Mondd, milyen alkuk folynak a háttérben? – fordult Kiss Péter kancelláriaminiszter az egyik szocialista honatyához, mire azt a választ kapta: „Éppen Te kérdezed, aki az ország egyes számú minisztere vagy? Ha Te nem tudsz róla, én honnan tudnám?”
Szili Katalin mögött a pártja áll ki, Mádl Ferenc a Fidesz közvéle-mény-kutatásának nyertese.
A fenti párbeszéd a parlament folyosóján hangzott el, s arra utal, hogy a június 6-7-i köztársaságielnök-választás nem transzparens forgatókönyv szerint zajlik majd, hanem „háttérpraktikák”, színfalak mögötti egyezkedések alapján, amelyekbe adott esetben még a kancelláriaminiszter sincs beavatva, s amelyek maguk is változnak napról napra, sőt óráról órára. Szocialista körökből például két héttel ezelőtt még azt lehetett hallani, hogy „titkos favoritként” Glatz Ferenc személye is szóba kerül, arra az esetre, ha Szili Katalint nem sikerül az államfői székbe ültetni. Ahhoz persze, hogy mást jelölhessen az MSZP, rendkívüli kongresszust kell összehívni. De akadtak volna olyanok, akik ezt megszervezzék, s ezen Glatz alkalmasságáról győzték volna meg a küldötteket. Annál is inkább, mert őt „ fanyalogva” ugyan, de a koalíciós partner is elfogadná. (Jóllehet az SZDSZ a végsőkig hangoztatja: pártpolitikust nem támogat, márpedig Glatz Ferenc párttitkárként is tevékenykedett a múlt rendszerben.) Más hírek szerint az akadémikust Gyurcsány Ferenc úgy kívánta volna helyzetbe hozni, hogy megbízta egy új vidékpolitikai program kidolgozásával. Annak tartalmi elemeit pedig országjáró roadshow keretében ismertették volna, hogy növeljék Glatz népszerűségét, s ily módon „előkészítsék” a rendkívüli kongresszusra a szavazást. Lapzártánk idejére azonban ez a forgatókönyv a süllyesztőbe került, már nincs szó alternatív jelöltről, a hivatalos retorikában egységesen a házelnök mögött sorakozik fel a párt – Hiller István elnöktől kezdve egészen Gyurcsány Ferenc kormányfőig.
SZORULT HELYZETBEN. Mindazonáltal a köztársaságielnök-választás kimenetelét e pillanatban megjósolni sem lehet. Pontosabban: a parlamenti matematika szerint annak is van valószínűsége, hogy – a harmadik fordulóban, amikor már elég a jelenlévő képviselők több mint felének a voksa – a jobboldal jelöltje költözzön a Sándor-palotába, merthogy a Fidesz, az MDF és a függetlenek együttesen 188 szavazattal rendelkeznek, míg a szocialisták 178-cal. Az SZDSZ-ről úgy tudni, hogy három képviselőjük (Wekler Ferenc, Béki Gabriella és Mécs Imre) kivételével a többi 17 nem támogatja Szili Katalint – de Sólyom Lászlót és Mádl Ferencet sem. Az első két forduló minden jel szerint érvénytelen lesz, mert valószínűleg egyik oldal sem tud kétharmados támogatottságot produkálni.
A nagyobbik kormányzópárt azonban továbbra is ragaszkodik jelöltjéhez, Szili Katalinhoz. Mást nem is tehet: a képviselőket maga a kongresszus kötelezi arra, hogy a parlament elnöke mellett voksoljanak, s hogy „mekkora hatalma” van egy MSZP kongresszusnak, arra példa a múlt nyárvégi miniszterelnökjelölt-állító ülés, amikor a szocialista küldöttek közfelkiáltással emelték a trónra Gyurcsány Ferencet. A „köznép” akaratával kockázatos szembemenni – tudják ezt a szocialista honatyák, miközben azzal is tisztában vannak, hogy pártjuk legfőbb döntéshozó szerve lehetetlen helyzetbe hozta őket azáltal, hogy olyan személyt nevezett meg államfőjelöltnek, akit a koalíciós partner nem kíván támogatni.
Ha nincs esély Szili megválasztására, miért nem ül tárgyalóasztalhoz az MSZP? – érdeklődött a Figyelő parlamenti szocialista körökben. A válasz szerint rossz úton jár az, aki „észt” keres a döntések mögött, merthogy itt már régóta indulatok munkálnak. „Belehajszolta magát az MSZP ebbe a csapdába, nincs megoldás” – fogalmazott egy informátorunk. A szocialisták frakcióülésén Katona Béla így fogalmazott: „Ha most elállunk, a saját embereinket veszítjük el, hülyék is leszünk, ráadásul meg is hátrálunk.” Az volt az általános vélemény, hogy akkor már inkább hősiesen tartsanak ki Szili mellett, még ha bukás is lesz a vége. Egyedül a tatai Tóth András kérdezte meg, jó lesz-e ez így, a többiek mind hallgattak. Katona Béla reakciója: „Nem tehetünk mást, mint hogy engedelmeskedünk a kongresszus akaratának.”
„Az elején el lett szúrva a dolog, mert hamis pátoszt keltettek Szili körül a tagságban, mintha isten lenne. Elhitették a kongresszusi küldöttekkel, hogy egyedül ő alkalmas ebben az országban államfőnek, hol-ott akik bedobták a nevét, maguk sem gondolták ezt komolyan, sokféle számítás húzódik meg a jelölése mögött” – mondta egy szocialista politikus. Véleménye szerint így most az a helyzet áll elő, hogy az MSZP „emelt fővel megy a vágóhídra”. Szili pozícióit az sem javítja lényegesen, hogy a közelmúltban francia becsületrenddel tüntették ki. Aligha emelkedik emiatt a jobboldali pártok körében a népszerűsége. 
Lehet, hogy mégis Sólyom László lesz a befutó?
ÁLL A ZÁSZLÓ. A szocialista idegeskedéssel ellentétben a jobboldalon szinte hátradőlhetnek. Már csak az a kérdés, kit jelölnek államfőnek. Úgyszólván mindegy is, hogy Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság volt elnökét, vagy Mádl Ferenc jelenlegi köztársasági elnököt: a harmadik fordulóban az ellenzéknek „áll a zászló.” A Figyelőt több forrásból is úgy tájékoztatták, nem az MSZP és az SZDSZ között folynak egyeztetések, hanem a szocialisták és a Fidesz között, úgymond „technikai kérdésekről”. Ezek lényege pedig abban áll, hogy mivel mindvégig titkos a szavazás, a Fideszből néhányan átszavaznának az első fordulóban Szilire, ami azért áll az MSZP érdekében, hogy ne „bukjon olyan nagyot” a házelnök, s jelölt maradhasson a második körben is. A fiatal demokraták pedig azért mennének bele ebbe az „üzletbe”, mert meg akarják akadályozni, hogy az MSZP és az SZDSZ egymásra találjon, s mégis megállapodjon egy, a szocialisták és a liberálisok által is elfogadható személyben.
Más kérdés, hogy az MSZP miért nem lát egy lépésnél előrébb. A szimpla 50 százalék plusz egy szavazatot követelő harmadik fordulóban ugyanis az SZDSZ szavazatai nélkül „elvérzik” a jelöltjük. Az MSZP szövetkezését az ellenzékkel az is valószínűsíti, hogy egyelőre a házbizottsági értelmezés szerint érvénytelennek minősülnének a harmadik fordulóban azok a voksok, amelyeken mindkét jelöltre nemmel szavaznak. Logikailag kikövetkeztethető, hogy ha Szili és Sólyom lesz a két jelölt, akkor a baloldal és a jobboldal is könnyű helyzetben van, egyértelmű számukra az „ikszelés”. Egyedül az SZDSZ kerül szerencsétlen pozícióba, merthogy mindkét névre csak nemet tud mondani. S éppen e két nemmel leadott szavazatokat nyilvánítanák érvénytelennek, azaz zárnák ki az érdemi döntéshozatalból.
Az persze kiszámíthatatlan, hogy az érvénytelen voksok száma végül hogyan befolyásolja a választás végkimenetelét. Egyébként ha eredménytelenül zárul a június 6-7-i szavazás, akkor kezdődik elölről a procedúra, s elnökválasztási szappanoperába megy át a parlamenti pártok „játéka”. Ezt megelőzendő szorgalmazza a kisebbik koalíciós partner, hogy még a héten üljenek tárgyalóasztalhoz a pártok, s beszéljék át a lehetséges forgatókönyvek technikai és tartalmi kérdéseit. „Örök optimista tanáremberként azt gondolom, találhatunk olyan jelöltet, akit elsőre sikerül megválasztani” – nyilatkozta a Figyelőnek Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésért felelős szabad demokrata államtitkár. A konszenzusra, mint hangsúlyozta, azért is szükség van, mert ha mindenki tartja a szavát, Szili Katalin nem lesz köztársasági elnök. Leszögezte, Magyar Bálint minisztersége nem lehet alku tárgya, fel sem vetődött, hogy az oktatási miniszter bársonyszékben hagyásáért cserébe a szabad demokraták az MSZP mögé sorakoznak fel. Már csak azért sem, mert nem gondolják, hogy Magyar Bálint bármiben is hibázott volna, s távoznia kellene posztjáról.
A parlamentben ülő négy párt közül három látja, hogy konzervatív köztársasági elnök lesz, ha Szili marad a jelölt. Ezzel a ténnyel egyedül a szocialisták nem akarnak szembenézni, fejüket továbbra is struccként homokba dugva.
