Mindent elsöprő labda iránti szenvedélyét a kilencvenes évek közepéitől – egy csúnya térdsérülés miatt – már nem a fociban, hanem a rendszeres teniszezésben éli ki Bognár József. Annak idején orvosai tanácsolták neki, hogy kerülje az ütközéseket. Ezt már régóta alkalmazza az üzleti életben is. „Ahol tisztán dőlnek el a dolgok, ott jó esélye van a rám jellemző diplomatikus tárgyalási stílusnak” – avat be vállalkozásfilozófiájába, amelynek élvezője az Albatherm 75 dolgozója is. „Valószínűleg már sohasem lesz igazi kapitalista, ugyanis képtelen lenne elküldeni egy munkást, ha mondjuk három gyermeke van” – véli Grabovits Gábor, az egyik dunaújvárosi beszállító cég, a Grabovits Kft. tulajdonosa. A vezérhez bárki közvetlenül besétálhat a munkások közül, akiknek tehetetlenségét vagy ügyetlenségét Bognár József türelemmel korrigálja, újabb és újabb lehetőséget adva, hogy felnőjenek feladatukhoz.
HŰSÉGES TÍPUS. A fő referenciát jelentő multik szerencsére hűséges megrendelőknek bizonyultak – mint ahogy Bognár József is kitartott hosszú éveken át első munkahelyénél. Az Alba Regia Épitőipari Vállalat 1974-ben a friss diplomás – és újdonsült házas – mérnököt azzal csábította Székesfehérvárra, hogy lakást és munkát ajánlott számára. A nagykanizsai születésű cégalapító így fél évvel a pécsi műszaki főiskola elvégzése után már Székesfehérvárra került, s azóta folyamatosan ugyanazt az ipart űzi.
Az Alba Regiánál a víz-, gáz- és fűtésszerelésért felelős művezetői posztról 1986-ig egyre feljebb tornázta magát a ranglétrán, ám üzemvezetőként is minden hétvégéjét maszekolással töltötte. „Tudtam, milyen nehéz a véső, meg hogy milyen, ha az ember a kezére üt” – summázza a vállalkozói lét családi házak vizesblokkjaiban megszerezhető tanulságait. A hétvégi munkákkal könnyedén megkereste a vállalati munkabérének akár a dupláját. Az ennek ellenére sokáig tanácsi bérlakásban élő Bognár József számára az 1986-os év hozta meg a fordulatot, akkor átigazolt az Energetika Kisszövetkezethez kisvállalkozónak, s hozzálátott saját családi házuk felépítéséhez is. Az épület 1990-re készült el, ugyanabban az évben, amikor megalakult az Albatherm Kft. „Bár az előző cégben önálló területet vittem, és minden nagyon pörgött, egy idő után korlátnak éreztem, hogy nem szólhatok bele a vállalkozás stratégiai dolgaiba” – magyarázza.
Az általa preferált új anyagok, új eljárások alkalmazására érdekes módon még az állami korszak belső vállalati gyakorlata szorította rá: a vezetőknek ugyanis bizonyos rendszerességgel le kellett adniuk egy „szakdolgozatot”, amely a világban akkor fellelhető szakmai újdonságok valamelyikét járta körül. „Sok hozzám hasonló fiatal mérnökember elkezdte járatni akkor az agyát, mintegy öntudatlanul is felkészülve későbbi vállalkozói létre” – mondja. Hozzáteszi, nem a „nagy tudós esze”, hanem a „rakkolós” mentalitása révén tud ma is fennmaradni egy olyan szakmában, ahol a kontárok száma vélhetően jóval meghaladja az átlagot.
Az akkor még természetesnek ható, ám akkor még újdonságnak számító épületgépészeti anyagokra – például a hajlékonycsöves padlófűtésre – kezdeti drágaságuk ellenére is következetesen rá tudta venni a megrendelőit. Akik közül nem egy a személyhez ragaszkodott már a kisszövetkezetnél is, így a váltás után Albatherm-ügyfél lett.
A kétgyermekes alapító akkori korlátozott anyagi lehetőségeit jelzi azonban, hogy mindmáig a hajdani gmk-s időkből „beszervezett” öt másik tulajdonossal irányítja azt a céget, amelyben 25 százalékos tulajdonrésszel bír. A tulajdonosok közül két igazgató az alapítás óta erősíti a csapatot, s mindmáig nem tehetik meg, hogy „csak a kassza csengését figyeljék”. Míg az alkalmazottak négykor „leteszik a lantot”, a „fejesek” nemritkán éjszakába nyúlóan dolgoznak.
DICSŐ MÚLT. Bognár József cége mai jó állapotát az 1990-től 1995-ig tartó időszakból származtatja, amikor Székesfehérváron – a multik betelepülése nyomán – az építőipar igazi virágkorát élte. „Az utóbbi két-három évben ez már messze nem igaz, a valódi nagyberuházások leálltak a régióban” – teszi hozzá. Az Albathermet ez a jelenség azért nem rázta meg, mert egyrészt már a korábbi években is hajlandóak voltak az ország távolabb eső vidékein munkát vállalni, másrészt „nem zsenánt” a cégnek átnyergelni a lakásépítkezés egyébként nem annyira kívánatos területére.
|
vel. Később nem volt ritka az olyan év sem, amikor megduplázták a vállalkozás forgalmát. Ebben nyilvánvalóan szerepe volt annak is, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt közel 80 milliós beruházással létrehoztak egy olyan épületgépészeti centrumot, ahol immár tanácsadást és tervezést is végeznek.
A cég első emberének ráncait az is szaporítja, ha a tevékenységük kétharmadát képviselő kivitelezői tevékenység során „csibészségekkel” szembesül. A fővárosban például összeakadtak egy olyan cégcsoporttal, amelyet Bognár szerint tudatosan úgy működtetnek, hogy a konzorcium egyik tagja szerződést köt egy projektre, megtörténnek az első kifizetések, majd a végszámla kiegyenlítése előtt kipaterolják a fővállalkozót, s azzal együtt az Albatherm méretű alvállalkozókat is. „Szörnyű az a tehetetlenség, amit az anyagi káron felül érzek, amikor tudom, hogy beköltöztek a lakók, hogy hamisítvány a lakhatási engedély és a hatósági engedélyek egy része, de nem tudom mindezt bebizonyítani” – mondja a cégtulajdonos. Az Albatherm előtt lépre csalt cég például számára kedvező jogerős bírósági ítélet birtokában sem jut hozzá 200 milliós követeléséhez, ami nem sok jót ígér a szintén peren gondolkodó cégvezető számára. Ahhoz azonban, hogy épületgépészetből egy ekkora méretű cég ki tudja termelni a maga rentabilitást jelentő 3 milliárd forintos forgalmát, be kell vállalni ilyen kockázatokat is.
A kamarai érdekérvényesítés fontosságát, a feketemunka és a kontárok kiszűrését preferáló üzletember szerint az uniós csatlakozás rövid távon semmilyen változást nem idéz elő a cég életében, hacsak nem arra a megnövekedett felelősségre gondol, amelyet a más iparágakhoz képest példátlan alvállalkozói kiszolgáltatottság indukál. „Én hál’ Istennek megtehetem, hogy évekig pereskedek százmillióért, de a kényszervállalkozó melós, ha nem kapja meg tőlem a leszámlázott pénzét, nem tudja eltartani a családját” – fedi fel a szakma nem túl rózsás helyzetét. Szerinte egyébként a hazai banki háttérrel rendelkező magyar fővállalkozók most jobban félnek a nagyságrenddel erősebb külföldi konkurenciától, mint a hozzá hasonló, középméretű cégek tulajdonosai.
A bevásárlóközpontokra, szállodákra specializálódott cég korábban beszállt egy-egy projekt erejéig németországi, illetve romániai beruházásba, ám manapság a jövedelmük mintegy harmadát már az országos lakásépítési piacon keresik meg. A jelenlegi stagnálást a tulajdonosi kör olyan hallgatólagos megállapodással igyekszik túlélni, hogy – bár jól élnek az Albathermből -, abból csak a szükségleteik mértékéig vesznek ki pénzt.
