A megszorítások helyett az IMF-nek vállalt szigorú, 2,9 százalékos hiánycélnak, illetve a konvergenciaprogram számainak enyhítése lenne az igazi megoldás – mondta az FN-nek Szalai Erzsébet, az Újkapitalizmus – és ami utána jöhet… című könyv szerzője, baloldali szociológus arra a kérdésre, mi helyettesíthetné az idei 300 milliárdos költségvetési lyukat befoltozó Bajnai-csomagot.
Szalai megadóztatná a vagyonosakat
Ha a nemzetközi pénzügyi szervezetek nem engednek a feltételeikből, akkor sem a szegények és a középosztály további sanyargatásával kellene a költségvetési egyensúlyt visszanyerni, sokkal inkább a gazdagok fokozottabb adóztatásával.
Szalai szerint be kellene vezetni az ingatlanadót (30 millió forint fölötti értékű ingatlannál), s megadóztatna más, nagy értékű vagyonelemeket is, például műkincseket, nagy értékű gépjárműveket, jachtokat, vagyoni értékű cégrészesedéseket. Ezek az intézkedések már július elsejétől életbe léphetnének.
vagyonadó
A vagyonadó ötlete már többször fölbukkant a különböző adóreform-javaslatokban, általában kizárólag mint ingatlanadó.
Olyan vagyonadóra lenne szükség, amelyben nemcsak az ingatlan, hanem a műkincs, a magánjacht, s egyéb javak is beletartoznának – mondta korábban lapunknak Vadász György adószakértő, az OKISZ ügyvezető társelnöke, aki szerint a vagyonadó bevezetését széles körű társadalmi vitának kellene megelőzni.
A vagyonadó melletti érv a széles adóbázis és a társadalmi igazságosság igénye. Amellett, hogy a feketén szerzett jövedelmeket is részben „kifehéríti”, arra is lehetőséget nyújt, hogy a közvagyonból magánosult javak tulajdonosai valamit visszajuttassanak a köznek – természetesen csak akkor, ha a vagyonadó szélesebben értelmezett módon, nem pusztán ingatlanadóként kerülne be az adórendszerbe.
->
Szalai Erzsébet szerint jó megoldási irány az IMF-tanulmány felvetése, az euró bevezetése Magyarországon a konvergenciakritériumok teljesítése nélkül. Szalai árulkodónak nevezte, hogy a magyar pénzvilág elutasítja a javaslatot. A hazai pénztőke képviselői ugyanis a válsághangulatot fönn akarják tartani, hiszen így vihető véghez a szegények s a középosztály kirablása.
Szalai és TGM is óvatos lenne a multikkal
Szalai Erzsébet praktikus okokból azonban nem venné el a multinacionális cégek adókedvezményeit, tartva azok továbbállásától, s ennek foglakoztatási és exportcsökkentő hatásától. Az FN megkérdezte Tamás Gáspár Miklóst is, az ismert baloldali filozófust és közírót, a Zöld Baloldal listavezetőjét, mi lenne szerinte a Bajnai-csomag alternatívája.
Olvasóink véleménye
A FigyelőNet olvasóinak relatív többsége a nagytőkét és a vagyonosokat szorongatná meg – derült ki lapunk egy A film honlapja
->
TGM szerint egy erős kormány meggyőzhetné az uniót és a Valutaalapot, hogy tekintsen el a 3 százalékos hiánycéltól. A prociklikus (jelen esetben a recessziót mélyítő) gazdaságpolitika szociális és gazdasági katasztrófába taszítja az országot, márpedig ez az uniónak sem lehet érdeke – érvelt a filozófus. Ha nem meggyőzhető az IMF, akkor sem a szegényeket kellene sújtani a megszorításoknak, hanem inkább a nagytőkére terhelni – vélte. Ám még az antikapitalista TGM is csak végső esetben adóztatná meg jobban a nagytőkét, Szalaihoz hasonlóan tartva annak negatív következményeitől.
Gazdag nem támogatná a multikat
Radikálisabb ebben a tekintetben a baloldali teoretikusoknál Gazdag László közgazdász, egyetemi docens, lapunk alkalmi szerzője, aki úgy véli: ha megszorítás kell az IMF-nek vállalt hiánycél miatt, akkor abba kell hagyni a vállalatok támogatását. Ez leginkább a multinacionális vállalatok támogatását érintené, hiszen az állami támogatások 90 százalékát ők kapják – mondta Gazdag.
variációk szolidaritásra
„A gazdagok, azok, akik megtehetik, most azzal segítenek a legtöbbet, ha fogyasztanak azok helyett is, akik nem tudnak” – mondta a nol.hu-nak Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke, társalapítója. Ő például többet jár étterembe, mint korábban, egyszerűen azért, hogy ne zárjanak be.
Akadnak azonban országok, ahol a magas jövedelműek kényelmetlenebb szolidaritásra kényszerülnek: a briteknél például a felső szja-kulcsot emelik meg 40 százalékról 45-re (hazánkban a különadóval együtt 40 százalék), s számosan szorgalmazzák a jelentős vagyonok esetében az örökösödési adó megemelését is.
->
A közgazdász szerint a Bajnai-csomag nem fogja megmenteni a munkahelyeket, a megszorító csomag ehelyett fokozza majd a körbetartozást az építőiparban, gyorsuló ütemben megy tönkre a hazai kis- és középvállalkozói szektor.
Szerinte hazánkban a külföldi tőke segítségével meghatározóan alkatrész-összeszerelés történik, gyarmati, félgyarmati jellegű munkamegosztással kapcsolódunk a világgazdasághoz, ez problémáink alapvető oka ma.
Gazdag László szerint szerkezetváltásra van szükség a gazdaságban: le kell építeni az alacsony hatékonyságú tevékenységeket, hogy fölszabaduljanak az erőforrások (tőke, munkaerő) a magasabb hatékonyságú tevékenységek fejlődése számára. A szerkezetváltáskor belső erőforrásokra is lehet támaszkodni (felszabadul ilyen erőforrás, ha nem támogatjuk a gazdasági szereplőket), s külföldi tőke is bevonható.
Válságkezelő csomagok – nem csak Bajnainak van.
Ez utóbbi esetben nem olcsó bérekre, adókedvezményre és direkt támogatásra, hanem földrajzi helyzetünkből és szellemi kapacitásunkból következő vonzerőre építhetünk. A közgazdász szerint 10-15 év alatt fokozatosan lehet eredményeket elérni e téren.
Gazdaghoz hasonló nézeteket vall Róna Péter közgazdász, aki több lapban, fórumon, többek között a Nemzeti Csúcson is kifejtette ezeket. Róna szerint szó nem lehet adócsökkentésről, áfaemelésből fedezett járulékcsökkentésről, amely milliókat szivattyúzna ki magánemberek zsebéből a nagyvállalatok profitját gazdagítandó, s ő is úgy véli, hogy a nemzetközi vállalatoknak nyújtott támogatásokat le kellene állítani.
modernizációs modell
Sem Róna, sem Gazdag nézetei nem tartoznak a hazai közgazdaságtan főáramához, mindketten végső soron az elmúlt húsz év magyar modernizációs stratégiáját vonják kétségbe. Márpedig ezt a stratégiát példátlan egyetértés övezi, Árva László tanulmánya szerint azért, mert a magyar közgazdák a külföldi szakirodalomban azt látták, hogy a latin-amerikai országok modernizációja lényegében kudarcba fulladt – ezen országok leginkább kölcsönökből, a külföldi működő tőke távoltartásával próbáltak felzárkózni.
A kudarc láttán logikusnak tűnt a külföldi működő tőke korlátlan beengedése az országba, így ez a modell vált a hazai közgazdák szinte kizárólagos véleményévé – véli tanulmányában Árva László. Ugyanakkor Árvának a közel tíz éve írott tanulmánya már a külföldi működő tőke káros hatásait feszegeti, s arra jut, hogy a fizetési mérleg hiányáért a hazai nagyvállalatok, a rejtett profitkivét is felelősek.
->
mi kell a tőkének?
A sokat emlegetett adó- és járulékrendszeren, és az ezzel (is) összefüggő bérköltségen kívül számít az infrastruktúra, a szállítási útvonalak hossza, a korrupció szintje, a politikai stabilitás, s még sok egyéb is a befektetői döntés meghozatalánál.
Az UNCTAD által a nemzetközi befektetőknek kiadott „World Investment Report 2008” egyébként fölhívja a figyelmet, hogy néhány fejlett országban – megemlítik Magyarországot is Dánia, Hollandia, Málta és Lengyelország mellett – kedvezményesen adóznak a külföldi befektetések. Az USA-ban, Svájcban és Magyarországon csökkentették a bürokráciát, rövidítették a várakozási időt, s más iniciatívákkal is bátorítják a külföldi befektetéseket – teszik hozzá a kötet szerzői.
->
Valójában csak találgatni lehet, mi történne, ha csakugyan elvennék a nagyvállalati adókedvezményeket és támogatásokat, ugyanis az ÁSZ egyik jelentése rámutat: senki nem méri – a PM sem – hogy a vállalatoknak nyújtott adókedvezmények és támogatások ténylegesen elérik-e a gazdaságpolitikai céljukat.
Kérdéses tehát, valóban drámai kivonulásra kerülne-e sor a nagytőke komolyabb megadóztatásával, s hogy valóban meg lehet-e munkahelyeket menteni lakossági áldozatvállalással, a vállalatoknak nyújtott jobb feltételekkel (például a lakosságot sújtó áfaemelésből finanszírozott járulékcsökkentéssel, a nagyarányú társasági adókedvezmények megőrzésével).
Az ÁSZ jelentéséből annyi azért kiderül: nagyban rontja a nagyvállalkozásoknak nyújtott támogatások hatékonyságát, hogy nem lehet kikötni a magyar beszállítói hányad mértékét, ezt a WTO (World Trade Organization – Kereskedelmi Világszervezet) tiltja.
Ami viszont ahhoz vezet, hogy a nagyvállalatok elszigetelten működnek a magyar gazdaságban – derül ki a jelentésből.
lehet más a politika?
Áfaemelésből, a jövedéki adók megnöveléséből, „dugódíj” , „közúti teherszállítási útdíj” bevezetéséből és a gázártámogatás leépítéséből lehetne finanszírozni a „zöld stimulust”, a gazdaságélénkítő programot – olvasható A Lehet Más a Politika és a Compass Közpolitikai Intézet közös tanulmányában.
A tanulmányban a kedvezményes áfa csak a „környezetbarát termékeknél” merül föl, s a 3 százalékpontos emelés kapcsán 230 milliárd forintos többletbevétellel számolnak. A párt FN-nek nyilatkozó válságkezelő intézkedései – például az állami szféra béreinek befagyasztása, a nyugdíjkorhatár emelése, a járulékcsökkentés áfaemelésből – összességében a Gyurcsány-program könnyített változataként hatnak. A már ismert csomagokhoz hasonló logikájú, de kisebb megtakarítással kecsegtető program fölvet egy kérdést: elegendő mindez egy 300 milliárdos költségvetési lyuk fél év alatti betöméséhez?
->
