Kiejteni sem lehet Gyurcsány Ferenc nevét azon belvárosi értelmiségi hölgyek alkotta baráti kör tagjai előtt, akik másfél éve még rajongva hallgatták a beszédeit, valósággal szerelmesek voltak belé – érzékeltette lapunknak az egyik szocialista országgyűlési képviselő, hogy az egészségügy átalakítása miként hatott az emberek politikai szimpátiájára. A nyugdíjas kör nemtetszését az váltotta ki, hogy a szolgáltatók megnövekedett adminisztrációs kötelezettsége miatt a korábbi húsz perc helyett több órába telik, mire bejutnak az orvoshoz, az megvizsgálja őket, s felírja a gyógyszereiket. „Az orvosok némely esetben úgy reagálnak a páciensek kifakadásaira, hogy köszönjék Gyurcsánynak és Horváth Ágnesnek” – jegyezte meg indulatosan a szocialista honatya.
LEPOROLT AKTÁK. Amúgy az MSZP-s képviselők éppen az ilyen típusú panaszok miatt haladnának megfontoltabban, s hivatkoznak arra, hogy addig nem mondanak igent a több-biztosítós modellre, amíg nem kapnak megnyugtató választ a konstrukció kockázatai miatti aggodalmakra. Ez az „igen” pedig – úgy tudjuk – még jó darabig nem mondatik ki részükről. A múlt heti koalíciós csörtét követően – amikor rövid ideig úgy tűnt, a szabad demokraták kilépnek a kormányból, ha leállnak a reformok – e hétre csillapodtak a kedélyek. Mindkét párt legfelső vezetői köréből úgy értesültünk, nincs szándék az együttműködés felrúgására.
Horn Gábor SZDSZ-es ügyvivő, koalíciós együttműködésért felelős államtitkár a Figyelőnek úgy fogalmazott, az egészségügyet illetően a keretfeltételekben konszenzus mutatkozik, a részleteket a szakértőknek és a szakpolitikusoknak kell kidolgozniuk. Ugyanakkor a liberálisok nem csupán az egészségügy átalakítását szeretnék felgyorsítani. Leporolnának más, eddig fektetett aktát is, köztük az ügynöklisták kezelését, az egyházfinanszírozás témakörét, az állami vállalatok privatizációját, az oktatási reform továbbvitelét, a rendőrség munkáját ellenőrző civil testület felállítását vagy az energialiberalizációt. Mindezeknél markánsan különbözik a két kormányon lévő párt álláspontja, ezért a szocialisták nem sietnek a napirendre vételükkel. „Június 25-ig tételesen tárgyaljuk meg az egyes ügyeket – ismertette az SZDSZ javaslatát Horn Gábor -, elsősorban aszerint, milyen feltételek mentén tudunk együttműködni.”
A témakörök kiszélesítése részben tárgyalási taktika: ha nem sikerül valamiről megállapodni, azt lehet kommunikálni, hogy a szocialisták hátráltatják a változásokat olyan témákban is, mint a pártok vagy az egyházak finanszírozása. A nézeteltérések azonban aligha vezetnek szakításhoz – már csak azért sem, mert egy esetleges előrehozott választáson az SZDSZ a jelenlegi 2-3 százalékos népszerűségi mutatójával talán be sem kerülne a törvényhozásba. Ugyanakkor a több kérdés párhuzamos futtatása arra is jó, hogy az egészségügyben, a biztosítási rendszer kapcsán megmerevedett álláspontok ne uralják el teljesen a tárgyalások légkörét.
Így is kérdés persze, mennyiben tekinti visszalépésnek a kisebbik kormánypárt, ha a politikai béke érdekében végül elhátrál a több-biztosítós modelltől. Az MSZP ugyanis továbbra sem engedné be az alapszolgáltatások területére a magántőkét, s e téren hajlíthatatlannak mutatkozik. Kiút a jelek szerint szocialista részről is az lehet, ha nemcsak ennek a vitapontnak a megoldására fókuszálnak az elkövetkező hetekben. Erre utal, hogy Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke is azt válaszolta lapunknak: „Van élet a biztosítási reformon túl is!”
Az egészségügyi ágazatot illetően mindössze három területen mutatkozik egyetértés: halaszthatatlan az egészségbiztosítás átalakítása; az új rendszerben egyszerre kell érvényesülnie a szolidaritás és a verseny elvének; s fenntartható szisztémát kell létrehozni. Ám Kökény Mihály szerint akkor sem dől össze a világ, ha nem sikerül június 25-ig megállapodni. „Ha kell tíz nap, akkor kell tíz nap!” – érzékeltette, hogy pártja számára előrébb való a szakmai és a társadalmi béke, semhogy erőltetett dátumok alapján haladjon előre a koalíció.
HERGELÉS. Eközben a Gyurcsány-kormánynak arra kell felkészülnie, hogy jövő év tavaszán a kormányprogram számos eleméről tartanak népszavazást. Az Alkotmánybíróság a múlt héten megsemmisítette az Országos Választási Bizottság márciusi határozatait, amelyben a választási bizottság elutasította a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről szóló fideszes népszavazási kezdeményezését. A bizottság lapzártánk idején tűzi újra napirendre a hozzá visszautalt kérdéseket. A hat, ismert kérdés mellett (a vizitdíj, a kórházi napidíj, a tandíj, a kórház-privatizáció, a patikaliberalizáció és a családi gazdálkodók termőföld-elővásárlási joga) a Fidesz szeretné elérni: az állampolgárok arról is nyilvánítsanak véleményt, hogy 10 évig ne lehessen felszámolni a szolidaritáselvű egybiztosítós kötelező egészségbiztosítási rendszert. Névtelenséget kérő vezető szocialista képviselők erre tekintettel a Figyelőnek úgy fogalmaztak, már csak emiatt sem kellene sietnie a koalíciónak. „Mi értelme, ha a népszavazást követően vissza kell állítani a korábbi rendszert?” – érvelt egyikük. Más megfontolásból is óvatosak. Mint mondták, a népszavazáson megjósolhatóan az ellenzéki álláspont győzedelmeskedik. „Egy ország utálja a vizitdíjat, ilyen körülmények között kár az embereket még a több-biztosítós rendszerrel is hergelni” – hangoztatta egy képviselő.
