Túlzások napi 24 órában. Joggal lehetne akár ez is a mottója az új Makaónak, ahova tavaly már nem kevesebb mint 15 millió turista zarándokolt el, engedve a sziget csábításának. Az évtized végére pedig akár 30 millióan is érkezhetnek – elsősorban Hongkongból, Tajvanról és az anyaországból, Kínából. A turisták többsége persze nem azokra a sok száz éves templomokra és egyéb épületekre kíváncsi, amelyeknek köszönhetően az Unesco az alig 24 négyzetkilométernyi Makaó történelmi központját 2005 nyarán a Világörökség részévé nyilvánította. A szigeten – amely több mint 450 évig állt portugál igazgatás alatt – 1850 óta engedélyezett a szerencsejáték: ez az, ami manapság mágnesként vonzza a külföldi turistákat.
Nyitás elõtt a makaói Sands Casino. VIP-játékosoknak 1250 dollár a minimum tét.
KERESLET ÉS KÍNÁLAT. Makaó 1999-ben került vissza Kína fennhatósága alá. Ez a „hatalomátadás” történelmi pillanat volt: az európai gyarmatosítás végét jelentette Ázsiában. Ám egyben Makaó történelmében is új fejezetet nyitott. Három évvel később, 2002-ben ugyanis lejárt a szerencsejátékok állami monopóliuma Kína Különleges Közigazgatási Körzetében, a helyi kormányzat pedig úgy döntött, megnyitja az „iparágat” a befektetők előtt. Mindez egybeesett azzal a pekingi döntéssel, amelynek értelmében abz anyaország lakói 2003-től kezdődően szabadon beutazhatnak Makaóba. A kínaiak pedig – miként az ázsiaiak többsége – messze földön híresek szerencsejáték-szenvedélyükről. Azaz találkozott egymással a kereslet és a kínálat. „A japán meghal, ha nem dolgozhat; az indiai meghal, ha nem beszélhet; a kínai pedig meghal, ha nem hazardírozhat” – érzékelteti a néhány évvel ezelőtti döntések jelentőségét Mohammed Shariff Anees, a Sri Lanka-i University of Colombo professzora.
Tény és való, a kínaiak – kiegészülve a többi, kaszinóra éhező ázsiai turistával – 2004-ben már több pénzt költöttek el Makaóban, mint a szerencséjükben szintén tántoríthatatlanul bízó sorstársaik az amerikai Las Vegasban (lásd a keretes írást). A becslések szerint az ázsiai szerencsejáték-főváros 2010-re egész Nevada állam bevételét túlszárnyalja majd: Las Vegas, Reno és a hazardírozás többi amerikai fellegvára arra kényszerül, hogy átadja a helyét a világ szerencsejáték-trónján Makaónak. Utóbbi persze tesz is mindezért: több mint 12 milliárd dollár értékű beruházással ma 20 óriásszálloda épül, és azok játéktermeiben megszámlálhatatlanul sok új rulettasztal várja majd a szerencsét próbálókat.
A helyi és hongkongi befektetők mellett pedig már a Las Vegas-i nagyágyúk is megjelentek. Az első fecske, a Sands Casino (képünkön) már meg is nyitott. Ez utóbbi VIP helyiségében a minimum tét 1250 dollár, és természetesen mindig tele van kínai turistákkal. Az idén nyit a 600 szobás, 700 millió dolláros Wynn, 2007-ben 3 ezer szobával az Intercontinental-csoport szállodái, 2008-ban pedig a félig a vízen úszó, félig tenger alatti City of Dreams. A legnagyobb várakozás azonban a Makaóhoz tartozó Cotai-szigeten 1,8 milliárd dolláros beruházással épülő, 3 ezer szobás, az olaszországi Velencét mintázó Venetian Hotelt előzi meg. Makaó Velencéjében 700 rulettasztal és 6 ezer félkarú rabló – továbbá egy kiállítási csarnok és egy, NBA kosárlabda mérkőzésekre is alkalmas 15 ezres aréna – is várja majd a pénzüket szórni kívánó vendégeket. A túlzásokról még annyit, hogy az idén januárban megnyitott Grand Emperor Hotel úgynevezett arany sugárútja méltán viseli nevét: a szálloda előcsarnokának padlójába 78 kilónyi aranyrögöt építettek be.
HÍD HONGKONGBA. „Néhány év múlva a Makaóba érkező turisták ugranak majd át néhány órára Hongkongba, esetleg az új hongkongi Disneylandbe, s nem fordítva” – véli Richard Colville, a hongkongi Cathay Pacific légitársaság vezető menedzsere. Ráadásul ez hamarosan még kevesebb erőfeszítésükbe kerül majd, kis híján készen áll ugyanis a 2 milliárd dolláros ráfordításból megépülő, a Hongkong és Makaó közötti 60 kilométeres távolságot átívelő híd. Igaz, mindazok, akiknek sietős a dolguk, a tenger habjait komótosan szelő komp helyett ma is utazhatnak helikopterrel, csak hogy néhány órával hamarabb üríthessék ki zsebeiket a rulett- vagy a black jack asztaloknál.
A túlnyomórészt a szerencsejáték-iparhoz köthető befektetéseknek köszönhetően az alig félmillió lakosú Makaó GDP-je 2004-ben 29 százalékkal, azon belül is az év második felében több mint 50 százalékkal bővült. Ennek hatására a hongkongi tőzsdén „Makaó-őrület” bontakozott ki. A befektetők szinte mindent megvettek, aminek köze volt Makaóhoz, az ingatlanárak pedig az egekbe szöktek. Sokan azonban figyelmeztetnek, hogy a kaszinólufi is kipukkadhat egyszer (a sziget GDP-je tavaly már „mindössze” 6,7 százalékkal nőtt). Erre azonban aligha mostanában kell számítani. Sőt, a makaói példán felbuzdulva már a szigorú erkölcsű szingapúri, valamint a japán kormány is tanulmányozza a kaszinóipar meghonosításának lehetőségeit.
Halványuló Las Vegas-i fények
Andre Rochat francia konyhafőnök ez év elején arra lett figyelmes, hogy a beszállítói egymás után kezdtek üzemanyagköltséget felszámolni a három Las Vegas-i luxuséttermébe repülővel vagy közúton szállított élelmiszerek után. Az Európából importált alapanyagok ára a dollárnak az euróval szembeni gyengesége miatt még a benzinárnál is magasabbra szökött. Ezt ellensúlyozandó Rochat is áremelésre kényszerült. Lépésével nem volt egyedül: az elmúlt hónapokban a hotelszobáktól a kaszinóváros köldökzsinórjául szolgáló légitársaságok díjaiig minden megdrágult.
A magasabb költségek miatt emelkedő árak, gyengülő fogyasztási kedv – gyülekeznek a viharfelhők, amelyek az év hátralévő részében alacsonyabb növekedést hozhatnak az amerikaiak által csak Sin City, azaz a Bűn Városa néven emlegetett Las Vegas számára. Elérkezett tehát a kijózanodás időszaka a kaszinóváros számára, amely pedig szinte az Egyesült Államok valamennyi településénél nagyobb mértékben húzott hasznot az elmúlt négy esztendő alacsony kamatszintjéből, az ingatlanpiaci pezsgésből, valamint a munkahelyek és a népesség robbanásszerű gyarapodásából. Las Vegas növekedésének lanyhulása a vállalati nyereségekről szóló második negyedéves jelentésekben is tetten érhető. A jobbára a város lakosait kiszolgáló Station Casinos és Boyd Gaming társaságok július 25-én kiadott beszámolóiból az derül ki, hogy a két vetélytárs egy részvényre eső bevétele 3, illetve 19 százalékkal marad el az elemzők által várt szinttől. Mindkét csoport a közelmúltban nyitotta meg új egységét a város déli részén, ám a helyi szerencsejáték-piac mindeddig nem bővült kellő mértékben ahhoz, hogy a két új kaszinó megteljen.
Megerősítést nyertek tehát azok a találgatások, amelyek szerint a fogyasztók meghúzzák a nadrágszíjat. A Nevada Gaming Control Board, azaz Nevada állam szerencsejáték-felügyelete szerint a Las Vegast is magában foglaló Clark megyében a május 31-ével véget ért 12 hónapban a helyi szerencsejáték-piac 10,4 százalékkal bővült, azaz a fejlődés jócskán elmaradt az előző évi 14,1 százaléktól. Ez négy év óta az első lassulás. Tetszik, nem tetszik, úgy tűnik, a Bűn Városában lefékeződik a pörgés.
