskői gazdaságot, 6,8 ezer hektárral lecsökkentve a Bábolna Zrt. 13 ezer hektáros bérelt földterületét.
Az anyacéget így várhatóan csak az önkormányzati választások után verik dobra, amikor a politika ismét Bábolnára figyel. Magda Sándor, az MSZP agrár-munkacsoportjának tagja nem titkolja, hogy minden percért kár. Minél később adják el a társaságot, annál több pénze bánja az államnak. Véleménye egybecseng a fő kormánypárt agrárberkeiben hallottakkal: Bábolnát csak egyben és olyan magyar szakmai befektetőnek kellene eladni, amely már bizonyított.
„Ez a Bábolna már nem a régi” – véli viszont Szaxon J. Attila, a bábolnai IKR Zrt. fő tulajdonosa (amely cég vetőmag-termesztéséhez egyébként jól jönne a szomszédos birtok). Bábolna olyan, mint egy leeresztett léggömb: nincs ingatlanja, irodája, raktára. A főbb jövedelmező tevékenységeitől megfosztották, csak a növénytermesztés maradt. A nevén és a tízéves, leharcolt gépeken kívül valamennyi értékét kisöpörték belőle. Alig 5,8 ezer hektár bérelt földje marad, nem nagyobb egy közepes tsz területénél. Értékét növeli ugyanakkor, hogy 20 évvel meghosszabbították Bábolna számára az állami földek bérleti jogát, ami az uniós területalapú támogatással a pénzpiaci hozamoknál is biztosabb befektetésnek tűnik.
Édes álom
Két éve fordult szembe a bábolnai szélkakas a végzetes viharral, amikor a – konkurens Hajdú-BÉT-et is csődbe vivő – baromfipiaci dekonjunktúra elől a vezetés a növekedésbe menekült. A vagyonkezelő az alapanyag-termeléstől a kész-, sőt konyhakész termékek előállításáig, értékesítéséig a teljes élelmiszer-vertikumot magában foglaló Bábolna birodalmat tartotta versenyképesnek az uniós porondon. A növekedési stratégia alapján a társaság békéscsabai feldolgozóját 7 milliárd forintos ráfordítással piaci első csirkeüzemmé akarták „felturbózni”. Bérbe vette a Hajdú-BÉT-től annak debreceni feldolgozóját, törökszentmiklósi hűtőházát, emellett még a húspiacot vezető Pick-csoportra is szemet vetett. A szalámicég megszerzésére a termelőket maga köré gyűjtve, 2004 júniusában létrehozták a Bábolna Nemzeti Agrárholding Befektetési Rt.-t. Ám az MSZP berkekben sokra tartott Velez Zoltán, akkori bábolnai elnök, hiába kért a piaci információk szerint legalább 10 milliárd forintos hitelre állami garanciát a szalámis csoport bekebelezésére, Németh Imre akkori agrárminiszter nem adott biztosítékot, így elbukott az ügylet. A csaknem 20 milliárd forint adóssággal küzdő „zászlóshajót” már amúgy sem menthette volna meg a zátonyra futástól. A társaság fizetőképessége határára jutott: 28 milliárd forint árbevétel mellett 9 milliárd forintos üzemi veszteséggel zárta 2004-et.
