Bőrke + nyesedékhús ≠ virsli
A virsli eredetileg a bécsi császári udvar csemegéje volt, amelyet szigorú szabályok alapján, fiatal bika húsából készítettek. A manapság kapható típusok többsége igencsak távol áll az osztrák arisztokraták kedvencétől: a fűszeres húspép helyett javarészt nyesedéket, szóját, bőrkét, csontpépet, gyártási szalonnát és burgonyakeményítőt találunk a virsliben. A belekerülő hús pedig általában olyan minőségű, hogy önmagában nem lehetne eladni. Előfordul, hogy bizonyos virslitípusokra a házi kedvenc macska vagy kutya rá sem hederít, mivel nem érzékeli élelmiszerként azt.
A Magyar Élelmiszerkönyv előírása szerint a virsli néven árult termék minimum 40 százalék húst kell tartalmazzon, ezen kívül előírás, hogy fehérjetartalma minimum 10, zsírtartalma legfeljebb 25, víztartalma pedig maximum 70 százalék lehet. Ezek azok az alapvető követelmények, amelyek teljesülése esetén a virsli egyáltalán forgalomba kerülhet.
Minél nagyobb a virsli hústartalma, annál valószínűbb, hogy jó minőségű áruról beszélhetünk. Vásárláskor figyeljük a termék csomagolásán a feltüntetett adatokat és lehetőleg azt válasszuk, amelyik nagyobb százalékban tartalmaz húst. A gyártóknak ezt az információt kötelezően fel kell tüntetniük a terméken, ezért ha a hústartalom hiányzik a csomagolásról, akkor inkább felejtsük el az adott virslit.
Ha pénztárcánk engedi, válasszunk jó minőségű virslit. A magasabb ár nem minden esetben garancia a minőségre, ám ha bécsi típusú virslinél (marhahúst és sertéshúst egyaránt tartalmazó fajta) a két húsösszetevő százalékos aránya magasabb 60 százaléknál, akkor a termékben valószínűleg nem fogunk csalódni. A juhbélbe töltött virslik jellemzően szintén jobb minőséget képviselnek.
Az Ipsos kutatása szerint egyébként évente 30 tonna virslit vásárolunk, ami háztartásonként 7,3 kilogrammot jelent. Decemberben átlagosan harmadával ugrik meg a virslifogyasztásunk.
Fotó: MTI/Újvári Sándor
Zselé bevonómasszában
Bár a karácsonyfa-állítás szokását Nyugatról vettük át, annak szaloncukorral való díszítése igazi magyar szokás. A Jókai által még szalonczukkedlinek nevezett édesség már a 19. századi receptkönyvekben megjelenik.
A szaloncukor őshazájában igazán széles a kínálat: a kilónként 800-tól 6000 forintig terjedő skálán egészen különböző minőségű termékeket vásárolhatunk, a leghitványabb édesipari hulladéktól a prémium kategóriájú nassolnivalóig minden kapható.
A Magyar Élelmiszerkönyv részletes előírást ad a szaloncukorként árusítható termékekre. Eszerint „a szaloncukor a karácsonyi ünnepkörhöz kötött, hagyományos termék, amely meghatározott szemnagyságú, két végén rojtozott selyempapírba és színes alufóliába, pillangós zárással, szemenként csomagolt édesipari készítmény. A kiszáradás megakadályozására és az élvezeti érték növelésére a szemeket védőbevonattal (kandiszréteg vagy csokoládé-, illetve egyéb bevonat) látják el.”
A szabálykönyv azt is előírja, hogy „mártott szaloncukor” esetében minimum 20, „töltött (formázott) szaloncukor” esetében legkevesebb 25 százalék kell legyen a bevonat aránya. A burok lehet ét-, tej-, vagy fehércsokoládéból illetve kakaós bevonómasszából. Utóbbi nyilván olcsóbb és gyengébb minőségű, így természetesen többnyire ezzel találkozunk a piacon kimért, illetve a hipermarketek „turkálós”, ezer forint alatti szaloncukrai esetében.
A felmérések szerint egy átlagos magyar háztartásban 2,9 kg szaloncukor fogy el a karácsonyi szezon alatt, 4000 forint összértékben. Az NRC piackutató szerint a legtöbben (32%) a zselés szaloncukrot szeretjük, de népszerű még a marcipános (16%), a kókuszos (12%) és a karamellás (11%) ízvariáció is.
Ne vásároljunk ismeretlen eredetű szaloncukrot, kimért termék esetében is győződjünk meg arról, hogy a szaloncukor honnan származik, mi van benne, és mikor jár le a szavatossági ideje. Ismert márkákat válasszunk.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Halbűnözés
Évente átlagosan 4 kilogramm halat fogyasztunk fejenként (ennek jelentős részét ünnepek táján), amivel messze a nyugat-európai országok mögött kullogunk. A Nemzeti Élelmiszerlánc-Biztonsági Hivatal (NÉBIH) kutatása szerint a magyar családok 53 százaléka a fagyasztott halat részesíti előnyben; friss halat csak 39 százalék fogyaszt. A lakosság 10 %-a soha nem eszik halat.
Jellemző, hogy az USA-ból már 2003-ban kitiltott pangasiusnak az árérzékeny magyar piacon valóságos diadalmenete van. A pangasius (vietnámi cápaharcsa) az elmúlt években ellepte a boltokat, háttérbe szorítva a jobb minőségű hazai halfajtákat. Pedig az olcsó, olykor már 1000-1200 forintos áron kapható pangasiusszal vélhetően többet ártunk, mint használunk magunknak.
Két német újságíró a Die Pangasiuslüge (A pangasius-hazugság) című dokumentumfilmjében bemutatta, hogy a vietnámi cápaharcsát a Mekong folyó deltájában ipari módszerekkel tenyésztik: a nagyobb hozam érdekében szűk halketrecekben tartva, génmanipulált csontliszttel, döghússal és egyéb szerves hulladékkal hizlalják. A szennyezett vízből és a gyógyszerekből rengeteg káros anyag gyűlik fel a halak húsában: klórvegyületek, arzén és más nehézfémek, hexaklórbenzol, valamint rengeteg baktérium.
Lehetőleg élő halat vegyünk, amelyet a szemünk előtt kábítottak el. (A Földművelésügyi Minisztérium december 17-én hatályba lépő rendelete alapján értékesítésig a halak tárolhatók tartályban, eladni azonban csak olyan kábítást követően szabad, „amellyel biztosítható, hogy a hal az eszméletét nem nyeri vissza”)
Ha mégis fagyasztott terméket veszünk, ne felejtsük el, hogy az ilyen hal tartalmának közel a fele is lehet víz. Sokan csak a kiolvasztást követően szembesülnek vele, hogy az olcsónak hitt fagyasztott halfilé valójában drágább volt, mint a jobb minőségű friss hal.
Ezen kívül figyeljünk rá, hogy:
- A friss halnak rugalmas a húsa: ha a mutatóujjunkkal finoman megnyomjuk, azonnal vissza is ugrik az eredeti állapotba. Ha megmarad az ujjunk helye, akkor már nem friss a hal.
- A frissen kifogott hal kopoltyúja rózsaszínes-élén pirosas színű. Ahogy múlik az idő, szürkébbé, színtelenebbé válik.
- A szakadozott úszó és a borzolt pikkely bakteriális fertőzésre utalhat.
- Ha szeletelt halat veszünk, tudjunk róla, hogy a friss halszeletek felülete fényes, csillog. Idővel viszont kiszárad és megszürkül, ezért ha ez utóbbit látjuk, éljünk a gyanúval, hogy már nem friss az áru és ne vegyük meg.
Fotó: MTI/Oláh Tibor
Kínai piac helyett szaküzlet
Van néhány alapszabály, amelyet érdemes betartanunk játékszer és elektronikai cikk vásárlásakor, ha nem akarunk csalódást okozni magunknak és szeretteinknek Karácsony ünnepén.
- Figyeljünk rá, hogy minden játékszer és elektronikai cikk csomagolásán rajta legyen a CE jelzés, amely azt mutatja, hogy az adott termék megfelel az Európai Unió követelményeinek.
- Keressük emellett a TÜV minősítést, amely az összetevők biztonságát és megbízhatóságát garantálja.
- Olvassuk el a termékhez tartozó részletes leírást, figyeljük a feltüntetett korhatárt. Ne vegyünk olyan játékot, amelyhez nem mellékeltek ilyen információt.
- Műszaki cikket, játékot, nagyobb értékű ajándékot mindenképpen szaküzletben érdemes vásárolni. Kerüljük az utcai árusokat és a kínai piacokat, ahol sem a termék származása és minősége, sem a kereskedő utólagos számonkérése nem garantált.
- Vásárlás után győződjünk meg róla, hogy a polcokon illetve az akciós újságban szereplő ár szerepel-e a nyugtán, ellenkező esetben azonnal reklamláljunk. Minden terméket a polcra kiírt áron kötelesek eladni. Ha a terméken több eladási ár is szerepel, a legalacsonyabbat kell fizetnünk.
- A blokkot és a jótállási jegyet őrizzük meg, mert panasz esetén be kell mutatnunk azt.
- Ha a vásárlás során problémánk adódik, amit a szóbeli felszólításunkra nem rendez az üzlet, akkor kötelesek jegyzőkönyvet felvenni a panaszunkról. Ha ez nem történik meg, jogunk van a Vásárlók Könyvében leírni a történteket, amire az üzletvezetőnek 30 napos válaszadási kötelezettsége van.
- Ne feledje: akciós termékekre ugyanúgy vonatkozik a szavatosság és a jótállás. Reklamáció akciós termékre való hivatkozással nem utasítható el.
Fotó: Thinkstock
