 |
Egy stratégiaalkotó kihelyezett menedzsment tanácskozás végén a Sztálingrád című filmet vetíttette le Sándor László, a Malév elnök-vezérigazgatója a vezetőtársainak. Állítólag azt az üzenetet akarta közvetíteni, hogy a vesztésre álló csata is megfordítható. Sándor azonban nem tudta megfordítani a „csatát”, vagyis nem tudta nyereségessé, vagy legalább nullszaldóssá tenni a Malévot, s távoznia kellett. A Figyelő információi szerint ugyanis az elnök-vezérigazgató múlt héten bejelentett lemondásának oka csak a hivatalos közlés szerint „személyes”, valójában az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. és a Pénzügyminisztérium szorgalmazta ezt. Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. elnöke azonban lapzártánkig nem válaszolt sem ezzel, sem mással kapcsolatos kérdéseinkre. A légitársaságnál mindenesetre közszájon forog, hogy Sándor Lászlót jó MSZP-s kapcsolatai röpítették a vezetői székbe, fő „érdeme” ugyanis állítólag az, hogy együtt vitorlázik Puch Lászlóval, az MSZP pénztárnokával.
A szakemberek már Sándor 2003. májusi kinevezésekor tudták, hogy szinte lehetetlen feladatra vállalkozott a Fővárosi Vízművek Rt. éléről, iparági tapasztalat nélkül átigazolt vezető. A már 2004-re ígért nullszaldóból semmi sem lett, részben a diszkont légitársaságok szaporodásával tovább éleződő verseny és az emelkedő üzemanyagárak miatt, részben azért, mert Sándor László képtelen volt megfékezni például a bérnövekedést. Az uniós csatlakozás, ami után be kellett szüntetni az állami támogatásokat, végképp megpecsételte a Malév sorsát. Az elnök-vezérigazgató ennek ellenére végig sikeres gazdálkodásról beszélt, lemondása után azonban már nem állt szóba a sajtóval.
A bajokat a vagyonkezelő is csak közvetve ismerte el akkor, amikor decemberben úgy döntött, nem adja oda a Malévnak a még korábban megígért 3 milliárd forintos tőkejuttatást. Szakértők ezt úgy „fordították le”, hogy az állami tulajdonos nem akar több pénzt önteni a feneketlen kútba. Inkább felértékeli az eszközöket, annak érdekében, hogy a vészesen lecsökkent saját tőke a 3,5 milliárd forintnyi jegyzett tőke fölé kerüljön, megfelelően a törvényi előírásoknak.
 |
 |
|
|
|
Leszállópálya-elhagyók
Sándor László 2003. májusi kinevezése után szinte azonnal közös megegyezéssel távozott Morvai Tamás pénzügyi vezérigazgató-helyettes, aki korábban a Prímagáz gazdasági igazgatója volt (Figyelő, 2003/27. szám), most pedig a Matáv üzletfejlesztési és akvizíciós igazgatója. Nem bírta sokáig Dunai András sem, akit kontrolling vezetőből maga Sándor László léptetett elő pénzügyi vezérigazgató-helyettessé; ő most szintén a Matávnál dolgozik tanácsadóként. A Figyelő információi szerint már az ő utóda is távozóban van, a légitársasági ranglétrán előbbre lépett Kakuk László ugyanis csak a 2004. év lezárásáig marad a helyén. Sándor László egyébként is sok, szakmájában elismert vezetőtől megvált. Hajdu András kereskedelmi vezérigazgató-helyettes – ő előzőleg a Novartis, a TVK és a Debis IT Services pénzügyeit is irányította – Sándor érkezése után felmondott, majd a WizzAir gazdasági vezérigazgató-helyettese lett. Szintén e diszkont légitársasághoz ment Farkas Lajos üzletfejlesztési igazgató. Király Éva humán erőforrás igazgató alig két hónap után közös megegyezéssel távozott, most az Electrolux hr igazgatója. A korai Sándor-elhagyók közé tartozik Csernák Zsolt informatikai igazgató is. Jóval tovább bírta Fehérváry Géza üzemeltetési vezérigazgató-helyettes, korábbi főpilóta, aki 22 év után tavaly novemberben jött el a Malévtól. A sort még lehetne folytatni. |
|
|
|
|
|
|
KOZMETIKÁZÁS. A Figyelő információi szerint azonban korábban már Sándor László is szívesen élt a felülértékeléssel, például a kanadai Bombardier-től egy-másfél éve 17-18 millió dollárért megvásárolt 48 férőhelyes CRJ 200-as gépek 20 millió dolláron vannak nyilvántartva a könyvekben, pedig az idő múlásával értékük csak csökkenhetett.
Kérdés, mennyivel kellene még felértékelni az eszközöket, hogy a saját tőke papíron a jegyzett tőke értéke fölé emelkedjen. Hivatalos tájékoztatást nem kaptunk, ám úgy tudjuk, a saját tőke negatív, s a Malév 4 milliárd forint körüli veszteséggel zárja a tavalyi évet, az üzemi eredmény még rosszabb.
Bár Sándor László vezetése alatt a Malév valóban jelentősen csökkentette veszteségét (2003-ban még 13,5 milliárd forint volt a mínusz), a légitársaság segítség nélkül képtelen fennmaradni. Csődközeli helyzetet sejtet az az információnk is, hogy a társaság 6 milliárd forintos banki hitelállománnyal rendelkezik, miközben a téli időszakban havi 1,0-1,5 milliárd forint veszteséget termel. Közvetve az is minősíti a Malév gazdálkodását, hogy Sándor László alig kétéves regnálása idején három pénzügyi vezetőt is elfogyasztott (lásd külön írásunkat).
SÖTÉT KILÁTÁSOK. A Malév gondjait azonban nem oldja meg egy új elnök-vezérigazgatónak a február 11-ére összehívott rendkívüli közgyűlésen esedékes megválasztása. A Malévnek rövid távon is friss tőkére van szüksége az életben maradáshoz, hosszú távon pedig életképes stratégiára. Az állami tulajdonos mindkettőt a privatizációtól reméli, annak ellenére, hogy az első tender sikertelenül zárult. A második, decemberben kiírt pályázat beadási határideje február 28-a. Ismét ajánlatot kíván tenni az első tender egyetlen pályázója, a régi maléves szakemberekkel szövetkező, orosz hátterű Aviation Solution International, és valószínűleg egy másik orosz cég is, a szibériai Krasznojarszk kerületben tevékenykedő KrasAir.
Ha nem sikerül a privatizáció, a Malév komoly bajba kerül, s ezáltal mások is. A Malév-csoport csaknem 3,5 ezer embert foglalkoztat, s a beszállítóin keresztül még többnek ad munkát. A Budapest Airport forgalmának több mint felét adja, s hasonló a helyzet a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálattal is. Úgy tudjuk, a Malév máris 4 milliárd forinttal tartozik a Budapest Airportnak, ezt azonban az utóbbinál üzleti titokra hivatkozva nem kommentálták.
