A szerző, Wiedermann Helga szerint az Európai Bizottság finn pénzügyi biztosa ahol tudott, keresztbe tett Magyarországnak a 2010–2011-es válság kezelésekor, egy az IMF és az EU által megírt megszorítási forgatókönyvet próbált ráerőszakolni a második Orbán-kabinetre. Az időszakról írt könyvében Matolcsy György akkori kabinetfőnöke kulisszatitkokat is felfed, így arra is visszaemlékezik, hogy Olli Rehn 2010-ben, az új ciklus legelső Ecofin-ülésén úgy akarta a többi kormány támogatását elnyerni a közös nyomásgyakorláshoz, hogy azt sugallta: Magyarország pillanatokon belül Görögország sorsára juthat. Brüsszel szankciókkal fenyegetett, Berlin a szavazati jogunk, mások a strukturális és kohéziós alapok felfüggesztését javasolták.
Miután Matolcsy ragaszkodott a megszorításokat jelentő IMF–EU-szerződés mielőbbi lezárásához, megindult a pénzügyi támadás, amelynek fő célja volt, hogy Orbán Viktor helyére egy másik fideszes politikus üljön. Olyan, aki nem ragaszkodik a bankadóhoz, a multicégek különadójához és kész a lakossági megszorításokra. „Ezért az ezermilliárd forintos unortodox receptért folyt a gazdasági küzdelem: a magyar válságkezelés ugyanis évente ennyibe került, amelyet szinte teljes egészében a tehermegosztásnak nevezett új közteherviselés keretében az Orbán-kormány a pénzügyi szektorból, a belföldi monopóliumoktól, valamint az azokat működtető multinacionális célcsoportoktól kívánt bevonni.”
A volt kabinetfőnök szerint egy New York-i étteremben összeült hat nemzetközi befektető bank és elhatározták, hogy támadást indítanak a magyar kormány ellen. Őket közvetlenül nem érintette a magyar bankadó, de felismerték a magyar példa veszélyességét. Ezek a nagybankok képesek bárhol és bármikor több százmilliárd dollárt megmozgatni azért, hogy megtámadjanak egy-egy valutát és extraprofitra tegyenek szert. A nyomásgyakorlás másik eszközének nevezi Wiedermann Helga, hogy „az egyik legnagyobb szövetséges ország” nagykövete 2011 augusztusában Matolcsyt virágnyelven figyelmeztette: óriási baj lesz a pénzpiacon ősszel és télen, hazánk nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe kerülhet, ha a miniszter nem győzi meg Orbán Viktort arról, hogy vegyék fel a kapcsolatot a valutaalappal.
A szerző szerint ekkoriban egy „drámaira sikeredett” találkozón Simor András jegybankelnök a Parlamentben azt mondta Matolcsynak, hogy az ország három héten belül államcsődöt jelent. A miniszter kétszer is visszakérdezett, jól hallotta-e, mire Simor megerősítette, de az okokat nem részletezte. A szerző szerint decemberre világossá vált: az őszi és téli pénzügyi támadás célja Orbán Viktor eltávolítása volt a hatalomból. Ezt a támadást a kapcsolatfelvétel az IMF-fel átmenetileg leállította.
Olli Rehn csapdát állított azzal is, hogy a túlzottdeficit-eljárásnál próbált minket leválasztani a többi hasonló helyzetben lévő országról, Magyarországot nem 2013 közepén, hanem később bírálták volna el, de Matolcsy György egy kis szövetséges csapatot gyűjtött az uniós pénzügyminiszterek között és a sorsdöntő Ecofin-ülésen szavazást kért. Amikor elkezdődött a vita Olli Rehn szövetségesei támadásba lendültek, majd sorra szólaltak a Matolcsyt támogató pénzügyminiszterek. Az igazi fordulópontot az hozta, amikor az osztrák pénzügyminiszter is mellénk állt, ekkor „Olli Rehn már falfehér volt, és kínjában szünetet kért, de ezzel sem ért el semmit”.
A győzelmet végül az koronázta meg, hogy a tanácsban vezető szerepet betöltő német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is Magyarország mellé állt, támogatta az osztrák kompromisszumos javaslatot, ezzel a magyar ügyet. Schäuble és Matolcsy között egyébként nem csak pénzügyminiszteri együttműködés alakult ki: személyes barátság szövődött közöttük azokban az években – írja Wiedermann Helga.
