 |
Teheráni házának bejáratánál húzódott kelet és nyugat határa a perzsa filozófus számára. Eredménye a bölcseleti mű, mely szerint földrajztól, szólásmondástól elütően nyugatról jön a fény. Közel háromszáz oldalon erről elmélkedik Daryush Shayegan. A hetvenéves teheráni professzor könyvét franciául írta. Több éven át volt vezetője Párizsban a művelődéstörténet perzsa kutatóközpontjának. Korábban pedig az összehasonlító filozófiatörténet professzora volt Iránban. Többnyelvű közegben, síitaként katolikus szerzetes tanárok irányítása alatt nevelkedett odahaza, angol iskolázottsággal, hogy végül meghatározónak a francia kulturális hatást fogadja el. E jegyben mondja kultúrfilozófiai könyvében, hogy nyugatról jön a fény. S emiatt merőben személyes élmény is, hogy hol a határ, civilizációs értelemben, kelet és nyugat között.
A határnak és jelentéskörének leírásában két keserves végletről beszél: a közép- és kelet-európai kisebbrendűségi komplexus az egyik, az egykori gyarmattartásból adódó „nyugati”, részint felsőbbrendűségi, részint lelkifurdalásos komplexus-halmaz a másik. Shayegan mindebből azt tudja, hogy az úgynevezett Nyugat élhető és emberi civilizációt teremtett. Multikulturalizmusra, keveredésekre, interpretációs sokféleségre kiterjedő elemzése számon tart szinte mindent, ami szükséges ahhoz, hogy megfontoljuk: a társas lét szemszögéből „nyugati”, vagyis európai minden, ami civilizált. Akkor is, ha „bohózati formákat ölt a demokrácia” némely fejlődő országokban.
