Tavaly sem a bennfentes kereskedelem minõsült a legnagyobb tõkepiaci véteknek – Nézze meg a 2006-os felügyeleti bírságokat!
A magyar tőzsde titkos oldaláról, a bennfentes kereskedésről és a vélhetően így szerzett milliókról akár Hollywoodban is forgathatnának filmet. Az első kockákon a kormányülés peregne, egy férfi kiad egy cetlit az egyik titkárnak, az végigszalad a folyosón, és egy szobában a mobilján tárcsáz. Snitt. A második jelenetben egy háromgyerekes családapa éppen FHB-részvényt vásárolna, hárommillió forintot befektetve ezzel. Arcán mosollyal azt mondaná copfos kislányának, hogy ennek a befektetésnek a hozamából öt év múlva majd a legjobb egyetemet fizeti neki, amit csak hátán hordoz ez az ország. Snitt.
A harmadik képen egy brókercégnél, susmusolás közepette hatalmas tételben FHB-részvények eladására utasítanak egy brókert, aki 10 százalékos esésbe küldi a papírt. A mit sem sejtő részvényesek hatalmas veszteséget könyvelhetnek el. Snitt. A negyedik jelenetnél a kormányszóvivő bejelenti, hogy a legutóbbi ülésén olyan bankadóról döntött a kabinet, ami felére csökkenti az FHB profitját. Snitt. Az ötödik képen a bróker 920 forintért visszavásárolja a pár nappal korábban 1300 forinton eladott részvényeket, és megszámolja a nyolcszámjegyű nyereséget. Snitt. Korántsem happy endként a családapa pánikszerűen eladja a részvényeit, és könnyeivel küszködve kiszámolja, hogy elbukott egymillió forintot.
A film valószínűleg nem nyerne Oscart, de legalább ki lehetne elé írni, hogy a valóság ihlette. Valójában persze nem biztos, hogy pontosan így történtek a dolgok azon a júliusi napon, amikor az FHB árfolyama pár perccel a kormánydöntés, ám még jóval a hivatalos bejelentés előtt hatalmasat esett, de valószínűleg ezt már soha sem tudjuk meg.
És ezen a ponton tér el a hollywoodi dráma a magyar valóságtól. Amíg az amerikai tőzsdei felügyelet független vizsgálat végén kiderítené, hogy ki profitált a bennfentes információból, és egy páran sokéves letöltendő börtönbüntetést kapnának, addig Magyarországon a történet itt véget ér. Ha van is vizsgálat, annak nincs eredménye és nincs következménye.
Külföldön szigorúbbak
Az FHB-eset nem egyedi. 2006 során számos alkalommal regisztrálhattunk olyan esetet, amelynél felmerült a bennfentes kereskedés gyanúja. Hangsúlyozottan csak a gyanúja, hiszen mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, és hivatalos magyar szerv nem ítélt el senkit. Pontosabban szólva néhány, csekély összegű bírságot kiszabott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2006-ban: nyolc esetben összesen 3,75 millió forint értékben (lásd a fenti táblázatot).
A fejenként elvileg 100 ezertől 100 millió forintig, de gyakorlatban mindössze 300 ezer forint körüli bírságok mértéke azt mutatja, hogy a gazdasági bűnözés valamilyen oknál fogva Magyarországon nem kap elég figyelmet. A világ fejlett piacain a főbb bűnök közé sorolják (és többéves börtönbüntetéssel sújtják) a bennfentes kereskedelmet, vagyis az olyan cselekedeteket, amelyek során minősített személyek a birtokukban lévő információt illegális módon egyéni profitszerzésre használják fel. Ha például egy vállalat igazgatója tudja, hogy a várakozásoknál sokkal jobb profitról fog a társaság beszámolni, akkor könnyen vásárolhatna részvényt a piacon a bejelentés előtt, és rövid idő alatt profitra tehetne szert. Éppen ezért a külföldön bevett szabályok szerint a menedzsment tagjai például nem kereskedhetnek a cég részvényeivel a gyorsjelentés előtt egy bizonyos ideig, és ezt roppant szigorúan számon is kérik rajtuk. Hasonló módon tilos bizonyos nem publikus információkat felhasználni, például be nem jelentett hatósági vagy vállalati döntéseket kiszivárogtatni, és ezekből profitálni.
Gyanú többször felmerült
Magyarországon korábban elsősorban a Civin János és a Humet körüli bennfentesgyanús ügyek borzolták a kedélyeket. Civin úr helyenként figyelmeztetésben is részesült, de a bírság mértéke megmosolyogni való volt (tavaly is például 300 ezer forintos büntetést róttak ki rá). 2006-ban mindenesetre hirtelen megszaporodtak az ügyek. A már említett FHB-s eset mellett az Édász árfolyama 10 százalékkal ugrott meg egy nappal egy fontos bejelentés előtt, majd a BorsodChem árfolyama emelkedett meredeken 2300 forintról 2800 forint fölé egy hónap alatt, mielőtt bejelentették, hogy 3000 forintért felvárásolják. A Démász árfolyama szintén a megengedett maximális 10 százalékkal ugrott meg, és fel is kellett függeszteni a kereskedését több napra, mielőtt nyilvánosságra hozták volna, hogy a franciák 20 000 forintos áron kivezetik a tőzsdéről.
Folytathatnánk a sort további gyanús, bár kevésbé látványos példákkal, köztük a legfrissebb üggyel is: a Mol-privatizációhoz kapcsolódó kárpótlási jegy sztorijával. Ezt a Fideszes Varga Mihály „szúrta ki”, bár piaci körökben általános volt a nézet, hogy ebben az esetben nem lehetett azonosítani a bennfentes kereskedés jeleit, így a bejelentés előtti, nagy forgalom mellett bekövetkező meredek árfolyamelmozdulást. Kár, hogy pont ez kapott publicitást, és nem egy másik a többi – megalapozottabbnak látszó – ügy közül.
A büntetés ritka
A labda egyértelműen a PSZÁF térfelén pattog, amelynek a banktitok miatt egyedüliként van olyan jogosítványa, amely segítségével kiderülhetne az igazság az ilyen ügyekben. A fenti történések többségében egyébként indult is vizsgálat, és vannak jelei annak, hogy a felügyelet dolgozik, de szakmai körökben sok kritika éri a munkájukat. Egy piaci szereplőt például a felügyelet az FHB-eset után felhívott, hogy milyen információ alapján vásárolt a hivatalos bejelentés előtt a bankpapírból, és nem rendelkezett-e bennfentes információval. A vicc csak az, hogy nem a vevőket, hanem az eladókat kellett volna felhívni, mert a vevők mind hatalmasat buktak, és biztos, hogy nem tudtak a kormánydöntésről, hiszen akkor nem vettek volna. Ráadásul az adott ügyben az információ a kormányülés után szivárgott ki, és kérdéses, hogy a hatóság mennyire mer politikailag érzékeny vizekre evezni, főleg, hogy a Szász Károly eltávolítása utáni személycserék révén főként a baloldal bizalmát élvező emberek kerültek pozíciókba.
A PSZÁF egyelőre a többi ügyben sem jutott eredményre, amit vélhetően nehezítenek a bennfentes kereskedők trükkjei, például a nehezen lenyomozható offshore számlákon keresztül való kereskedés. Binder István, a felügyelet szóvivője mindenesetre lapunk kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a hatóság minden gyanús esetet kivizsgál, és ha szükséges, akkor másodpercenkénti tranzakciók bekérésével igyekszik ellenőrizni a bennfentes személyek piacbefolyásoló magatartásával szemben felmerült gyanút. A felügyelet viszont csak a jelenlegi jogszabályi – a tőkepiaci és a felügyeleti törvény adta – keretek között tud mozogni, mondja Binder István.
Ám éppen ez az, aminél többet várnak el bizonyos piaci szereplők, akik szerint a PSZÁF-nak proaktívan inditványoznia kellene a szabályok szigorítását és az eszköztár szélesítését. Nem kell feltalálni a spanyol viaszt, mondják, a híresen szigorú angol FSA és az amerikai SEC már alkalmazza mindazt, amit érdemes lenne itthon is adaptálni. És amíg az említett angolszász pénzügyi hatóságokat gyakran éri a vád, hogy kezdenek a ló túloldalára átesni, addig a magyar felügyelet esetében még az is megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán sikerül-e felszállni arra a lóra.
