A bunda-hadművelet

Moziba illő jelenet: símaszkot és golyóálló mellényt viselő, felfegyverzett kommandósok törnek be egy épületbe. A rajtaütés azonban nem egy akciófilmben történik, hanem a müncheni vágóhídon. Április 27-én Németország 58 városában – a kommandósok mellett – összesen 700 német vámos vett részt abban a razziában, amelynek célpontjai kint tevékenykedő magyar vállalkozások, illetve német partnereik voltak; az említett vágóhídon szintén magyar cégek dolgoztak.

HÁZKUTATÁSOK. Az összehangolt akciósorozat keretében hét személyt (négy magyart és három németet) letartóztattak, számos cég iratait lefoglalták, németországi bankszámláikat zárolták. Ezzel egyidejűleg Magyarországon is házkutatást tartottak az érintett társaságoknál. A tízegynéhány, főleg a húsiparban, valamint a fém- és építőiparban működő magyar vállalkozás ellen súlyos vádakat fogalmazott meg a német vámhatóság: feketefoglalkoztatás, a társadalombiztosítási járulékfizetés mellőzése, adócsalás, törvénytelenül alacsony bér fizetése, illegális munkaerő-átengedés, embercsempészet.

Volt olyan – német tulajdonú, magyar partnervállalatokkal dolgozó – cég, amelynek németországi vezetői a vizsgálattól megijedve az összes hivatalos iratot Magyarországra küldték. Arra azonban nem számítottak, hogy a német hatóságok – a magyar rendőrség kíséretében – az itteni telephelyet is átvizsgálják, így a kiérkező nyomozók a budapesti irodában egyenesen az eltitkolni vágyott „dossziéhegyekbe” ütköztek. A kinti magyar cégek jobbára felháborodva fogadták a német hatóságok fellépését, előfordult azonban az is, hogy az egyik üzletember – bár a „macerától” természetesen nem volt boldog – az ellenőrzés tényét örömmel üdvözölte, mondván: a törvénytelen módszerekkel élő, az árakat leszorító konkurencia neki is versenyhátrányt okoz. Ez utóbbi cég háza táján nagyjából rendben is találták a dolgokat a nyomozók.
A Bunda fedőnevű akció kísértetiesen hasonlít a tavaly áprilisi, SoKo Pannonia (SoKo: Sonderkommando, különleges alakulat) „hadműveletre” (Figyelő, 2004/24. szám).

Akkor, az uniós csatlakozás előtt pár nappal, 23-at ellenőrzött a Németországban működő magyar vállalkozások közül a német vámhivatal, hasonló módszerekkel és vádakkal. Ezt kifogásolva az ügyben érintett magyar minisztériumok tavaly szóbeli jegyzéket juttattak el a német kormánynak, ám az akció szinte pontosan egy évvel később – igaz, más cégekkel szemben – megismétlődött.

A német vámosok és rendőrök az idén és tavaly is az úgynevezett nemzetközi jogsegély keretében vizsgálódhatnak magyarországi „objektumokban”, a Legfőbb Ügyészség tájékoztatása szerint a jogsegélykérelmeket mindkét ország kölcsönösen engedélyezi. „Az ügyészség csak akkor rendel el házkutatást, ha a nyomozó szerv a gyanút megalapozó bizonyítékokkal is tud szolgálni” – érvel a hazai nyomozás német részvevője a vádak komolysága mellett.
A vizsgálat alá vont cégek a „kontingens-rendszer” alapján jutottak ki a német piacra (lásd külön). Az uniós csatlakozás, azaz tavaly óta e szisztéma már csak az építőiparban van érvényben, a többi ágazatban a magyar cégek a „szolgáltatások szabad áramlása” deklarált alapszabadságának nevében immár korlátozás nélkül megjelenhetnek Németországban is. Az ottani hatóságok a cégek működésének utolsó öt évét vizsgálják.

Hazai rajtaütés. A németek a feketemunka bizonyitékait keresik.

FANTOMVÁD.

A német vádak egyike, hogy a vizsgált vállalatok valójában „fantomcégek”, a magyar piacon nincs tényleges tevékenységük, így a járulékokat is Németországban kellett volna fizetniük. A cégek viszont azzal vágnak vissza, hogy miként juthattak volna át a szigorú hazai előminősítésen, ha nem is „léteznek” Magyarországon. „A magyar piacon 1989 óta jelen vagyok, 2000 és 2004 közt 2 milliárd forint volt a nem németországi forgalmam, akkor hogy lehetek fantomcég?!” – fakad ki Tóth Boldizsár, az ellenőrzésen átesett Tóth Építő és Szerelő Kft. vezetője, akit a német hatóságok a szokásos vádak mellett szervezett bűnözéssel is gyanúsítanak. Tóth az egyik előminősítő szervezet, a Nemzetközi Vállalkozók Egyesületének elnöke, s a jelen helyzetben a megvádolt cégek fő érdekképviselője.
A Figyelő birtokába jutott információk szerint a hazánkban kutakodó német nyomozók olyan céget is találtak, amely elvileg tíz éve működött a húsiparban, a gyakorlatban azonban ilyen tevékenységének semmilyen nyomát nem lelték. „Csak 2004 májusa óta előírás Németországban, hogy a vállalatoknak az anyaországban is kell említésre méltó tevékenységgel rendelkezniük. Erre szerettünk volna konkrét kritériumrendszert kérni a német összekötő hatóságtól, de ők ezt elutasították, mondván: minden esetben egyedi elbírálás szükséges” – fedi fel az érem másik oldalát Ötvös Péter, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nemzetközi főosztályának vezetője.

Mindenesetre, ha a német hatóságok nem találnak „számottevő” (pontos szabályozás hiányában forrásaink ezt 25 és 50 százalék közötti mértékre teszik) magyarországi tevékenységet a társaságnál, akkor azt postafiókcégnek vagy munkaközvetítőnek minősítik. Ez esetben viszont már Németországban kellene fizetnie a járulékokat. A gyakorlatban a következő történik: a magyar vállalat idehaza a minimálbérnek megfelelő 230 euró után utalja át a tb-járulékot, míg a teljes bér után a jövedelemadót ugyan odakint megfizetik a német államnak, ám – miként azt a német vámhivatal kifogásolja – a teljes bér és a minimálbér különbözete után fizetendő járulékot sehol sem róják le. Az OEP illetékese szerint azonban ez a gyakorlat nem minősül illegálisnak, mivel a hazai társadalombiztosítási törvény – igaz, felújításra szoruló – passzusa ezt lehetővé teszi.

MÁS JOGÉRTELMEZÉS. Egy másik vád, a tiltott munkaerő-átengedés (azaz, hogy néhány magyar cég valójában nem maga dolgoztatta a kiküldött munkásokat, hanem a német partnerek rendelkezésére bocsátotta őket) ugyancsak alapulhat az eltérő törvénykezésen: a német jog ugyanis szigorúbban értelmezi a kiküldetést. Vagyis, ha a német művezető ad utasítást a magyar cég által alkalmazott és fizetett magyar munkásnak, az az ottani jog szerint már színlelt munkavállalás, míg a magyar törvények bizonyos esetekben megengedik ezt. Márpedig Németországban a német törvényeket kell betartani.
A következő vádpont az, hogy az érintett cégek nem fizették meg az iparágban szokásos bért a kiküldött dolgozóknak, illetve, ha papíron meg is kapták azt, valójában nem havi 160, hanem akár 300 órát is robotolniuk kellett ezért az összegért. Ez valóban tisztességtelen, bár a hazai „szürke” foglalkoztatási gyakorlatból nem ismeretlen e praktika.

További kifogások is felmerültek a magyar vállalatok ellen. Egy magyar cég által kiküldött munkavállaló alkalmazása csak akkor jogszerű a német törvények szerint, ha a külföldi foglalkoztatás két évben limitált letelte után a munkaadó idehaza tovább alkalmazza a dolgozót. Erre is megvan azonban a magyarázat. „Hiába ajánlottam fel az embereimnek, hogy Magyarországon dolgozhatnak nálam tovább hentesként, a korábbi bér töredékéért inkább el se akartak helyezkedni, és felmondtak” – védekezik az egyik, neve elhallgatását kérő, tavaly meggyanúsított üzletember, aki ellen azóta is elfogatóparancs van Németországban, így beszüntette kinti tevékenységét.
És hogy miért beszélnek el egymás mellett a magyar vállalatok és a német hatóságok? „A hozzánk forduló magyar társaságok munkaügyi, jogi, adózási kérdésekben sokszor tájékozatlanok” – ismeri el Mervai Péter, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) németországi tagozatának titkára, aki siet leszögezni: a gyanúba keveredett vállalatok nem tagok náluk. Mervai szerint, ha hibáztak is a cégek, annak inkább az ismerethiány, mintsem a hatóságok szándékos félrevezetése lehetett az oka. Márpedig, ha egy cég nem vált ki munkavállalási engedélyt vagy tb-igazolást egy dolgozóra, az már feketemunkának minősül, ami a szigorú német törvények szerint könnyen a csalás vagy akár az embercsempészet vádját vonja maga után.

„Fontos a kóklerek kiszűrése, így az ellenőrzést szükségesnek találjuk, de annak módszereit, illetve az elhúzódását kifogásoljuk” – védi a mundér becsületét Koji László, a cégek előminősítésében részt vevő 8 szakmai szervezetet tömörítő Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum soros elnöke. A mérlegkészítési időszakban nehéz helyzetbe hozhatja a társaságokat, ha minden iratukat elviszik a nyomozók.

„Eddig húszmilliós kárt okoztak cégemnek az ellenőrzések” – panaszkodik Tóth Boldizsár, az iratok pótlására és a kiesett munkaidőre célozva. Időközben egyik német partnere is felmondta a szerződést az ellenőrzés miatt. A tavaly vizsgált 23 cég közül egyébként 5 ellen szüntették meg az eljárást, ám esetükben is több hónapig zárolták a bankszámlákat. (Vádat egyelőre még a többiek ellen sem emeltek.)

„Ezek normális rendőri akciók, amelyeket az államügyészség rendel el, mégpedig csak abban az esetben, ha bebizonyosodik: a vállalatok német törvényeket szegtek meg” – magyarázza a Figyelőnek Christoph Thaler, az augsburgi vámhivatal feketemunkával foglalkozó csoportjának főnöke. „A hatóság csak azt akarja, hogy az illegális foglalkoztatás miatt ne kerüljenek hátrányba a törvényeket betartó cégek” – teszi hozzá. Egyébiránt hasonló vizsgálatok folynak lengyel, cseh, szlovák, szlovén, bolgár, román és litván vállalkozások ellen.

ÖNIGAZOLÁS? A gazdasági tárcánál homlokegyenest másként értékelik a fejleményeket. „A vádaknak német belpolitikai indokai vannak, egyszerűen bűnbakot keresnek” – fogalmazza meg a magyar szereplők általános nézetét Gérnyi Gábor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) főosztályvezetője. Bár önmagában a belgazdasági okok aligha indokolhatják a razziát: összesen 26 ezer közép- és kelet-európai munkavállalót érint a vizsgálat, miközben mintegy ötmillió munkanélküli van Németországban.

Vannak olyan vélemények is, hogy a németek valójában az olcsó konkurenciától félnek, s ezen intézkedésekkel akarják igazolni, hogy miért nem nyitják meg a csatlakozás után hét évig munkaerőpiacukat az új tagállamok polgárai előtt.
Másfelől, aligha hihető, hogy a hazai cégek mindegyike ártatlan bárány lenne – a szürke- és feketefoglalkoztatási anomáliákat idehaza is széles körben lehet tapasztalni.

Az ügy legkényesebb pontja, hogy a német hatóságok miért nem tekintik megbízhatónak a magyar hivatalos szervek – a GKM és az OEP – által kiállított igazolásokat, holott az Európai Bizottság állásfoglalása szerint azokat el kellene fogadniuk. „Évi 30-40 millió forint tb-t fizetek idehaza, de a németek nem hisznek az OEP igazolásának” – panaszkodik az egyik (nevének titokban tartását kérő) „szigorúan ellenőrzött” üzletember, akit egyebek mellett tb-csalással vádolnak. Ezt a logikát továbbgondolva a német hatóságok gyanúja a cégeken túl a magyar államigazgatás működésére is rossz fényt vethet.