Összetörték a bérelt lakáshoz tartozó lépcsőházi lámpát a költözés során a trógerek – meséli egy Kínából családostul Magyarországra költözött szakember. A lámpaburát 10 évvel ezelőtt vásárolta a tulajdonos, ám a költöztető cég megbízottja addig járta a pekingi csillárboltokat, míg egy ugyanolyat nem tudott beszerezni. A külföldről ide érkezők között legnépszerűbb, teljes door to door költözésnél – azaz a szállításon kívül a be- és kicsomagolást, a szekrények szét- és összeszerelését, majd a szeméthegyet is felszámoló nemzetközi munkában – alapvető hozzáállás, hogy vita nélkül vállalják a kármentesítést. 
Rajz: Szántói Kriszitán
„Előbb Szingapúrba, majd Thaiföldre költöztem, jelenleg pedig hat hónapja Budapesten élek” – meséli a GE Money Bank vietnami születésű, ausztrál állampolgárságú pénzügyi szakembere, Thai Xuan Cao. „Hozzászoktam a vándorláshoz, a barátok időről időre való cserélődéséhez, az állandóan változó kulturális környezethez, a rokonok távollétéhez.” A beilleszkedés a húszas évei végén járó fiatalembernek nem gond, sokaknak azonban komoly lelki megterhelés. Éppen ezért a tartósan külföldön dolgozó menedzserek, azaz az angolból más nyelvekbe is átvett nevükön expatrióták – röviden expat-ek – költöztetése mellett vállalatok számos egyéb terhet is magukra vállalnak annak érdekében, hogy a menedzser élete, munkarendje minél előbb visszazökkenjen a normális kerékvágásba. Mindezt amellett, hogy a munkavállaló otthoni fizetése, nyugdíj- és egészségügyi biztosítása is gyakran megmarad. A multik humánerőforrás-részlegei helyett az áttelepülést és a beilleszkedést segítő szolgáltatásokat külsősökre, erre specializálódott – és gyakran a hurcolkodást is lebonyolító – társaságokra bízzák.
A multik a menedzser beosztásától és a családi létszámtól függően szabják meg a költözésre fordítható összeg plafonértékét, amely nem egyszer 2-3 millió forint is lehet. A költözésnél szükség esetén végig jelen van egy tolmács, aki a munkásbrigád vezetője és a költözők között fordít.
JÖVŐ-MENŐK
Már nem települ ide annyi külhoni menedzser, mint a kilencvenes évek elején, ám a 3-4 éves szerződésük idején itt lakó külföldiek száma évek óta nem is csökken. A Magyarországon minőségi költöztetéssel foglalkozó – és a különböző országonkénti különleges vámolási szabályokban is jártas – 4-5 cég évente mintegy 2,8-3 ezer külföldi családot telepít ide vagy el, más országba. Néhány megrendelő tippje szerint itthon a költöztetők 25-30 százalékos haszonkulccsal dolgozhatnak.
„A legtöbben az Egyesült Államokból érkeznek, folyamatosan jön számos angol, francia és német is, mostanában pedig egyre több az indiai” – mondja Mező Zoltán, az amerikai Move One értékesítési igazgatója. A legtöbb bútort és a legtöbb kutyát az amerikaiak hozzák, a legtöbb élelmiszert pedig a távol-keletiek szállíttatják, mivel itthon csak korlátozottan férnek a különleges nyersanyagaikhoz. Sajátos módon a legtöbb zongorát is ők hozzák magukkal. Az európaiak érkeznek a legkevesebb ingósággal.
A külföldi családok – kivéve az ázsiaiakat – fogékonyak az itteni antikvitásokra, népművészetre, festményekre és az ecseri piacon kínált csecsebecsékre. „Több ingósággal távoznak, mint amennyivel érkeztek” – mondja Deák Adrienne, a Euromove and Relocation interkontinentális költöztető cég tulajdonosa, majd hozzáteszi: az outpatok, vagyis a külföldre induló magyarok is fapadosan, csak a minimális holmival költöznek ki, és kész háztartással térnek haza.
A beilleszkedésre szakosodott cégek közül a jobbak a szocializációs különbségekre is felhívják a figyelmet. Lakásvásárláskor például arra, hogy a külföldi gyakorlattal ellentétben Magyarországon nem a tulajdonos szokta a csekkeket befizetni, hanem a bérlő. Ha az autóvásárlás papírjait is ők intézik, akkor pedig az amerikaiaknak hangsúlyozzák, hogy a kocsik papírját ne hagyják az autóban, hanem hordják magukkal.
A globális vállalatok fedezik a menedzserek gyermekeinek magániskoláztatását, legtöbbször évi, gyerekenkénti 10 ezer dollárig. Ritka az olyan eset, hogy a több mint 2-3 gyermekes családoknál lejjebb vinnék a kiutalható iskolai fejkvótát. A már említett GE-nél is egységes útmutatót, a Global Mobility Employee Programot alkalmazzák az expat-ek külföldi integrációjának segítésében. A program kiterjed arra is, hogy a menedzser által bérbe venni kívánt lakás piaci értékének mekkora hányadát – maximum 10 százalékát – terhelheti csupán jelzálog. „A központilag kialakított fizetési és juttatási kereteket félévente felülvizsgáljuk a megélhetési költségek változásának megfelelően” – meséli Víg Attila, a kereskedelmi és ipari üzletág Európáért, Közel-Keletért és Afrikáért felelős bér- és béren kívüli juttatások osztályának vezetője. Az amerikai vállalatnál minden expat család mellé tartozik egy multinacionális, letelepedést segítő cég embere, akit gond esetén – például elromlott a mosógép, vagy ellopták az autót – felhívnak. Ő tudja, hogy ki – a társaság melyik helyi alvállalkozója – segíthet a problémán, hol található idegen nyelven beszélő autószerelő és mesterember. A családok egészségét az őket idecsábító vállalatok szintén globális magánbiztosítókkal garantálják, amelyek szerződéses kórházai leginkább Bécsben vannak, de műszer- és szaktudásbeli hiányosságok, esetleg hosszan tartó betegség miatt magánrepülővel akár szülőföldjükig is hazaszállíttatják a biztosítottat. Ám mivel kisebb gondok – egy-egy fogfájás, terhesgondozás és szülés – miatt nem szoktak ugrálni a családtagok, a beilleszkedést segítő cégek néhány hazai, angolul beszélő személyzettel dolgozó, megfelelő színvonalú kórházon és klinikán is körbevezetik a családokat.
HÁZASTÁRSPROGRAM. Az áttelepüléssel nehéz helyzetbe kerülnek a házastársak, akik a kiküldetésben háztartásbelivé válnak, s nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Egyelőre kevés olyan vállalat van, amely foglalkozna ezzel a problémával. Fehér holló például az Unilever és a Cisco Systems, ahol a házastársak munkából való kiválását célzottan, anyagi apanázzsal kompenzálják. Ráadásul helyi átképzési programokban való részvételt és esetlegesen a cégnél történő alkalmazást is ajánlanak számukra. A cégektől teljesen független fórum is létezik, a civil International Women’s Club szervezte „newcomers cafe” találkozó, ahová az újonnan érkezett külföldi asszonyokat várják. Az érintettek túlnyomó többsége ugyanis nő.
