– Azzal, hogy nyilvánosságra hozták az Ön adó- és járulékreform-terveit, megkezdődött a Fidesz választási programjának az ismertetése?
– A Fidesz egyik gazdaságpolitikai műhelyének a javaslatairól van szó, amelynek legtöbb elemét elmondtam már a tavaly őszi gazdasági csúcson is. Amivel előálltunk (a részleteket lásd a keretes részben – A szerk.), az egy hosszabb ideje képviselt gazdaságpolitikának a mai helyzetre adott válasza. A Fidesz gazdasági szakemberei 2006 óta minden megszólalásukban elmondják, hogy a gazdasági problémák megoldásához egymillió adózó munkahely megteremtése vezethet el, amitől eddig a lehetetlen adó- és bürokratikus rendszer, valamint az elrontott uniós fejlesztési politika miatt csak távolodtunk.
– De most itt vannak az új kormány új adóelképzelései…
Fotó: Lakos Gábor
– Ezekkel több baj is van. Egyrészt csak átrendezésekre vállalkoznak, ami nem véletlen, hiszen adóreformot csak bizalmi légkörben lehet előterjeszteni. Ez pedig új választás nélkül nem alakítható ki. Valójában az összes adóátrendezés csupán az áfaemelés fügefalevele. Ráadásul olyan helyeken is hozzányúl a rendszerhez, amelyekhez csak egy általános reform keretében lehetne. Például a vagyonadó mostani bevezetését alapvető tévedésnek tekintem, ahogyan a lakásépítési támogatások kivezetését is. Ez olyan műhiba, ami nagyon sokba fog kerülni az építőiparnak.
– Miért mondanának le az ingatlanadóból származó bevételekről?
– Mert a mostani három ingatlanadóból a GDP 2,5 százalékának megfelelő bevétel jön össze, amit egy egységes vagyonadó 4 százalékra növelne. Nem ér meg plusz 1,5 százalékpontos, GDP-arányos költségvetési bevételt egy előkészítetlen, társadalmi szempontból elkerülhetetlenül igazságtalan ingatlanadó, ami ráadásul kiveszi a gazdaságélénkítés lehetséges forrásai közül az ingatlanpiacot. Vagyis a jelenlegi válság idején nem illesztenénk a javasolt adóreform keretei közé vagyonadót.
– Akkor honnan akarják kárpótolni az önkormányzatokat az Önök elképzelései szerint megszűnő iparűzési adóért?
– Itt térünk rá arra, hogy az adóreform önmagában nem elégséges, más rendszerekhez is hozzá kell nyúlni, csakúgy, mint a kamatpolitikához. Ma a GDP 4,0–4,5 százalékát teszi ki az adósság utáni kamatteher, ennek legalább a megfelezését tenné lehetővé egy gazdaságpolitikai fordulat. A helyi adót akkor lehet majd megszüntetni, ha a kamatkiadásokból adódó megtakarításokat tudjuk a helyére állítani.
– Számításaik szerint mekkora fáziskéséssel jelentkezik az adó- és járulékcsökkentések foglalkoztatásbővítő hatása?
– Induljunk ki abból, hogy az idei első hónapokban 25 százalék körüli volt az ipari visszaesés, s e folyamat előreláthatólag tovább mélyül. Ez önmagában 7–9 százalékos GDP-visszaesést vetít előre ebben az évben. Az építőipar elmúlt kétévi, 30 százalék körüli zuhanásához az idei első negyedévben újabb 10 százalékos mínusz társult, ez további 1 százalék körüli GDP-csökkenés. Ha mindehhez hozzávesszük a belföldi turizmus, a villamosenergia-ipar és más ágazatok előrejelzéseit is, akkor a GDP 8–12 százalék közötti visszaesése várható ebben az évben.
– Ez a prognózis messze rosszabb a jelenlegi legpesszimistább piaci várakozásoknál is.
– Igen, de múlt év közepén az elemzői konszenzus plusz 3 százalékot várt, azután stagnálást, mínusz 1-et, majd mínusz 3-at. Most öt-hatnál tartanak. Azt gondolom, el fognak jutni a mínusz 8–10 közötti szinthez, és a valóság még ennél is kicsit rosszabb lehet. A válság a meghatározó exportpiacainkon mélyül, a belföldi válság logikája pedig lefelé viszi a spirált, annál is inkább, mivel eddig semmilyen válságkezelő intézkedés nem történt. Több százezer munkahely elvesztése várható az idén és jövőre. Tehát a kérdéséhez visszatérve, az adó- és járulékreform első lépésben csak a munkanélküliség növekedését tudja megállítani. Ám azt gondolom, három hónap alatt a 0 százalékos munkaadói kulccsal érintett munkavállalói csoportokban érezhetően elindul a foglalkoztatás bővítése. A női részmunkaidősök aránya egyetlen év alatt a jelenlegi 6–7 százalékról 15–20 százalékra is nőhet, ha az új kormány jól oldja meg a feladatot, valamint a munkavállalói és munkaadói körrel létrejön egy megállapodás. A kül- és belföldi bizalom helyreállításához több válságkezelő lépésre is szükség van. Így például át kell strukturálni az uniós fejlesztési forrásokat, és felhagyni azzal, hogy a késő Kádár-kori KISZ-vezetők a nagyberuházások révén rekonstruálják a szocializmust. Ha mindezeket most meglépték volna, 2010 második felében elindulhatott volna a nagyon lassú kilábalás, ami 2011-ben a foglalkoztatás érezhető bővítéséhez vezetett volna el.
A Matolcsy-műhely főbb javaslatai
1. Teljes körű, egyszeri és
egységes adóreformra van szükség, amely az adminisztrációs és
bürokratikus költségeket legalább negyedével csökkenti. Ez a Magyar
Gazdaságfejlesztési Intézet szerint 6–7 százalékpont közötti
plusznövekedést ad az országnak.
2. A jövedelmet terhelő adókról a
fogyasztást terhelő adókra kell áttenni a hangsúlyt. Az egységes
jövedelemadóztatás nem jelent egykulcsos adórendszert, mivel a
költségvetési bevételeket az átalakítás közben stabilizáló áfát nem
célszerű levinni a jövedelemadóztatás szintjére. Sem gazdasági, sem
társadalmi szempontból nem indokolt az egykulcsos áfa.
3.
Megállapodástól függően 15–20 százalék között bárhol lehet az
egykulcsos jövedelemadó, de annak családi jellegűnek kell lennie. Ahol
a gyermekvállalást és az időskorúak eltartását az adórendszer nem
segíti, ott az adózás ténylegesen már nulla jövedelemtől kezdődik. Az
új rendszerben tehát figyelembe kell venni a gyerekek és idősek
eltartását, ezeknél a családoknál magasabb jövedelmi szintnél lép csak
be az egykulcsos jövedelemadó.
4. A munkaadói járulékok jelentős, 10
százalékpontos egyszeri csökkentése elég lett volna 2006-ban, ma többre
van szükség. Azokban a munkavállalói csoportokban, ahol az EU-átlaghoz
mérten amúgy is a legalacsonyabb a magyar foglalkoztatás (18–24 év
között, 50 év felett, és a női részmunkaidős foglalkoztatásban), ott
célzott 0 százalékos munkaadói járulékkulcsot vezetnének be.
– Vagyis ehhez a nyáron be kellene vezetni az adó- és járulékreformokat?
– Így van. De 2007 és 2008 után elvesztegettük az idei első fél évet, s már látszik, hogy elveszítettük 2009 egészét is. Oszkó Péter a Reformszövetség ülésén azt mondta nekünk, csak olyan adóreformmal ért egyet, amely egyszerre teszi meg a szükséges lépéseket. Pénzügyminiszterként már azt mondja, ezt most nem lehet, először egy adókiigazítás jön, majd jövőre lesz valami más is.
– A javasolt reformok júliusi bevezetésével az Önök számításai szerint év végére hogyan alakulna a költségvetés bevételi oldala?
– A ma már reálisan várható bevételkieséshez érdemes viszonyítani. Tízszázalékos visszaesés esetén a bevételi kiesés ezermilliárd forint körül várható, 26–27 ezer milliárd forintos GDP-vel és 40 százalék feletti adócentralizációval számolva. Ennek negyede-ötöde van bekalkulálva a mostani költségvetésbe, és az adókiigazítással, áfaemeléssel 4–5 százalék közötti visszaesést tudnak kezelni. A mínusz 5 és a várható mínusz 10 százalék közötti GDP-zuhanás költségvetési hatásához kell mérni a járulékcsökkentés hatását. Ha most július 1-jével meglépte volna a kormány az adó- és járulékcsökkentést, akkor mérsékelhette volna a GDP-visszaesést, vagyis megakadályoznák további 100–150 ezer munkahely elvesztését.
– Ebből azért az derül ki, hogy így sem, úgy sem véli tarthatónak a 3 százalék alatti költségvetési hiányt, mely elvárást a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás rögzít. Ön szerint újra kell tárgyalni a szerződést?
– Valóban kellene kötni egy második megállapodást még ebben az évben, mondjuk 3,6 százalékra fel kellene vinni az elfogadható deficitszintet, és akkor meg lehetne akadályozni, hogy ősszel még egy durva megszorító csomagot kelljen bevezetni. Mert még nem látszik az alagút vége, s ha augusztus táján ki fog derülni, hogy a visszaesés 8–12 százalékos, esetleg május és szeptember között még beüt egy újabb globális pénzügyi zuhanás, akkor mindez egy újabb őszi csomagot vetít előre. Az IMF-fel azonban nem újratárgyalásra van szükség, hanem egy második szerződésre, és vélhetőleg egy harmadikra is valamikor 2010-ben, a kormányváltás után. A Valutaalappal ugyanis korrekt megállapodás született, és nem is ők jelentik a kőkemény költségvetési korlátot, hanem az Európai Unióval létrejött hibás szerződés.
– Eszerint az EU vette volna át az IMF korábbi szerepét?
– Úgy tűnik, mintha a Valutaalap 1990 körüli, azt gondolom, helytelen térségbeli politizálását most az Európai Unió vette volna át. Az EU-val kötött szerződésben ugyanis tételesen szerepelnek azok a megszorító lépések, amelyeket a Bajnai-kormány tervez. A Valutaalap nem tartott igényt például a gyed-et vagy a nyugdíjakat érintő intézkedésekre. De feltűnő, hogy csak Magyarország esetében került be az EU-szerződésbe a Gyurcsány-kormány elhibázott válságkezelési programja. Ebből az látszik, hogy mindez a magyar kormány „magánakciója” volt, és nem a nemzetközi szervezetek kérték tőlünk ezeket az intézkedéseket. Az unió számára sem jó, ha olyan helyzetbe hozzák, hogy kénytelen legyen ilyen mélységben beleszólni egy tagállam belső ügyeibe. Az uniós megállapodás tehát hibás, ezért újra kell tárgyalni.
