nyilván nem az, hogy a gazdaság állapotának 12,25 százalékos jegybanki kamatláb felel meg leginkább az eddigi 12,50 százalékos helyett. A kamatszint változatlanul rendkívül magas, a külföldi kamatokhoz képest különösen, de a hazai inflációhoz, a drágulás várható alakulásához viszonyítva is. Sajnos a tavalyi forintválságok épp egy ilyen szerencsétlen „egyensúly” kialakulásához vezettek: a magas kamat hozta meg a békét, a befektetők kaszálnak szépen, az állam meg fizet, mint a katonatiszt. Ám nyilvánvalóan véget kell valahogy vetni ennek. Emelni tavaly muszáj volt, a csökkentés viszont újra a status quo megváltozását jelenti, és így, ha nem intézik elég óvatosan, megint a stabilitás felborulását válthatja ki.
Az év eleje óta, de különösen az utóbbi hetekben, beállt egyfajta béke a pénzpiacon. A forint lassan, de biztosan erősödni kezdett, a hozamok pár tizeddel lefelé indultak. Az elemzők viszont legfeljebb csak a második negyedévben számoltak a helyzet megváltozásával, a kamatcsökkentési várakozásokat jegelte az MNB helyzetelemzéseinek pesszimista tónusa. A jegybanki szabadság hirtelen megnőtt (ritka pillanat): megtehette az MNB, hogy nem változtat, és ezzel eleget tesz a saját maga által keltett várakozásnak. Ugyanakkor megtehette azt is, hogy változtat, de nem nagyot, nehogy a pénzpiac megint ingadozásba kezdjen. Az utóbbi mellett döntött, és ennek üzenete természetesen az, hogy a fokozatos kamatcsökkentés időszaka következik.
Figyelmet érdemel a jegybanki lépés indoklása: az MNB elsősorban a külső konjunktúra élénkülésével, a megugró exporttal, a beruházási aktivitás élénkülésével érvel. Mindez, a költségvetési korrekcióval, a lakossági fogyasztás visszafogásával együtt kedvezően befolyásolja a növekedés szerkezetét, a hangsúly a belső keresletről fokozatosan áttevődik az export és a beruházások húzóerejére – állapítják meg. Eltűnt a pesszimista tónus. És csak az indoklás végén említik meg (mintegy kötelességszerűen), hogy javultak a jövő év végére vonatkozó, 4 százalékos inflációs cél teljesülésének feltételei. Komplexebb, józanabb megközelítés, amely már nem az inflációs célkitűzés vaskalapos értelmezésén alapul. Ez növeli annak esélyét, hogy a jegybank megértesse: a kamatvágásra azért van szükség, mert a kamatok magasak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
