Adataink, szoftvereink elvesztésénél, megsérülésénél bosszantóbb és veszélyesebb dolog kevés adódik számítógép-alkalmazói életünkben, mégis ritkán gondolunk a megelőzésre. Pedig az adatállományok őrzésére, mentésére többféle kivehető, cserélhető háttértároló eszköz és a hozzájuk illeszthető szoftver közül választhatunk.
Kezdetben vala a hajlékonylemez – a floppy – , mint a biztonsági adatállomány-másolatok készítésének egyetlen, mindenki számára rendelkezésre álló eszköze. Amíg a programok és a velük kezelt adatállományok mérete nem haladta meg nagyságrendekkel a lemezeken rendelkezésre álló – nem túl nagy – tárolóterületet, ez volt a legjobb módszer az adatmentésekhez.
Ma már azonban nem 20-40 megabájtos merevlemezek pár száz kilobájtos vagy néhány megabájtos állományairól kell gondoskodni, hanem windows-os szoftverek sokaságáról és az ezernyi féle programmal készülő, követhetetlenül sokféle adatállomány esetenként több száz megabájtjáról. A hálózatba kötött gépeken még ennél is nagyobb program- és adatmennyiség rendszeres archiválását kell megoldania a rendszer gazdájának.
A látszólag legolcsóbb – ám baj esetén egyben a legdrágább – megoldás az, ha a szerencsében és a használt hardverek és szoftverek megbízhatóságában bízva egyszerűen mellőzik a rendszeres, a feladathoz optimalizált, a gépek holtidejében, automatikusan elvégezhető adatmentéseket. A baj bekövetkeztéhez még csak nem is kell komolyabb hardver- vagy szoftverhiba, elegendő egy tévesen kiadott törlési utasítás vagy egy rossz billentyűlenyomás a program kritikus szakaszában. Egy kis áramszünet is végzetes sérüléseket okozhat a védelem nélküli rendszerek adattáraiban.
Ahol betartják a megfelelően megtervezett adatmentési előírásokat, ott, ha az említett adatvesztések nem is küszöbölhetők ki teljességgel, az utolsó elmentett állapot visszaállításával csak az utolsó nap(ok), órák munkáját kell pótolni, ha beüt a krach. Ezért fontos, hogy az alkalmazási környezettől függően negyedévente, havonta, hetente vagy naponta manuálisan vagy automatizáltan lefuttassuk az adatmentő programokat.
Cserélhető lemezek és egyebek
Egyik megoldás, ha a számítógép házában levő vagy oda elhelyezhető második merevlemezt adat- és programarchiválásra is felhasználjuk. Ez az egyik leggyorsabb megoldás, automatizálható, ráadásul nem igényel különösebb szakértelmet, mindössze másolatot kell készíteni a kritikus állományokról. A megoldás gyengéje, hogy a második merevlemez is előbb-utóbb betelik, ráadásul az adattároló e formában nem hordozható, nehézkes az elmentett programok és/vagy adatok másik gépre való újratelepítése. Ha számítógépeink hálózatba kötöttek, a mentéseket végezzük a(z egyik) szerver erre kijelölt merevlemezére. Azzal számolnunk kell, hogy e merevlemez nagy kapacitása is véges, nem árt időnként selejtezni rajta az adatállományokat.
A manapság kapható cserélhető merevlemezeknek alapvetően négy fajtája van: külső SCSI-illesztésű, printerportos IDE-illesztésű, fiókos merevlemez, valamint olyan merevlemezek, amelyekben csak maga az adathordozó cserélhető, a mechanika és az elektronika pedig fixen be van építve a gépbe. A külső SCSI-illesztésű merevlemez használatának feltétele, hogy legalább egy gépünkben legyen kívülről is hozzáférhető SCSI csatlakozó. Ha ilyen nincs, akkor be kell szerezni egy SCSI vezérlőt hozzá, ami legalább 10-15 ezer forintba kerül. A printerportos külső merevlemezek nem túl drágák és nagy rugalmasságot biztosítanak. Telepítésükhöz csak két kábel (adat és tápáram) és egy telepítőlemez szükséges. Mivel az elektronika és a mechanika egy zárt dobozban össze van építve a merevlemez adathordozójával, ez eléggé költséges módja a háttértárolásnak. A fiókos megoldások az olcsóbbak közé tartoznak. 3000 Ft körüli áron kaphatók olyan kitek, amelyek egy beépíthető keretből (ez kerül a számítógépbe fixen) és egy kivehető merevlemez fiókból, tokból állnak. Ebbe tetszőleges, a szabványoknak megfelelő merevlemez építhető be. Szükség esetén egy mozdulattal behelyezhető vagy kivehető a merevlemez, csupán az úgynevezett CMOS Setup-ot kell megfelelően beállítani, ez könnyen megtanulható. A megoldás előnye, hogy a merevlemezt tartalmazó fiók egyrészt kulccsal zárható (anélkül nem emelhető ki a gépből), másrészt az iroda zárása előtt a kiemelt “fiók” az értékes adat- és programállományokkal a páncélszekrényben elzárható.
Külön kategóriát képeznek a SyQuest cserélhető merevlemezek és az 1995-ben piacra került ZIPDrive meghajtók. Amellett, hogy ezeket mind belső, mind külső egységként forgalmazzák, maga a nagykapacitású adathordozó (a lemez) cserélhető bennük. A sok képi állományt tartalmazó lemezeket ide-oda küldözgető nyomdák és szerkesztőségek körében a SyQuest lemezek terjedtek el (40, 80, 135, 105, 170, 200 és 270 megabájtos méretekben), a ZIPDrive azonban komoly vetélytársává lépett elő.
Magnetooptikai és WORM lemezek, CD-ROM-ok
A magnetooptikai és WORM (Write Only Read Many – egyszer írható, sokszor olvasható) lemezek alkalmazása szinte korlátlan tárolókapacitást jelent a felhasználónak, hiszen a lemezenkénti 128, 640 megabájt vagy akár 1-2 gigabájt lemezcserével korlátlanul növelhető. Írási-olvasási sebességük megközelíti a merevlemezekét és az adathordozó a gyártók és forgalmazók által elvégeztetett tesztmérések szerint sokkal kevésbé érzékeny azokra az elektromos és egyéb behatásokra, amelyek a hagyományos mágneses adathordozók számára végzetesek lehetnek. Viszont drágák, 120-250 ezer forintba kerül egy lemezes egység.
Ideális háttér-adattárolónak számíthatna a CD-ROM, ha a CD-ROM író berendezések olcsóbbak lennének. (Rövid időn belül azok lesznek.) A CD-ROM olvasók 8-32 ezer forintba kerülnek, attól függően, hogy IDE, ATAPI vagy SCSI-illesztésű, duplasebességű vagy 3-4-5-6-szoros sebességű eszközt választunk-e. A CD-ROM készítéshez azonban nem elegendő maga a CD-író készülék, szükséges legalább egy nagykapacitású (1 gigabájt körüli vagy nagyobb) merevlemez a kiírandó adattartalom előkészítéséhez, és egy másik merevlemez is a használt vezérlőszoftverek készítéséhez. Nagyobb cégeknek célszerű informatikai központjukban munkába állítani egy CD-ROM író berendezést és fiókintézményeikhez CD-lemezeken küldeni a központból az adatokat. Igénybe lehet venni az egyre szaporodó CD-írást kínáló szolgáltatók valamelyikét is, egy CD felírása 1-2-3 ezer forint. Így “kőbe vésett”, letörölhetetlen, módosíthatatlan adataink lesznek, az utólagos vírusfertőzés kizárható, az adatok a CD-olvasóval egyszerűen visszakereshetőek.
Streamer, DAT
A nagyobb teljesítményű számítógépek környezetében máig a mágnesszalagos adattárolás, a streamer a legelterjedtebb. Az évek során kiérlelt technológiáknak köszönhetően megbízható és könnyen automatizálható adatmentéseket és visszaállítást tesznek lehetővé. Míg a nagygépeknél több gigabájtos szalagos egységekkel is találkozhatunk, a PC-k világában a 250 megabájtos streamer lett az elfogadott standard. A legolcsóbb streamerek 40-80-120-250 megabájtnyi adatmennyiséget írnak egy szalagra. Ezek a készülékek 8-25 ezer forintba kerülnek. Többségük a floppyvezérlőre csatlakoztatható és meglehetősen lassú. Például egy 120 megabájtos szalag megtöltése 1,5-2 órába is beletelik. Ennél jóval gyorsabb a saját vezérlőkártyás, az SCSI vagy az utóbbi időben megjelent IDE-ATAPI streamerek családja. Ezeknél 20-40 percet vesz csak igénybe a fenti adatmennyiség kiírása vagy beolvasása. A kezelőszoftverről annyit, hogy az IBM-DOS részeként is hozzáférhető CPBackup vidáman kezeli a streamereket. A noteszszámítógépekhez a nyomtatóportra köthető streamerek ajánlhatók.
A DAT-ot (Digital Audio Tape – digitális hangszalag) a CD technológia alternatívájaként fejlesztették ki. A fejlett hibakezelő és javító eszközök segítségével nagy megbízhatóságú és gyors adattárolás valósítható meg a DAT készülékekkel. Komoly hátrányuk azonban magas áruk, kb. 120 ezer forinttól felfele lehet minőségi DAT magnót vásárolni. Ehhez azonban kell egy SCSI-2 vezérlő (25-35 ezer) és javasolhatóan a TapeDisk szoftver, ami újabb 35 ezer forint. Cserébe “merevlemezként” használhatjuk a szalagok tartalmát és megszokott programjainkkal végezhetjük a beolvasási-kiírási műveleteket.
Videostreamerek
Az első kísérletek, amelyek a közönséges, szinte minden háztartásban előforduló videomagnókat alkalmazták a számítógépek adatainak mentésére-tárolására, a 80-as években zajlottak. Ezek akkoriban költséges és bizonytalan működésű készülékek voltak. Mára alaposan megváltozott a helyzet. Az ArVid videostreamer kártya például egészen olcsó megoldást kínál az adattárolásra. Egy közönséges 180 perces videokazettán 2 gigabájtot képes elhelyezni! Az infratávirányítós videomagnó a videokártyához járó összekötő kábellel és a népszerű Norton Commander mintájára kialakított, egyelőre csak angol nyelven létező szoftverrel illeszthető a számítógéphez.
Szoftverek adatmentéshez
A Copy és a Backup/Restore parancsokat minden DOS-használó megismerte. A mai archiváló szoftverek már fejlett állománykezelést kombinálnak a különféle adattömörítő megoldásokkal. A legjobbak működésüket tetszetős programfelületek mögé rejtik, tömörítenek, gyorsak, rugalmasan paraméterezhetők, programozhatók (például arra, hogy mentési feladataikat a gép holtidejében, mondjuk este 10 után végezzék el), a kereskedelemben kapható háttértároló-típusokat szinte kivétel nélkül felismerik és hasznosítják.
Gyakran merül fel a kérdés, mennyire éri meg, illetve szabad-e egyáltalán a merevlemez adatainak tömörítésén gondolkozni. Korábban, mikor a merevlemezek drágák voltak, a válasz sokkal egyértelműbb volt: tömörítés = pénzmegtakarítás. Ma már a tömörítés okozta lassulás és a ritkán, de mégiscsak jelentkező inkompatibilitások nagyobb hangsúlyt kapnak. A javaslat az, hogy próbáljanak inkább nagyobb kapacitású merevlemezt beállítani, mielőtt ráfanyalodnának a Stacker, a DriveSpace, a JAM vagy egyéb tömörítőprogramok alkalmazására.
A floppykkal és az egyéb cserélhető adathordozókkal azonban más a helyzet, ezeken célszerű tömöríteni az adatokat. A közkedvelt filetömörítők közé tartozik az ARJ, a PKZIP, az LHA, a RAR, amelyek használata annyira szabványossá vált, hogy kezelésüket beépítették az olyan keretprogramokba is, mint a Norton Commander, a PCTools, az Xtree és a többi.
Aki komolyabb adatállományokat kezel számítógéppel, semmiképp nem kerülheti el, hogy valamilyen adatmentési módszert használjon. A választott megoldás nagy valószínűséggel az említett módszerek közül kerül ki, ám előfordulhatnak ezektől eltérő egyedi megoldások is. Az adatarchiválás komoly értékek őrzésére hivatott, ne sajnáljuk rá se a pénzt, se a figyelmet.
