Gazdaság

Privát parti

Az elmúlt két évben 2,8 milliárd forintról 750 millióra csökkentek a hazai fesztiváloknak jutó állami támogatások, ami csődök, bukások sorozatát vetíti előre.

Épp hogy csak elkezdődött a nyár, de már egymást érik a fesztiválok. Becslések szerint Magyar-országon a közelmúltban virágzásnak indult biznisz keretében évente közel 1500 fesztivált, és csaknem ugyanennyi fesztiválnak mondott ünnepségsorozatot rendeznek. Ezek jelentős része a nyári hónapokra jut, s több mint 5 millió ember vesz részt rajtuk (a külföldi látogatókról nincs pontos adat). Kistérségek, kisebb-nagyobb városok, történelmi emlékekkel rendelkező települések próbálnak így hírnévhez, bevételhez jutni, és a kezdeményezéseket sok esetben nemcsak önkormányzati, hanem különböző állami pénzekkel is támogatják.


Privát parti 1

A Szigeten. Jó kezekben.

KIHÁTRÁLÓ ÁLLAM. Miközben a rendezők az eget kémlelik aggódva, legalább annyira félelmet keltők azok a viharfelhők, amelyek az üzletág fölött gyülekeznek. Az említett források ugyanis az idén alaposan megcsappantak. A pénzügyi szigorító intézkedések miatt mindenekelőtt az állam hátrál ki a rendezvények mögül. Így feltehetőleg a továbbiakban csak azok – például egyes rockfesztiválok és roadshow-k – maradnak életképesek, amelyek az elmúlt években önálló üzleti vállalkozásként is megállták a helyüket.

E körbe tartoznak például a Sziget Kft. hatáskörébe tartozó megarendezvények. A Gerendai Károly és Müller Péter nevével fémjelzett vállalkozás az idén is több zene-, életmód- és sportfesztivált bonyolít le (Extrém Sportsziget, Wan2 Fesztivál, Volt Fesztivál, Budapest Paradé, Parádé Bónusz Party, T-Com Gyerek Sziget, Félsziget Fesztivál, Szenvedélyek napja), amelyek várhatóan másfél millió látogatót vonzanak; egyebek mellett ennek köszönhetően működnek rentábilisan. A Sziget Fesztivál például – amely ezúttal a Sziget 2005 nevet viseli – már nemcsak Magyarországon, hanem Európában is a leggazdagabb kínálatú ilyen típusú rendezvény. A Sziget profi menedzseléssel, hatékony pr-munkával és új szponzorációs politikával (nem utolsósorban az idei támogató Coca-Cola több európai országban elindított Soundwave zenei programja segítségével) a nemzetközi fesztiválélet vérkeringésébe is bekerült. Tavaly a Hajógyári-szigeten már 369 ezer látogató volt jelen, az idén pedig a rangos fellépőknek, illetve az Illés búcsúbulijának köszönhetően ez a szám elérheti a 400 ezret. Legalábbis Vető Viktória sajtófőnök szavai erre utalnak, miszerint az első hónapban kétszer annyian vettek jegyet elővételben, mint tavaly.

A Sziget hozadéka

Kis híján a 2 milliárd forintot is eléri a Sziget 2005 Fesztivál költségvetése. A forrásoldalon az állami pénzek súlya – a közszolgáltatások és a piaci alapon nem finanszírozható kulturális programok nagy száma ellenére – egyre csökken. Az állam 2003-ban például még a rendezvény költségvetésének a 15 százalékát állta, míg tavaly már csak a 7 százalékát, az idén pedig csupán 5 százalékot vállal. (Emellett a jegyárbevételek 60, a szponzorpénzek 30, a vendéglátás pedig szintén 5 százalékát fedeznék a költségeknek.)

A dolog érdekessége, hogy mindeközben a rendezvény egyre jelentősebb pluszbevételeket „termel” az államkasszába. A felmérések szerint például az ide látogató külföldiek 84,2 százaléka jelezte, hogy a jövőben is tervezi visszatérését az eseményre, de a többség ma már végképp nem csupán a Sziget kedvéért jön. A látogatók 72,3 százaléka megnézte Budapestet, 15 százalékuk a Balatont, 25 százalék pedig egyéb hazai tájakra is kíváncsi volt – és mindenütt tekintélyes összegeket költöttek el. A fesztiválközönség jelentős része ugyanis ma már nem kempingezik, ha­nem a fővárosi szállodákat, ifjúsági szálláshelyeket veszi igénybe. Ez utóbbiak esetében Budapesten például a Sziget Fesztivál ideje alatt az általános 2 vendégéjszaka 6-ra növekszik.

Miként azt a Sziget működése, az onnan közvetlenül és közvetve befolyó állami bevételek, valamint az országimázs erősítésében játszott szerepe mutatja (lásd a keretes írást), egy jól felépített fesztiválbrand számtalan előnnyel jár. Mi több, ezt az ugyancsak profi menedzserek és rendezvényszervezők által irányított többi „szigetes” megabuli, köztük a 2000 óta megrendezésre kerülő Budapest Parádé is híven bizonyítja. Tavaly ez az utóbbi, jól reklámozott és Európa-szerte egyre ismertebbé váló rendezvény például szintén rekordot döntött. Hatszázezren bulizták végig a napot 2004-ben, és miután a berlini Love Parade megszűnt, az idén még több külföldi érdeklődőre számíthatnak a – Parádéhoz csatlakozó Bónusz Partyval együtt 180 milliós költségvetésű – rendezvény szervezői.

Hasonló, százmilliós költségvetésű megarendezvényből még több is van az országban. Ezek közül azonban profilja, vagyis a kevésbé populáris műfajok (irodalom, kézművesség, hagyományőrzés) előtérbe helyezése miatt nem mindegyik képes megállni a saját lábán.

A VÖLGY. Közülük a legismertebb a „non­profit” Mű­vészetek Völgye, amely, dacára professzionális menedzselésnek, továbbra is rászorul az állami segítségnyújtásra. Tavaly Kapolcson és a környező falvakban 57 helyszínen közel 1100 program csaknem negyedmillió látogatót vonzott, de a fesztivál 170 milliós költségvetésének csak 14,3 százalékát fedezték a belépők árai, a többit szponzoroknak (21 százalék), illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) és más állami forrásoknak kellett biztosítaniuk. A Völgy 2005-re tervezett büdzséje 165 millióra csökkent, de Márta István, a fesztivál igazgató-szervezője szerint egyelőre csak 43,7 százaléknyi állami pénz áll rendelkezésre, mert több pályázatukat elutasították, más pályázatok eredményei pedig még most sem ismertek.

Félő, hogy számos kevésbé ismert, mindazonáltal rangos rendezvény esetében a források elapadása a programok radikális szűkítéséhez, illetve elmaradásához vezet. A Budapest Kulturális Obszervatórium tavalyi felmérése szerint a fesztiválok átlagosan csupán a költségeik 57,3 százalékát képesek maguk előteremteni. Ezért az igazgatóknak évről évre „élethalálharcot” kell folytatniuk a támogatások megszerzéséért vagy a szponzorpénzek elnyeréséért. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a „komoly” kulturális fesztiválok esetében a támogatók szűkmarkúak.

ELUTASÍTOTT PROFIT. A büdzsé hiányait így sok esetben az állam pótolja ki – rendszerint az utolsó pillanatban. Az idén azonban a kulturális és a gazdasági tárca költségvetéséből az e célra elkülönített 1-1 milliárd forintot „beáldozták” a takarékosság oltárán: az elmúlt két évben 2,8 milliárd forintról 750 millióra csökkentek a hazai fesztiváloknak jutó állami támogatások. Ez azért érthetetlen az érintettek számára, mert a vizsgált rendezvények többsége – éppen a gazdasági tárca 2004-es felmérése szerint – az államháztartás számára nyereségesnek bizonyult azáltal, hogy pótlólagos bevételeket hozott. A Művészetek Völgyében például nagyjából 1 milliárd forint „generálódott”, amiből 212 millió visszakerült az államháztartásba, azaz a fesztivál a 68 milliós állami támogatás háromszorosát termelte vissza 132 millió forintnyi áfa- és egyéb bevételek formájában.


Privát parti 2Ilyen kalkulációkra azonban 2005-ben senki nem mer vállalkozni, hiszen a fesztiválszervezők nagy többségének egyelőre fogalma sincs, milyen összegekkel számolhat. Tavaly szeptemberben ugyan a kulturális és a gazdasági tárca együttesen meghirdette az 50 millió forintnál nagyobb költségvetésű fesztiválok részére az úgynevezett regisztrációs pályázatot, de csak most júniusban hirdettek eredményt, így a többnapos, több száz programmal dolgozó rendezvények gyakorlatilag tervezhetetlenné, menedzselhetetlenné váltak. „Ez az átgondolatlan helyzet annál is érthetetlenebb, mert Magyarország uniós csatlakozásával hatalmas lehetőségek nyíltak meg előttünk, és a kulturális nagyhatalomként emlegetett ország fokozottabban bekerülhetne az európai vérkeringésbe. Ráadásul a fesztiválturizmus amellett, hogy tetemes bevételeket hozna az országimázs átalakítása, újbóli felépítése szempontjából is kiemelt szerepet kaphatna” – véli Márta István, aki amellett, hogy a Művészetek Völgye „gazdája”, egyben a mintegy 3 ezer fesztivál érdekképviseletét ellátó Magyar Fesztivál Szövetség elnöke is.

A fesztiválturizmus pusztán a statisztikák szerint is húzó üzletág lehetne nálunk. A Magyar Turizmus Rt. adatai azt mutatják, hogy a hazánkba látogató, egyre nagyobb számú brit, olasz, spanyol, amerikai vagy japán turisták több mint négyötöde már ma is kulturális céllal érkezik az országba. Az idei Tavaszi Fesztivál közönségének például a 30 százaléka érkezett külföldről – szemben az öt évvel ezelőtti 10 százalékkal -, a Sziget látogatói között pedig ez az arány tavaly meghaladta a 35 százalékot. Szakemberek úgy vélik, ezek a mutatók a következő években tovább nőhetnének.

A hosszú távú stratégiai tervekben a fesztiválturizmus mindezek ellenére nem szerepel, holott ezek a rendezvények nemcsak Budapest arculatát formálják előnyösen, de egyes régiók, városok és falvak fejlesztésében vagy akár a közösségteremtésben is fontos szerepet játszhatnának.


GARASOSKODÁS. Szakértői vélemények szerint a kormányzatnak ezen a területen nem szabadna „garasoskodnia”, mert átgondolt, profi menedzselés esetén a kultúra és a művészet ünnepeinek turisztikai hasznosításában még számos kiaknázatlan lehetőség rejlik, amelyek által – viszonylag csekély befektetéssel – a legrangosabb európai fesztiválországok közé emelkedhetnénk. A rendszerváltás óta azonban az egymást követő kormányok jobbára e téren is inkább csak ígérgettek. Bár a retorika szintjén gyakran esett szó arról, hogy Magyarország „kulturális nagyhatalom”, valójában ez a mai napig csak vágykép maradt. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet változzon, és a fesztiválok sorsa ne váljék végképp bizonytalanná, feltétlenül segítséget jelentene, ha például a kulturális, a gazdasági, a pénzügyi és a turisztikai tárcák illetékesei mielőbb összeülnének a civil szervezetekkel.

Mellesleg a fesztiválok ellehetetlenülését valószínűleg már a politikusok is észlelik, mert június 10-én Miskolcon egy megbeszélésen Schneider Márta, az NKÖM helyettes államtitkára e kérdéskörben tájékoztatta a parlament kulturális bizottságának tagjait, s a honatyák meghallgatták Márta Istvánt is. Információink szerint szóba került egy parlamenti munkacsoport létrehozása, de koncepcionális döntések már csak a jövő évre várhatók az új büdzsé figyelembevételével.

Bródy János szavaival tehát: a helyzet jó, de nem reménytelen!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik