Vaclav Havel és Bill Clinton mosolygós „kocsmafotójával” szemtől szembe, 29 koronáért hajtottam fel egy korsó pompás sört az Arany Tigrisben. Hm. Miért is voltam imádott Prágámhoz bő másfél évtizedig hűtlen? Magam sem értem, hiszen Berlinből az InterCity-Express öt óra alatt röpített el, az 1 eurós folyékony kenyér romantikus fővárosába. Tisztább, színesebb, vidámabb és pörgősebb lett a nyugati turistáktól hangos cseh metropolis, ahol a ‘70-es, ‘80-as években törzsvendégnek számítottam.
A Moldva és a 14. századi Károly híd, a gyönyörű Hradzsin, a pazar Vencel tér mind-mind a helyükön vannak. Újdonság a szuvenír-shopok tömkelege, a nyüzsgés, de a kávéházak, éttermek személyzete az angolnyelv-tudás ellenére, azért még gyakorta „csehszlovákosan” lomha. Na és! Vakáció van! A knédli fantasztikus, a kemény habú „pivo” ár-érték arányára sem lehet panasz, hacsak nem a – panorámás, várra néző – hotelunkban, ahol már 100 koronát kérnek fél liter nemzeti italért. S hogy némi erotikát is becsempésszek bohémiai bohémkodásom történetébe, eldicsekszem vele, hogy Prágában összefutottam Németország cseh „Ciccolinájával” vagyis Dolly Busterrel. Fényes nappal, a nyílt utcán, citromsárga, mélykivágásos latex ruhácskában, kamerák kereszttüzében tipegett az óriás keblű, megaszőke ex-pornócsillag. Éppen kampányolt. Azóta tudjuk, hogy Brüsszelben és Strassburgban nem kell az ál-Barbie-baba szex-stresszétől tartaniuk a huszonötök képviselőinek: Dolly nem lett tagja szülőföldje hölgyekben alulprezentált EP-delegációjának.
Apropó Európa! A Moldva-parti city, klasszikus (és dzsessz-) zenei kínálata már réges-rég világhírű. Még Mozart és Beethoven is koncerteztek az 1700-as évek végén „Arany” Prágában. Maguk a csehek Smetanára, Dvorakra és Janácekre a legbüszkébbek. Én az „Új világ szimfónia” komponistájának, az éppen 100 esztendeje elhunyt zseniális dirigens emlékének tisztelgő Dvorak-Museumban jártam (kőhajításnyira az „I.P. Pavlova” metróállomástól.) Már a gyűjteménynek otthont adó palota lenyűgöző. A hangszórókból erőteljes dallamok szólnak. A New Yorkot is meghódító, virtuóz zenepedagógus eredeti levelein, kottáin, személyes tárgyain, hangszerein kívül megsárgult, fotók, újságok, plakátok jelzik, hogy korának „szuper sztárja” volt a cseh művész. A Brahms támogatását és barátságát élvező Dvorak tíz operát is szerzett a kilenc szimfónia mellé, s koncert turnéin annyit utazott az öreg kontinensen és Amerikában is, amennyi a 21. századi utódoknak is tiszteletére válna. A hihetetlenül szorgalmas prágai mester csupán 63 évet élt. Megérdemli, hogy az Arany Tigrisben felhörpintsünk egy korsóval az emlékére.
