Három kórház bezár, nyolc kórház elveszíti összes aktív ágyát, továbbá 1,5 ezer orvos és 5-6 ezer más egészségügyi dolgozó kénytelen lesz új munkahely után nézni – ez a mérlege Molnár Lajos egészségügyi miniszter minapi, immár végleges döntésének. Kórházi körökben továbbra sem szűnik azonban a nyugtalanság. „Harminc munkatársam van, orvosok nővérek, akik mindennap teljes bizonytalanságban jönnek be a munkahelyükre, és állandóan kérdezik tőlem, mi lesz velünk. És borzalmas érzés, hogy semmit nem tudok mondani nekik” – fakadt ki az egyik, megszüntetésre ítélt kórház osztályvezető főorvosa, aki azt is elárulta: még ő sem tudja, hogy hol fog dolgozni néhány hét múlva.
A bezárásra ítélt lipótmezei intézetben, svábhegyi gyermekkórházban és Schöpf-Merei Kórházban az a közös, hogy mindhárom értékes telken álló műemléképületben működik. Fotó: Lakos Gábor
A bezárandó intézmények vezetői és munkatársai – a kórház-reformért felelős miniszteri biztos utasítására – nem beszélhetnek újságírókkal. Több, lapunk által elért vezető orvos és kórházigazgató még az intézménye eddigi működésével kapcsolatos kérdéseinkre sem válaszolt, a médiarohamot több kórházban egy-egy kimerültnek tűnő titkárnő próbálja elhárítani úgy, hogy az összes vezető beosztású orvost letagadja. A rövid, elhárító beszélgetésekből annyi azért kitűnik: előbb született meg a kormánydöntés a kórházak bezárásáról, illetve máshol az aktív ágyak megszüntetéséről, mintsem készen lenne a szakmai koncepció arról, mely intézményekbe „dobják szét” a megszűnő részlegeket, hol kínálnak állást az orvosoknak, ápolónőknek.
Nagy Zoltán, a most bezárásra ítélt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) – a köznyelvben „Lipótmező” – igazgatója annyit mondott lapunknak: folyamatos tárgyalásban vannak több más intézménnyel, és abban reménykednek, hogy végül minden osztályt sikerül majd valahol másutt elhelyezni, amikor el kell hagyniuk az épületet. A kormány döntésének szakmai bírálói leginkább azt kifogásolják, hogy a minisztérium nem kommunikált az érintettekkel, így azok nem tudtak felkészülni a változásokra. 
A januárban kiszivárogtatott, akkor csak tervezetként létező forgatókönyvhöz képest Molnár Lajos miniszter most az átalakításnak egy „enyhébb” változatát véglegesítette. E szerint „csak” három kórházat zárnak be: az OPNI mellett a svábhegyi gyermekkórházat és a Schöpf-Merei Kórházat. (Emellett az ellátás átrendezése nyomán vidéken is felszabadul majd több épület.) A három budapesti intézményben az a közös, hogy régi, drágán üzemeltethető műemléképületben működnek, amelyek értékes telken állnak.
Kiemelkedő befektetői fogás lehet az OPNI, amely egy 40 hektáros hűvösvölgyi telken található. Az utóbbi években időről időre szárnyra kaptak hírek arról, hogy potenciális vevő bukkant fel a láthatáron. Az Orbán-kormány regnálásának utolsó időszakában Mikola István egészségügyi miniszter – aki most harciasan támadja a kórházi racionalizálást és a privatizációt – szintén akcióba lépett. Mikola 2002. február 4-én, az elmegyógyintézet új igazgatójának kinevezése alkalmával tartott ünnepségen arról beszélt, hogy izraeli befektető kívánja megvenni az ingatlant, aki szállodává alakítaná át a főépületet, s a pszichiátria számára zöldmezős beruházással a parkban egy új központot létesítene. A sajtó akkor egymilliárd forint körüli várható vételárról cikkezett. A szándék komolyságát alátámasztja, hogy Veér András, az OPNI 2001 végén nyugdíjazott – azóta elhunyt – főigazgatója akkor az egyik napilapban azt nyilatkozta: a Fidesz-kormány szaktárcájának helyettes államtitkára már több mint fél évvel korábban szorgalmazta a Lipótmező eladását. Az eladásról szóló terv részleteit egy héttel a félnyilvános miniszteri bejelentés után írta meg a Népszava, de a tárca azon melegében cáfolta a hírt. Közben nyomatékosította: a főépület rekonstrukciója 10 milliárd forintba kerül – melynek forrása egyébként sem akkor, sem azóta nem állt rendelkezésre. Szállodának egyébként valóban kiváló lenne az 1868-ban befejezett főépület. Az értékesítést azonban megnehezíti, hogy a művelődési miniszter 1995-ben kiemelt műemlékké nyilvánította a Lipótmező teljes épületegyüttesét.
Kétoldali panaszok
Az Államreform Bizottság tagja, Repa Imre kevesli a bejelentett leépítéseket, szerinte minimum 50 intézményt kellett volna becsukni. „Ha egy 8 ágyas kórteremből kiveszünk 3 ágyat, a kórterem fenntartása, állaga ugyanúgy marad. Tehát a világ legnagyobb becsapása, hogy azt mondom, ágyakat csökkentek. Az intézménybezárás és összevonás az egyetlen járható út” – véli Repa Imre.
Egyébiránt az átalakítás mintegy 20 milliárd forintba kerül, s a csökkenő ágyszámra tekintettel az év második felében már néhány milliárd forint megtakarítást remél tőle a szaktárca. Az új kórházi szerkezet miatt a Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordul, s lapunk úgy értesült, az ország 50-60 fideszes vezetésű településén a fenntartó önkormányzat nem írja majd alá az OEP által megajánlott támogatási szerződést.
PUSZTULÓ INGATLANOK. Mindebből az tűnik ki, hogy a Lipótmező iránt folyamatosan több érdekcsoport is érdeklődik, de eddig a szembenálló politikai felek blokkolták egymást, nehogy a másik üsse nyélbe az üzletet. Most viszont végleges a miniszteri döntés, az épületeket hamarosan kiürítik. Ez persze távolról sem garancia a gyors értékesítésre. Zelles Sándor, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) vezetője lapunknak több más, egykor egészségügyi intézményként működő ingatlant hozott fel példaként. Tíz éve üresen áll például az OPNI Völgy utcai épülete, hasonlóan a Béla Király úton, az Eötvös utcában és a Mátyás király úton található ingatlanokhoz. Mi történik ilyen esetben? Az adófizetők pénzén kellene megoldani az állagmegóvást, az őrzést és a minimális fűtést, hogy ne fagyjanak el a csövek, ne vizesedjenek a falak. Ám ezekre mindig is hiányzott a pénz. „A forgalomképes állami ingatlanok összértéke ma 20 ezer milliárd forintra rúg; állagmegóvásuk 400 milliárdot igényelne, ennyit azonban nem fordítanak erre a célra” – kalkulál a KVI vezérigazgatója, hozzátéve: az épületek pusztulnak. Csak a Völgy utcai objektumra több tízmillió ment el az utóbbi években, mégsem sikerült rá vevőt találni. A műemlék jellegű volt polgári kúria kormány által jóváhagyott értékbecslését, a több mint egymilliárd forintos árat a piac nem igazolta vissza, ennyiért nincs rá vevő. Közben az állaga romlik, s fenntartása pénzbe kerül.
Mint Zelles Sándor elmondta, még nem készítettek számításokat arra vonatkozóan, hogy a most megüresedő kórházépületek állagmegóvása mennyibe fog kerülni, egyúttal cáfolta, hogy bárki jelentkezett volna értük vevőként. A KVI vezetőjének potenciális befektetőről sem hivatalosan, sem informálisan nincs tudomása. Az mindenesetre bizonyos, hogy a most bezárásra ítélt három intézményt csak hosszú hónapok, netán évek múlva adhatják el, hiszen a folyamat még elő sincs készítve. Zelles Sándor így nem lát esélyt arra, hogy megismétlődjön a Kinizsi-laktanya esete, amelynek árát 2005-ben az egymásra licitáló vevők a becsült érték másfélszeresére tornázták fel, hogy végül 5,5 milliárdnál koppanjon a kalapács.
