Sokkolta a dolgozókat a Siemens röntgengépeket és egyéb diagnosztikai eszközöket gyártó forchheimi üzemében, amikor 1998-ban a frissen kinevezett igazgató közölte velük az elvárását: végezzék rugalmasabb műszakokban a munkát, és gyorsítsák a termelést. Sőt, az akkor negyvenesztendős Klaus Kleinfeld – az új főnök – némelyeket még hétvégi munkára is buzdított, ami addig szinte ismeretlen volt a cégnél. Ám a munkavállalók képviselői is tudták, hogy az amerikai rivális, a General Electric (GE) egyre jobban szorongatja a Siemenst, és hogy a részvényesek örülnének az orvosi berendezések üzletága eladásának. Mindannyiuk állása veszélyben forgott.
Klaus Kleinfeld
KÉSŐ ESTI E-MAILEK. A tárgyalások így is kemények voltak. Kleinfeld azonban megnyerte magának a dolgozókat, nem utolsósorban azzal, hogy állandóan rendelkezésükre állt, ha kérdésekkel fordultak hozzá. „Szinte azonnal válaszolt az e-mailekre, még késő este is, és képes volt motiválni az embereket, hogy összetartsanak” – emlékszik vissza Werner Möbius, a munkástanács elnöke. Az alkalmazottak végül beleegyeztek Kleinfeld tervébe. A változtatások révén egy százezer dolláros diagnosztikai szkenner előállításának ideje 6 hétről 1 hétre csökkent, és a Siemens Medical ma a társaság legnyereségesebb divíziója.
Hogy mi történt közben az akkor oly merész új főnökkel? Nos, hét év múltán, 47 esztendősen, Kleinfeld ma ismét új főnök, csak „valamivel” magasabban: január 27-én átvette a világ 190 országában jelen lévő, évi százmilliárd dolláros forgalmat lebonyolító Siemens-csoport teljes irányítását. A vonatoktól az erőművi berendezésekig, az autóalkatrészektől a villanyégőig jóformán mindent gyártó Siemens a maga 12 üzletágával és 430 ezer alkalmazottjával meghatározó szereplője a német gazdaságnak. Annak a gazdaságnak tehát, amelynek cégei a magas adók és járulékok miatt versenyhátrányban vannak a globális színtéren. Ha a Siemensnek sikerül a nyereségesség új szintjére lépnie, a vállalati Németország többi részének is van esélye.
Klaus Kleinfeld
SZÜLETETT: 1957. november 6-án, Brémában
GYEREKKOR: Tízéves korában elvesztette édesapját, már gyerekként alkalmi munkákat vállalt.
TANULMÁNYOK: Göttin-genben üzleti tanulmányokat folytatott, majd Würzburgban doktorált stratégiai menedzsmentből, miközben már a Siemensnél dolgozott.
FŐBB EREDMÉNYEK: Szinte a semmiből létrehozta a Siemens belső tanácsadó részlegét, főszerepet játszott több üzletág és az amerikai Siemens talpra állításában.
LEGFURCSÁBB MUNKA: Fiatalon tanácsadást nyújtott egy kutyaeledeleket gyártó cégnek.
SZABADIDŐ: Maratonokat fut (tavaly New Yorkban 5 óra 18 perc alatt teljesítette a távot), jazzklubokba és operába jár.
CSALÁD: Középiskolai szerelmét vette el, két gyermekük van.
ÖRÖKSÉG. Kleinfeld olyan vállalatot örököl, amely elismerésre méltó haladást tett az 1992-ben kinevezett Von Pierer irányítása alatt. Az éves árbevétel azóta csaknem a kétszeresére, 98 milliárd dollárra, a nyereség pedig több mint a háromszorosára, 4,5 milliárd dollárra nőtt. A tavaly októberrel kezdődött üzleti évre pedig az elemzők további legalább 10 százalékos profitjavulást várnak.
Németországban – ahol ma a Siemens-csoport teljes állományának csupán 38 százaléka dolgozik, szemben a tíz évvel ezelőtti 58 százalékkal – az alkalmazottak készek hosszabb munkaidőben dolgozni, és szerény fizetésemeléssel beérni, megakadályozandó az állások külföldre telepítését. Ez a veszély ma talán a mobiltelefon-gyártó részleget fenyegeti a leginkább. Kleinfeld tavaly ugyan keresztülvitte a mobil és a vezetékes távközlési ágazat fúzióját – aminek piaci szakértők szerint már évekkel ezelőtt meg kellett volna történnie -, de az így létrejött kommunikációs divízió 6,5 milliárd dolláros forgalom után elért alig 176 millió dolláros profitja fölöttébb szerénynek mondható, ráadásul a mobilkészülék-gyártás évek óta kínlódik. A múlt év utolsó három hónapja például – amelyet az üzletág 143 millió euró mínuszban zárt – már a mobilkészülék-divízió harmadik egymást követő veszteséges negyedéve volt.
Felemás magyar bizonyítvány
Mit keres ez a vonat Pilisvörös-váron? – fakadt ki nemrég egy külföldre szakadt, Magyaror-szágon már rég nem járt vasútbarát, amikor meglátta a Siemens impozáns Desiro motorvonatát. A máshol InterCityként beállított szerelvény Budapest és Esztergom között ingázik, méghozzá a vasúti pálya állapota miatt mélyen tudása alatt teljesítve – másfél óra alatt leküzdve az 53 kilométert. Mégis, a Siemensnek talán a Pilis lábainál elhúzó modern piros szerelvény a leglátványosabb magyarországi referenciája. A MÁV a napokban vett fel 28,6 millió euró hitelt, hogy a már meglévő 13 Siemens vonat mellé további 10-et vásároljon.
A német társaság azonban korántsem mindig ilyen sikeres a magyar közlekedési tendereken, a 30+30 elővárosi vonatra szóló, 40 milliárd forintos pályázatról januárban még az ártárgyalások megkezdése előtt „kiszórták”, és meggyűlt a baja a nagykörúti villamosok ügyével is. A főváros az eredeti árnál 8,5 milliárd forinttal kevesebbért, 33 milliárd forintért veszi meg a 40 Combino villamost, ennyit bukott ugyanis a Siemens, miután a szerelvények szerkezetét át kellett építeni és emiatt késlekedett. Nyert viszont a 2-es metró felújításához tartozó egyik tenderen, ennek kapcsán viszont az az ellenzéki politikai vád érte, hogy a főváros „kompenzációja” jegyében jutott az üzlethez.
A német óriáscég márkanevét viselő mobiltelefonokat a Flextronics magyarországi üzemeiben is gyártják. „Arra számítok, hogy a Siemensnél a kiszervezett mobiltelefon-gyártás súlya a jövőben csökkenni fog, és a termelést egyre inkább a saját, németországi egységekbe helyezik” – mondja Devecz Miklós, a szerződéses gyártó cég stratégiai igazgatói posztjáról a napokban távozó szakember. A Siemens-birodalom jelenleg talán egyetlen gyengébb láncszemének tartott mobiltelefon üzletág belföldi gyártósorainak védelmére a hírek szerint a német állam sietett, amikor szorgalmazta a helyi szakszervezetek és a Siemens közötti alku megkötését.
A német cégcsoport ezer szállal kapcsolódik a magyar iparhoz és kereskedelemhez. Már 1974-ben, egy vegyes vállalat 49 százalékos tulajdonosaként megjelent Magyarországon, 1991-ben pedig privatizálta a budapesti Telefon-gyárat. A Siemens Vállalatcsoport konszolidált árbevétele 2003-ban kis mértékben, 63,3 milliárd forintra csökkent.
TORONTÁLI zOLTÁN
A társaság azonban nem csupán abban bízhat, hogy Németországban megváltozik alkalmazottainak hozzáállása; a vezetőség egyszersmind komoly reményeket fűz az olyan óriási piacokhoz, mint India és Kína, ahol több évtizedes helyi tapasztalataira támaszkodva mostanában szépen növeli értékesítését. Decemberben például 460 millió dolláros szerződést írt alá a kínai államvasutakkal mozdonyok szállításáról. A szeptemberrel zárult üzleti év nyeresége 40 százalékkal volt magasabb a megelőző esztendeinél.
PIACI KÉSLEKEDÉS. Másrészt azonban a Siemens teljesítménye jócskán elmarad a GE-étől. Az elmúlt tíz évben az utóbbi cég részvényhozama 423 százalék volt, míg a Siemensé csak 273 százalék. Von Pierer maga is elismerte, hogy nem tudta olyan gyorsan végrehajtani a változtatásokat, mint szerette volna. S nem csupán a költségek lefaragásáról van szó. Volna mit javítani azon is, ahogyan a találmányokból kereskedelmi termékek válnak. A Siemens például elsőként kezdett gyártani színes kijelzős és MP3-lejátszóval ellátott mobiltelefonokat, ám technológiai előnyéből nem tudott piaci erőt kovácsolni.
Az alapokat nézve, Kleinfeldre nem kisebb feladat vár, minthogy a Siemens létét igazolja. Ellentétben ugyanis a GE-vel, a Siemens nem tudta meggyőzni a befektetőket arról, hogy egységes társaságként többet ér, mint amennyit a 12 különálló divízió együttesen érne. Néhány üzletág, köztük a világítótesteket gyártó Osram és a gyártási és logisztikai rendszereket szállító Automation & Drive kétszámjegyű nyereségnövekedést ért el, ugyanakkor a Siemens Transportation Systems 570 millió dollár veszteséggel zárt a hibás villamosok viszszahívásának költségei miatt. Kleinfeldnek meg kell szüntetnie a konglomerátum jellegből fakadó ilyen hátrányokat, máskülönben nem hallgattathatja el a csoport feldarabolását szorgalmazó hangokat.
Hogy sikerrel járnak-e az erőfeszítései, egyelőre kérdés. Az azonban biztos, hogy a lendülete megvan hozzá.
A diploma után előbb egy nürnbergi piackutató cégnél, majd a Ciba-Geigy gyógyszergyárnál volt állásban, mígnem 1987-ben belépett a Siemenshez az értékesítési és marketingrészleg munkatársaként. Ekkor viszont a tanulást folytatta: a würzburgi egyetemen doktorált, miközben tanárnő feleségével, Birgittel együtt nevelték két gyereküket. A következő tizenhét évben tíz különböző posztot töltött be a vállalatnál, az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a belső tanácsadói részleg felfuttatása – 1995-ben, amikor az élére került, 8-an dolgoztak ott, ma 170-en vannak -, valamint az erőművi berendezéseket gyártó divízió talpra állítása. A kilencvenes évek végén aktívan részt vett a TopPlus program kidolgozásában, amely szigorúbb normákat írt elő a menedzserek számára, és amelynek eredményeképpen a marginális részlegeket vagy rendbe tették, vagy leépítették.
Szintén ő az egyik szellemi atyja a OneSiemens kezdeményezésnek, amely azt célozza, hogy az üzletágak szorosabban működjenek együtt a megrendelések elnyerése végett. Hamar esélyt kapott a gyakorlati megvalósításra, amikor 2001 januárjában ő lett a Siemens amerikai leányvállalatának operatív igazgatója, majd egy év múlva vezérigazgatója. A program bevált: Kleinfeld félmilliárd dolláros veszteséggel vette át a Siemens Corp.-ot, 2002-ben azonban a cég már ugyanekkora nyereséget ért el 20 milliárd dolláros árbevétel mellett. A csoport most az egész világon bevezeti a OneSiemenst.
Kleinfeldnek nem lesz korlátlan hatalma a csoport irányításában. Formálisan ugyanis nem vezérigazgató, hanem az igazgatótanács elnöke, e testület pedig konszenzusos elven működik. Mindez fékezheti Kleinfeldet, legalábbis az első időben, és némileg visszaüthet az is, hogy annak idején belső tanácsadóként és bizonyos üzletágak rendbe tevőjeként óhatatlanul szerzett magának ellenségeket. Tény másfelől, hogy támogatásra számíthat a fiatalabb Siemens-vezetők egész generációjától, akik elégedetlenek a bürokráciával, és szeretnék meghódítani a világot.
