a szocialisták néhány hét múlva ideérkező új kampánytanács-adójának. A Ron Werber helyére lépő, a Clinton-érában fontos pozíciókban dolgozó kommunikációs szakembernek egy, a végletekig megosztott szocialista pártba kell majd életet lehelnie. A párton belüli ellentétek mára kritikus mérteket öltöttek, a közgazdaságilag abszurd “jóléti rendszerváltást” hirdetők nem nagyon találnak közös hangot a párt technokrata reformereivel. Némi túlzással: ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz. Így kerül egymással ellentétbe – sokkal inkább, mint a fejlett országokban – a politikai és a gazdasági racionalitás. Mintha az egyik szárny a lakosságnak, a másik pedig a “piacnak” akarna megfelelni. Mintha a jó (koherens) politizálás nem feltételezné egyben a jó (koherens) gazdaságpolitikát is.
Eközben az MSZP és a kormány népszerűsége zuhan, az ellenzék mára minden mértékadó közvélemény-kutatás szerint stabilan vezet. A szocialisták stratégáját, a pártban finoman szólva nem túl népszerű Gyurcsány Ferencet leszámítva nem látszik a szocialista párton belül senki, aki valamennyire is koherens jövőképpel állna ki a választók elé, összeegyeztetve a “haladó” kormányzást a közgazdasági alapösszefüggésekkel. Így viszont az érdekcsoportok hálójában vergődő párt minden különösebb elképzelés nélkül halad – a semmibe.
A sodródó kormányzattal szemben egy, hangütésében mostanság középre politizáló, ám felsejlő gazdaságpolitikájában keményen etatista vonalat vivő Fidesz áll, amely alá népszerűség-növekedése (pontosabban: a kormány pozícióinak erodálódása) adja a lovat. Másfél évtizeddel a rendszerváltás után Orbán Viktor továbbra is elutasítja az egészségügyi privatizáció minden formáját, illetve bankárkurzus rémképével riogat. A magántőkét sokszor még mindig ellenségnek tekintik a jobboldalon. Rosszul teszik.
Makroperspektívából amúgy sanyarúbban áll az ország, mint a cégek szemszögéből. A szükséges export- és beruházásvezérelt fordulatnak talán már látszanak jelei. A pozitívnak tűnő trendet azonban könnyű elrontani, ha a népszerűségféltéstől vezéreltetve a kormány megfutamodik a gazdaságban meglévő állami túlsúly csökkentésétől. A késlekedés a kormányzat számára végzetes lehet. Ezt nyilván a jó nevű washingtoni tanácsadó, Jeremy Rosner és cége is tudja.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
