Miért száll be manapság egy diplomás, nyelveket beszélő fiatal a politikába? A versenyszférában a többszörösét megkereshetné anélkül, hogy a fél ország utálatával kelljen szembenéznie. Huszonéves politikusokat kérdeztünk a motivációikról és a terveikről.
Fotó: Hír24
Bősz Anett (Liberálisok)
A pártalapítást megelőző éveimet Berlinben töltöttem, az első szárnypróbálgatásaim idején még Németországból jártam haza. 2010 és 2013 között több liberális barátommal a Szabadszáj című online hírlevelet szerkesztettük. Olyan témákról írtam, mint a másság és a kisebbségek elfogadása, egymás iránti tisztelet és a nyugati értékek. Egykoron az egész magyar társadalom egy ilyen világra vágyott és a kilencvenes években el is hittük, hogy közel vagyunk hozzá. Aztán következett a romlás évtizede, amely nagyon sok álomtól, fejlődési lehetőségtől megfosztott minket magyarokat. Én ezt nem tudom tétlenül nézni.
Nem az volt a lényeg, hogy politikus legyek, hanem hogy képviselhessem, amit a Liberálisok a zászlajukra tűztek. Egy olyan közösség ez, amelyik érti a Lajtán túli világot. Számunkra a gazdasági liberalizmus megfér az elesettek segítésével, a szolidaritással, az emberséggel. Amikor a demokratikus értékek veszélybe kerülnek, olyankor van a leginkább szükség a liberális gondolatokra és egy liberális pártra. Most ez a helyzet.
Szeretném jelentősen javítani az állampolgári tudatosságot. Olyan polgári öntudatra van szükség, amely minden ember számára biztosítja, hogy képes legyen szólni, ha valami nem tetszik, képes legyen kérdezni, ha valami nem világos. Nincsenek rossz kérdések és talán rossz válaszok sem. Csak azzal rontjuk el, ha nem gondolkodunk a körülöttünk lévő világról. Ideológiailag független oktatásra van szükség, ahol az iskola gondolkodni tanít, nem pedig megalázkodni. Ahol a tankönyv nem kinyilatkoztat, hanem partner a gyerekek saját útjának megtalálásában. Ha ezt a mentális fordulatot sikerül elérnünk, az minden mást is képes megváltoztatni.
Fotó: Hír24
Konkoly Marianna (MSZP)
Fiatalon pont eléggé idealista az ember ahhoz, hogy beszálljon a politikába. Ide nemcsak szakmaiság, hanem szenvedély is kell. Huszonévesen még meg akarjuk váltani a világot, és engem mindig a változtatás lehetősége motivált, sosem a pénz. Nem tud befolyásolni, hogy esetleg a fél ország köpköd majd rám. Ezt már beáraztam szükséges rossznak, a közéleti tevékenység velejárójának. Akinek van elképzelése arról, milyen országot, társadalmat szeretne, azt az ellendrukkerek fröcsögése sem tudja eltántorítani a céljaitól.
Az MSZP-be 2010-ben érkeztem, ami sok szempontból valószínűleg nem volt a legjobb időzítés. Azzal biztosan nem vádolhat senki, hogy beleültem a tutiba. De baloldaliként úgy éreztem, most lesz szükség olyanokra, akiknek van energiája építkezni és egy új közösséget létrehozni. Ez a megújulási folyamat még ma sem ért véget.
Jelenleg az országban a legnagyobb veszélyt nem Orbán Viktornak hívják, hanem közönynek. A miniszterelnök a közöny haszonélvezője. Ezzel kell ma megküzdenünk. Nem vagyok naiv: tudom és értem, miért van a jelenlegi rezsim a nyakunkon. El kell űznünk a közönyt, kiérdemelni az emberek bizalmát, hogy a társadalom minden tagja kölcsönösen foglalkozzon a másikkal. Ez ma a baloldal legfontosabb és egyben legnehezebb kihívása. A sikerhez az idősebbek bölcsességére és a fiatalok lendületére együttesen van szükség.
Fotó: Hír24
Harmat Gabriella (LMP)
Huszonegy-huszonkét éves koromban körülnéztem és azt láttam: sorra hagyják el az országot azok a fiatalok, akikkel együtt nőttem fel Pakson. A város azért lényeges, mert ez a térség az országos átlaghoz képest kedvezőbb helyzetben van, ennek ellenére rengetegen döntöttek a kivándorlás mellett. Van olyan barátom, aki jól fizető állást hagyott hátra. Amikor a miértről kérdeztem, azt mondta: nem bírja azt a légkört és mentalitást, ami itthon van. Ebből is látszik, hogy a probléma rendszerszintű és az anyagi megfontolásokon is túlmutat. Ezen változtatni kell!
Egészen kis koromtól határozott véleményem volt a világról, már gimisként is azzal nyaggattak a barátaim és a tanáraim: „Gabi, belőled egyszer még politikus lesz.” De akkoriban még hevesen tiltakoztam az ötlet ellen. Aztán jöttek a fenti (veszteség)élmények és beláttam: ha változást akarok, tennem is kell érte.
Bármit csinálunk, a legfontosabb, hogy boldogan és hivatástudattal tegyük. Ha nem okoz örömöt a munkánk, bármennyi lesz a bankszámlánkon, hiányérzetünk marad. Egyébként nem vagyok főállású politikus, mellette a versenyszférában is dolgozom.
Az LMP zászlóra tűzött értékei közül mindegyik fontos nekem, de leginkább a párt sokszínűsége és higgadt kommunikációja tetszik, ami hatalmas érték a mai viszonyok között. Nem ellenségképeket gyártanak, hanem értékalapú politizálásra törekszenek. Ezt az irányváltását szeretném a társadalomban elősegíteni.
Fotó: Hír24
Henter Lilla (Fidesz)
A politika számomra a közös ügyeink képviseletét jelenti. Értelmiségiként felelősségünk van abban, hogyan alakítjuk a társadalmat, szűkebb és tágabb környezetünket. A versenyszférában jobban lehet pénzt keresni, de a politikán keresztül olyan irányba befolyásolhatjuk jövőnk alakulását, amilyennek mi álmodjuk meg. Mindig könnyebb panaszkodni, de ha részt veszünk a közéletben, akkor igenis tehetünk azért, hogy az elképzeléseink megvalósuljanak.
Amit kicsi gyermekkorom óta értéknek tartok magam körül, mint a család, a nemzet, a közösség, a hagyományok és az elvégzett munka tisztelete, azt a Fidesz képviseli szerintem a jelenlegi magyar politikában.
Elsődleges célomnak a fiatalok lakáshoz jutásának és gyermekvállalásának elősegítését tekintem, mert csak úgy tud fennmaradni a társadalom, ha nem az határozza meg a megszületendő gyermekek számát, hogy lesz-e hol felnevelni őket.
Szeretnék a közönyös, értékrendjükben bizonytalan fiataloknak alternatívát kínálni. Ennek egyik módja például, hogy az iskolázatlan „celebek” helyett sikeres vállalkozókat, tudósokat, sportolókat, családanyákat állítsunk példaképként a felnövő generációk elé. Ne egy tetoválás vagy szilikonmell legyen az elérendő cél, hanem egy diploma egy neves egyetemen vagy gyermekek nevelése. Hiszem, hogy minden ember boldogsága nagyrészt attól függ, hogy mennyire érzi magát a társadalom hasznos és értékes tagjának.
