Az élet királya, kulcsa és kulcsára a lobbi és a lobbista – olvashattuk nemrégiben Bródy Andrásnak, a honi viszonyokat ostorozó cikkében. E talán kissé túlzó vélemény egyértelműen jelzi: a lobbi, a lobbista mind a közbeszéd, mind a média felkapott – és vitatott – témájává vált. Ezért is forgattuk megkülönböztetett kíváncsisággal Topolánszky Ádám Lobbizás című könyvecskéjét, bízva abban, hogy a hosszú éveket az Egyesült Államokban töltött szakember bőséges tapasztalataival gyarapítani fogja e bonyolult témába vágó szűkös ismereteinket. Várakozásunkat azonban csupán mérsékelt siker koronázta. Merthogy e meglehetősen gyatra stílusú dolgozatból ugyan valóban sok mindent megtudtunk arról, hogyan is megy a lobbizás a tengerentúlon, ámde meglehetősen keveset azokról a valós problémákról, amelyek ott és itt egyaránt megvannak.
Nem szerencsés, ha szerzőnk gyakorta egy kalap alá veszi a gyarló valóságot a kívánatos és ideális állapottal. A bajok már a lobbizás egyértelmű meghatározásánál kezdődnek. Felesleges volt meglepődnie szerzőnknek, hogy egy felmérés résztvevőinek csupán 10 százaléka tudta szakszerűen definiálni e fogalmat. Merthogy mindmostanáig nincsen a lobbizásnak egy szakmailag kielégítő meghatározása. Igaz, van néhány elismert közös jellemző. Mint például: Amerikában a képviselők megvesztegetése és befolyásolása. Avagy: érdekérvényesítő tevékenység, érdekkijárás és meggyőzés. Ezzel sokra nem megyünk.
Számos dolgot megtudhatunk viszont a dolgozatból az amerikai „nyomásgyakorló érdekcsoportokról”, különös tekintettel a választási kampányok finanszírozására, a lobbizás technikájára. Arról is tanulságos képet kapunk, milyen befolyásos lobbik hálózzák be a gazdaságot és politikát. A „jól finanszírozott és kitűnően szervezett” gazdasági érdekszervezeteket bemutató esettanulmányok számunkra is szerfelett tanulságosak. Mint például a gyógyszerlobbi, amelynek sikerült a gyógyszerek „új csomagolásba rejtett növelésével” az iparág profitját jócskán növelni. Mi is kellett hozzá? A gyógyszeripar 2001-ben 78 millió dollárt költött lobbizásra, 623 (profi) lobbistát alkalmazott, többségük korábban képviselő, illetve kormányalkalmazott volt. (Van még mit tanulnunk!)
Ezzel visszajutottunk az alapkérdéshez: vajon hogyan is működik a lobbista, miként képes megbízója érdekeit nem csupán képviselni, hanem érvényesíteni is. Mondhatjuk, a lobbista főleg bőséges információkkal, megalapozott érvekkel győzi meg a döntéshozót az általa képviselt ügyének támogatásáról. Ez azonban kevés az üdvösséghez, mert valamely törvény meghozatala mellett vagy ellen csaknem mindig kemény gazdasági – és politikai – érdekek szólnak. E tekintetben pedig rendkívül bőséges a választék. No meg a zűrzavar. Merthogy egyre inkább összekeverednek és jóformán áttekinthetetlenné válnak az országos és helyi, az általános és a rész-, a nemzetgazdasági és szakágazati, a párt- és csoportérdekek. Ezért sem meglepő: a lobbik kísérőjelensége a korrupció. A megvesztegetés nyílt és rejtett formáinak, módozatainak sokfélesége mérsékli a tettenérés, lebukás kockázatát. Többnyire tehát nehéz eldönteni: hol végződik a „szalonképes” lobbizás és hol kezdődik a nyílt vagy leplezett korrupció.
|
