A londoni University College kutatói szerint azonban elképzelhető, hogy ezek az izoláltnak vélt vizek az óceánokkal is érintkezhetnek: erre műholdas felvételekből következtetnek.
A kutatók az Európai Űrügynökség ERS-2 radarműholdak segítségével térképezték fel az Antarktisz keleti részén található, a fenék és a jég között elhelyezkedő „folyadéklencséket” – ezekből jelenleg több mint százötvenet fedeztek már fel a kontinensen, ám számukat több ezerre teszik. A mostani felvételek pedig azt mutatják, hogy ezen állóvizeket vízfolyások hálózata köti össze.
A Vosztok-tó a déli-sarkon. 3700 méteres jég fedi.
A mérések szerint ugyanis előfordult, hogy az egymástól látszólag független tavak fölött sokszor egyszerre módosult a jégfelszín magassága. Ez pedig arra utal, hogy ezek a területek valamilyen módon kapcsolatban állnak egymással: például úgy, hogy az egyik tóból a másikba átfolyó víz miatt a nyomásviszonyok megváltoznak. Amennyiben pedig ez a jég alatti vízfolyás rendszer a felszíniekhez hasonló, akkor feltételezhető, hogy az óceánokkal is kapcsolatban áll, vagyis felül kell vizsgálni a tavak elszigeteltségére vonatkozó teóriákat.
Az Ontario-tóhoz hasonló nagyságú Vosztok-tó 3700 méter vastagságú jég alatt helyezkedik el, és orosz kutatók újabban fúrásokkal igyekeznek mintát venni vizéből. Korábban attól tartottak, hogy így felszíni mikrobákkal fertőzhetik az esetleg ősi élővilágnak otthont adó tavat; az újabb eredmények ismeretében azonban ilyen veszély nem áll fenn.
