Legutóbb az ügyben járt Budapesten, hogy döntést hozzon, kitűzhető-e a Four Seasons lobogó a Gresham palotára. Akkor az épület bejárásán arra is figyelnie kellett, hogy ügyesen kikerülje a falakról aláhulló vakolatdarabokat. A mostani látogatása elégedettséggel töltötte el?
– Az első alkalommal sem voltam szkeptikus a tekintetben, hogy a Gresham palotának helye van a portfóliónkban. Noha a ház első pillantásra meglehetősen romos arcát mutatta, szépsége és unikális jellege akkori állapotában is szembetűnő volt. A rekonstrukció után a luxushotelekkel összehasonlítva is lenyűgöző szálloda született. Sőt, a Gresham Palace-t a Four Seasons-csoport épületei között fejben lejátszott vizuális versengésben is a legek közé sorolom.
– Tudva, hogy Ön eredetileg építész, megértem a lelkesedését. Amikor a hatvanas években pályaelhagyóként a szállodaipar felé fordult, a szakosodás során miért a hatalmas invesztícióval és évtizedes megtérüléssel járó luxus kategóriát választotta?
– A hetvenes években vált csak egyértelművé, hogy édesapámmal közös vállalkozásunkkal ebben a szegmensben próbálunk szerencsét. A döntés akkor született meg, amikor Londonban megszereztünk egy 225 szobás luxusszállodát. Ez annyira elnyerte a tetszésünket, hogy úgy döntöttünk, mégsem vágunk bele egy 1600 szobás konferencia hotel üzemeltetésébe. Közösködni kellett volna egy másik céggel, ráadásul túl nagy falatnak éreztük ez utóbbi hotelt, majd a két szálló közti különbséget nézve arra jutottunk, hogy a közepes méretű luxus kategóriájú városi- és üdülőszállodák piacán kezdünk úttörő tevékenységbe. Üzleti megfontolást ne keressen a döntés mögött. Ez inkább impressziókon, megérzéseken alapuló választás volt.
– Ami aztán bejött. Olyannyira, hogy több évtizednyi finomítás után ma az Öné Kanada egyik legletisztultabb márkaneve. Melyek azok a megkülönböztető jegyek, amelyek a prémium kategóriába sorolják a szállodát a világ más ötcsillagos hoteljeihez képest?
– A hotelekben dolgozó emberek kiválasztása és az általuk nyújtott szolgáltatás minősége emelte a szállodaláncot a mai rangjára. Ezt erősíti, hogy minden körülmények között betartjuk az általunk adott ígéretet, vagyis a vendég összes kívánságát teljesítjük, ami személyes odafigyelést és összehangolt csapatmunkát kíván. Emellett nagy figyelmet fordítunk arra, hogy megismerjük az utazási szokásokat. Tudjuk, mit vár el a vendég, amikor szállodába megy. Kívánságait pedig még azelőtt teljesítjük, hogy erre megkérne minket.
– Ha ennyire ismeri az ügyfeleket, meg tudná rajzolni a Four Seasons tipikus vendégét?
Isadore Sharp
1953-ban végzett építészként Torontóban, a Ryerson Polytechnical Institute-on.
A diploma megszerzése után apja építészvállalkozásánál kezdte pályafutását. A család egy megrendelő hoteljének felépítése után a szállodaipari beruházások felé fordult. Első egységük Torontó belvárosában még az alacsonyabb kategóriájú hotelek közé tartozott. A Four Seasons Hotels and Resorts, amely a közepes méretű, luxus kategóriájú városi szállodák és üdülőszállók üzemeltetésére és tulajdonlására szakosodott, 1960-ban jött létre.
A torontói székhelyű vállalatánál Isadore Sharp máig az elnök-vezérigazgató szerepét tölti be. A lánc ma 30 ezer főt foglalkoztat, a világ 30 országában 65 hotelt működtet. A részvények 67 százalékát Isadore Sharp, a fennmaradó részt a szaúd-arábiai királyi herceg tulajdonolja. A cég 2003. évi konszolidált árbevétele 268,4 millió dollár volt.
Nős, 3 fiú édesapja. Ő alapította a Terry Fox futást, amely eddig 220 millió dollárt gyűjtött rákkutatásra. E tekintetében a vállalatvezető azért is motivált, mert negyedik fia, Christopher 1978-ban rákban hunyt el.
– Fokozott figyelmet a budapesti szálloda debütálása is kapott. A főváros ötcsillagos piaca biztos távozóként számol Önökkel, mondván: borsos áraikkal nem lesznek képesek szobát eladni. Fújt-e valaha visszavonulót valamely szállodájával, mert helytelenül mérte fel a piacot?
– Sok városban találkozunk ezzel a hozzáállással. A tapasztalat azonban az, hogy ahol megjelenünk, ott mindig sikerült felhúznunk a szobák átlagárait. Egy konkurens ötcsillagos szobával összehasonlítva egy Four Seasons szoba 50-100 dollárral kerül többe. A különbség elenyésző, amitől mégis veszik, az az ár/érték arány, vagyis, hogy luxus ellátást kínálunk, de nem kérünk érte luxus árat. Ezért sikerül mindenhol az árainkat elfogadtatni és bevezetni. Viszszavonulót még nem kellett fújnom, erre büszke vagyok, miként arra is, hogy harminc éve folyamatosan minden árkorlátot a cégem dönt le. Mi léptük át először a 100 dollár/szoba lélektani határt, majd a 200 és a 300 dollárosat. Most már túl vagyunk a 800 dolláros korlát ledöntésén is. Úgy látom, nincs felső határ egészen addig, amíg az ár/érték arány megfelelő összhangban van. Megjegyzem, a Gresham Palace szállóval is úgy léptünk a piacra, hogy nem lőttünk nagyon a piaci árak fölé, csak éppen hogy. Innen építkezünk fölfelé. A cél az, hogy az emberek megtanulják: érdemes kifizetni a különbözetet.
– Az ár meg nem értésén túl sokaknak okozott fejtörést, hogy miért Budapesten nyílt előbb Four Seasons szálloda, miért nem a jobb turisztikai mutatókkal bíró Bécsben. Mi tudható a lánc terjeszkedési politikájáról?
– Nincs séma, hogy melyik város jön előbb vagy utóbb. Jelenleg 65 hotel működik a láncon belül, 25 áll fejlesztés alatt, ezek az elkövetkezendő 3-4 évben nyílnak meg. A következő a London melletti Hampshire-ben, utána pedig három másik a Közel-Keleten kezdi meg a működését. Mindig a lehetőség – egy kínálkozó épület, a kedvező üzleti környezet – dönti el, hova megy a cég. Ha Bécsben holnap jön egy jó lehetőség, meglovagoljuk, de ha öt évig nem adódik ilyen, mindenáron nem megyünk az osztrák fővárosba. A dolgok jelenlegi állása szerint a közeljövőben nem várható, hogy a régióban szállodát nyitunk.
– Ennek a vetélytársak nyilván örülnek, de Ön elégedett-e a hazai leosztással, miszerint egyelőre komolyabb konkurencia nélkül áll a hadszíntéren a luxus szállóvendégekért folytatott harcban, lévén sem a Sheraton, sem a Ritz-Carlton elitláncok nem képviseltetik magukat Magyarországon?
– Ha itt lennének, akkor is nyugodtan aludnék. Nem az számít, hogy ki van itt, és ki marad távol. Nem ez befolyásolja a megtelepedéssel kapcsolatos döntéseinket. Az számít, hogy elhiggyük, meglévő üzletpolitikánkkal egy adott városban a saját piaci részesedésünket mindig ki tudjuk hasítani.
– Szegmentálódik a szállodapiac, igaz, főleg az olcsó kategóriákban. Gondolok a japánok által életre hívott kapszulahotelre, vagy a terjedő fapados szállókra. Tovább bontható-e a szállodaiparon belül a luxuskategória?
– A luxuskategóriát nem lehet szegmentálni. Vagy mindent nyújtunk, és azt tökéletes színvonalon tesszük, vagy kevesebbet, de azt már három-négycsillagos szállodának hívjuk. Mi a csillagjaink tekintetében csak azok számának növekedését tartanánk elfogadhatónak, az elértnél magasabb besorolási osztály azonban egyelőre nem létezik…
