Közepes forgalmú (10 millió forint/hó) gyógyszertár személyi joga eladó – hirdeti egy patikus az egyik vezető gyógyszer-nagykereskedelmi cég honlapján. Potenciális vevő ugyanitt csupán kettő akad, de igényük messze nagyobb, mint amit a 15 eladásra kínált patika többsége nyújtani tud. Egyikük így fogalmaz: „Magánbefektető Budapesten vagy Győrben közepes – minimum 20 millió forint – havi forgalmú patikát keres.” A keresleti és a kínálati oldal tehát egészen mást ért „közepes forgalom” alatt, és ez nem véletlen. A kisforgalmú patikák üzemeltetése nem nagy üzlet, ezektől inkább szabadulnának a tulajdonosok; a másik oldalról pedig, megvenni a havi legalább 20-25 millió forintért árusító gyógyszertárakat érdemes, mert ezek tulajdonosai biztos egzisztenciát építhetnek.
Fővárosi gyógyszertár. Havi 20 millió forint forgalom felett jó üzlet.
KORLÁTLANSÁG. A gyógyszerészek a személyi jogukkal kereskednek. Ez a „kiváltság” arra jogosítja fel a birtokosát, hogy egy adott településen patikát üzemeltessen 5 ezer lakos számára. Magyarországon csaknem 2 ezer személyi jogon működő patika van, vagyis a 10 milliós népesség teljesen lefedett. Ha egy gyógyszerész patikát szeretne nyitni, mástól kell átvennie vagy megvennie az ehhez szükséges jogot. Az Egészségügyi Minisztérium (EüM) januártól eltörölné ezt a korlátot, a patikaliberalizációs intézkedések között ez lenne a legfontosabb lépés. A fenti példában említett magánbefektető tehát jövőre kereshet egy havi 50 millió forintos forgalmat elkönyvelő patikát, és ha ehhez közel nyit egy másikat, feltételezheti, hogy előbb-utóbb meg tudja szerezni legalább a vevőkör felét.
A patikusok hevesen ellenzik a status quo felrúgását. „Németországban is szabaddá tették az alapítást, de érdekes módon a bankok csak akkor adnak ehhez hitelt egy gyógyszerésznek, ha a környéken legalább 5 ezer, addig kiszolgálatlan lakos van” – állítja Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) elnöke, arra utalva, hogy szerinte gazdaságilag nem indokolt a jelenlegi 5 ezres korlát megváltoztatása. A tervek szerint az alapításhoz kamarai tagsággal sem kell majd rendelkezni, tehát meggyengülhet az MGYK eddigi komoly lobbiereje.
Egzisztencialisták
Jókora életszínvo-nalbeli különbsé-gekre utalnak a statisztikák a patikusok körében. A havi forgalom 2004-ben mintegy 650 magyar patikában nem érte el a 10 millió forintot, ami – figyelembe véve a költségeket – csak csekély jövedelmet biztosít. Csakhogy az állam 2005-ben is 630 „rászoruló” gyógyszertárnak adott támogatást, igaz, összesen csupán 560 millió forintot. A támogatási rendszer a minisztérium tervei szerint fennmarad. A forgalmi adatok alapján körülbelül a patikatulajdonosok egyharmada érezheti úgy, hogy – a magyarországi átlagkeresethez képest – tisztes jövedelmet hoz az üzlet, csaknem 150 tulajdonos pedig havonta 40 millió forintnál is nagyobb bevételt könyvelhet el. Igaz, a legjobban jövedelmező egységek átlagosan 15 alkalmazottal dolgoznak, míg a legkisebb forgalmúak legfeljebb 3 patikust tartanak el. Valószínű, hogy a patikaalapítás korlátozásának megszűnésével az új befektetők elsősorban a „krémmel” szemben támasztanak majd versenyt, hiszen aligha fog bárki egy havi néhány millió forintos forgalmat elérő vidéki gyógyszertár mellé nyitni egy másikat.
A minisztérium a piacra jutási korlát alacsonyabbra helyezésével a versenyzők számát szeretné növelni. A patikaalapítás ugyanis a tapasztalatok szerint sokakat vonz; a rendszerváltás idején még csupán 1400 gyógyszertár volt az országban, ám 1990 és 1995 között mintegy 500 jogelőd nélkül alapított gyógyszertár létesült, majd betelt a „kvóta” alapján számított 2 ezres keret. Csakhogy hiába lesz több a piaci szereplő, ezek nem a gyógyszer árával fognak versenyezni. Az ugyanis kötött, a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi (patikai) árrés központilag meghatározott, hogy a gyógyszerek ugyanannyiba kerüljenek minden üzletben. Az árrés mértéke a gyógyszer árától függően változik, jelenleg átlagosan 14 százalék. Egy havi 20 millió forint forgalmat elérő patikánál tehát körülbelül 2,8 millió forint marad, ebből kell kigazdálkodni a költségeket.
A liberalizáció nem lesz teljes körű. A piacnak csak a belépési oldala lesz szabadabb, a szereplők számára előírt szigorú szakmai követelmények megmaradnak. Így a kötött árrés sem változik, a képlet egyszerű: ha egy újonnan belépő versenytárs elviszi a forgalom felét, akkor ezzel elviszi az árréstömeg felét is, és – a kamara számítása szerint – méretgazdaságossági okok miatt az így megcsappant fedezet nem ad módot nyereség elérésére. Horváth Ágnes, az egészségügyi tárca államtitkára szerint a patikák a szolgáltatásban fognak versenyezni, hogy minél nagyobb vevőkört nyerjenek meg, ezzel minél nagyobb szeletet kihasítva az összesített nyereségből. Egyértelmű, hogy ha felszabadítanák az árrést, akkor a kisforgalmú – jellemzően vidéki – patikák drágábban adnák a gyógyszereket, mint a nagyok. Vagyis hasonló folyamatok zajlanának le a szektorban, mint az élelmiszer-kereskedelemben, ahol a nagy forgalmú szupermarketek árversenyét sok kis helyi bolt nem bírta követni. Mivel azonban erről nincs szó, a vidéki patikák nem emiatt fognak tönkremenni.
A falusi gyógyszertárak problémái jórészt függetlenek a tervezett liberalizációs lépésektől, annak ellenére, hogy időnként a kettő között ok-okozati összefüggést sejtetnek. E patikák ugyanis a jelenlegi kötött szabályozásban is egyre nehezebb helyzetben vannak, mert a vásárlók és a vények is elvándorolnak a kistelepülésekről. Hiába van a környéken 5 ezer lakos, ha ők a közeli városba járnak dolgozni, és ott váltják be a receptet. A háziorvosok is egyre kevesebb esetben írhatnak fel gyógyszert, ez a jogosultság fokozatosan a szakorvosokhoz kerül, a beteg pedig a szakorvosi rendelőből kijövet vásárol. Ugyanez érvényes a kórházi ellátás esetén is: az intézmények sorra megnyitották a korábban csak belső használatra fenntartott patikáikat. Ráadásul pont a drága szerek felírásának lehetősége kerül ki a háziorvosok hatásköréből, vagyis helyben csak az olcsóbb készítményeket váltják ki, így kisebb a patikai árréstömeg is. A falusi patika a gyógyszernek nem minősülő termékek eladásával kompenzálhatná a kiesést, ezek iránt viszont éppen ezeken a településeken a legkisebb a kereslet.
LÁNCOK. Kulcskérdés lesz, sikerül-e megakadályozni a patikaláncok burjánzását (bár szakmai vita arról is folyik, hogy ezek léte egyáltalán káros-e). Horváth Ágnes szerint szigorú jogszabályokkal akadályozzák majd meg, hogy egy kézbe sok patika kerüljön. Ezt az MGYK is támogatja, mivel jelenleg semmi sem tiltja, hogy például sok kis patikus bt-nek ugyanaz a jogi személy legyen az egyik kültagja. Kényes kérdés ez a szakmában, hiszen a hagyományosan dinasztikus rendszerben működő patikus famíliáktól az ötvenes években elvették az üzleteiket, majd a rendszerváltás után kedvezményes vásárlási lehetőséggel élve visszavehették egykori tulajdonaikat. Hávelné Szatmári Katalin kamarai elnök szerint a multinacionális patikaláncok megjelenését ezért az ötvenes évekbe való visszalépésként élnék meg.
