Huszonkét százalékkal adott el többet tavaly csomagolóanyagból a Dunapack Rt. a második félévben, mint az elsőben. „Ebben már szerepet játszik a piac élénkülése” – állapítja meg Galli Miklós, az osztrák érdekeltségű cég elnök-vezérigaz-gatója. Tapasztalatai szerint a szezonalitás, az év második felének nagyobb pezsgése általában mintegy 10 százalékkal nagyobb rendelés-állományt eredményez, mint amennyi az év első felében fut be a céghez. A Dunapacknál tehát a tavalyi forgalombővülés legalább fele a partner cégek – mintegy 3 ezer vállalat, amely papír alapú csomagolóanyagot használ fel – szokásost meghaladó igényének köszönhető. Ráadásul a 2004. január-februári, amúgy nem éppen erősnek számító időszakban is mintegy tizedével több csomagolóanyag fogyott, mint egy évvel korábban, és az év egészében Galli Miklós 8-10 százalékos növekedésre számít.
Hegedűs Vilmos, a Budmil Rt. elnöke szerint a textilágazat sem a mutatókban, sem a mindennapokban nem érzékeli a gazdasági folyamatok kedvező fordulatát.
MEGTÖRT A JÉG. Bár ez itt nem a reklám helye, annyi azért kijelenthető: a vezető hazai csomagolóanyag-gyártó eladásai alighanem a legjobban tükrözik az ipari konjunktúra változását. A Dunapacknál elsősorban a külpiacokra szállító vállalatok részéről érzékelik az igények emelkedését. Az elnök-vezérigazgató tapasztalatai szerint főként az elektronikai ipar, a háztartási gépek, a háztartás-vegyipar kiszállításai lendültek fel, de jól mennek az élelmiszeripar olyan, nem idényjellegű cikkei is, mint például az édesipari termékek. A papíripari csoport osztrák vállalatai is 6-7 százalékos növekedést könyvelhetnek el. Megtört a jég Németországban is, ahol a korábban csökkenő kereslet trendje megfordult, s az utóbbi hónapokban már 1-2 százalékkal bővülnek a csomagolóipari megrendelések. A statisztika is a kivitel erőteljes emelkedését, az exportorientált növekedés beindulását mutatja. A múlt év utolsó negyedében az ipari termelés és az értékesítés növekedése már megközelítette a 10 százalékot (az év első felének 3-4, illetve harmadik negyedének 6,5-7,0 százalékos gyarapodása után), ezen belül a kivitel volumene közel 18 százalékos ütemben nőtt, ami igen komoly gyorsulást jelez a korábbi időszakhoz képest. Ennek jelentős a hatása a hazai gazdaság egésze szempontjából, de az ipar fejlődésében is.
A makrogazdasági hatások között talán az a legfontosabb, hogy az ipar döntő szerepet játszott a fizetési mérleg romlásának megállításában. A mérleg 2003 októberétől javulni kezdett (lásd külön írásunkat), mégpedig annak köszönhetően, hogy az export – ezen belül is döntően az ipari kivitel – nagyobb ütemben kezdett el gyarapodni az importnál, azaz végre jó irányban nyílt ki az export-import olló. Ez megalapozhatja a reményt, hogy a forint búcsút mond a csúfos vesszőfutás időszakának, és árfolyama stabilizálódik. Valutánk gyengéségét nem kis részben a hazai gazdaság stabilitásáról alkotott kedvezőtlen vélemények váltották ki, utóbbiakat pedig a rossz fizetési mérleg, illetve a duzzadó államháztartási hiány táplálta. A kétféle, egymással összefüggő deficit – az ikerhiány – szindrómáját tovább nagyította, legalábbis lélektanilag, a sok mellélövés a költségvetés tartása, illetve tarthatatlansága kapcsán. Most viszont a dolgok időbeli egybeesésének szeszélyei megfordíthatják a pszichológiai folyamatokat is. A kormány „üzembe helyezte” az új pénzügyminiszter megtakarítási csomagját (Figyelő, 2004/9. és 10. szám), miközben egyre-másra látnak napvilágot a javulásról hírt adó makrogazdasági adatok. Ebből a szempontból mellékes, hogy „valójában” a fizetési mérleg már a múlt év végén, a harmadik forintválsággal egy időben kezdett el javulni. A lényeg az, hogy ez most derül ki, segítve végre a stabilitást, illetve a pozitív vélemények kialakulását.
De mi történt közben az iparban? A pangás, illetve lassú növekedés hároméves időszaka nem múlhatott el nyomtalanul. A most meginduló fellendülés közepette háromféle folyamat érzékelhető. Az egyik az újabb iparági átrendeződés, az, hogy a késztermékek kivitelében jeleskedő ágazatok tovább erősödtek, miközben a bérmunkában érdekelt könnyűipari ágazatok jócskán visszaszorultak. A másik – az előbbivel minden bizonnyal összefüggő – jelenség a folytatódó differenciálódás: az, hogy a nagyobb cégek tovább izmosodnak, és a konjunktúra leginkább nekik kedvez, bár egyelőre a közepes vállalkozások nagyon jól tartják magukat. A harmadik figyelemre méltó folyamat pedig a kapacitások javuló kihasználása, bár a vélemények megoszlanak arról, hogy ez milyen mértékben vezet beruházások indításához és így további élénküléshez.
KAPACITÁS-KIHASZNÁLÁS. A vezető exportágazatok közül a legdinamikusabban a híradástechnikai ipar növekedett. Ezen belül is az elektronikai alkatrészgyártás szakágazat közel 50, a híradástechnikai fogyasztási cikkek gyártása több mint 70 százalékkal bővítette az exportját a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint. „A leglátványosabban fejlődő terület a mobil-telefonkészülékek piaca” – egészítette ki lapunknak a statisztikát Devecz Miklós, a Flextronics International stratégiai és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója. Az iparágban az elmúlt szűk egy esztendőben számottevően nőtt a termelés volumene, ami jellemzően a nagyarányú kihasználatlan kapacitások újra termelésbe állításának köszönhető, nem pedig új gyártóhelyek létrehozásának. „Bár a meglévő kapacitásokat fokozatosan lekötik a mind jobban felfutó megrendelések, nagyobb fejlesztés az iparágban egyelőre nem látszik szükségesnek” – véli a Flextronics igazgatója.
Az acéliparban sem várható kapacitásbővítés, pedig a termelés itt is látványosan meglódult, miután a világpiacon a kereslet és az értékesített késztermékek ára egyaránt nőtt. „Nyilvánvalóan a gazdasági növekedés jele, hogy nagyon rövid idő alatt látványosan drágultak az acélgyártáshoz szükséges alapanyagok” – állapítja meg Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) kereskedelmi igazgatója. A vasérc ára 30-35 százalékkal ment fel az utóbbi hónapokban, a modernebb elektro-kemencékbe szükséges hulladékvasé pedig 50-60 százalékkal. A legnagyobb és leggyorsabban bővülő piac azonban Kína, amely immár egymaga a világ összes acélfelhasználásának több mint egynegyedét adja. Jelenleg az ázsiai felhasználás jócskán meghaladja az ott kiépülőben lévő hatalmas kapacitásokat, így feltehetően tovább emelkedhetnek az árak. Hosszabb távon azonban a hazai ipar hatékonysági mutatókban aligha veszi fel a versenyt az ázsiai konkurensekkel.
A feldolgozóipar egészében nőtt a kapacitások kihasználása. A Kopint-Datorg Rt. decemberi tesztkérdéseire válaszoló cégek átlagosan 81 százalékra taksálják a kapacitás-kihasználtságot, szemben az egy évvel korábbi 78 százalékkal (lásd a grafikont). Közben negyedévről negyedévre mind több cég látta úgy, hogy a kapacitásuk elégtelen a termékük iránt jövőben várható kereslethez képest. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzői ebből arra következtetnek: további élénkülés várható. A tavalyi harmadik és negyedik negyedévben mindenesetre a feldolgozóipari beruházások 26,7, illetve 14,4 százalékkal gyarapodtak az egy évvel korábbi – igaz, akkor visszaeső – volumenhez képest. Az MNB számításai szerint a feldolgozóipari beruházások 2001-től másfél éven át negyedévről negyedévre visszaestek, attól fogva viszont folyamatosan emelkedtek.
Zámbó József, az MVAE igazgatója szerint a gazdasági növekedés jele, hogy rövid idő alatt látványosan drágultak az acélgyártáshoz szükséges alapanyagok.
A VESZTESEK. A piaci kereslet átalakul, emiatt a fellendülő iparágak mellett vannak vesztesek is: olyanok, amelyeknél a korábbiakhoz képest csökkentek a megrendelések. Jellemzően a korábban bérmunkában kiszállító könnyűipari ágazatok jutottak erre a sorsra. Ezekben nemcsak a kivitel, hanem a teljes termelés is csökken. A konfekcióiparban a tavalyi termelés a 2002-es volumennek mindössze 58, az alsóruházati termékek gyártásában 73, a bőr- és cipőiparban 76-78 százalékát érte el.
„A textilágazat nemcsak a mutatók szintjén, de a mindennapokban sem érzékeli a gazdasági folyamatok kedvező fordulatát” – szögezi le Hegedűs Vilmos, a Budmil Rt. elnök-vezérigazgatója. Úgy tapasztalja, a 2003. év Nyugat-Európában sem a textilipar esztendeje volt, de nálunk még szomorúbbá vált a még az országban maradt gyártók és a hazai kereskedők helyzete. Az igazi probléma továbbra is a nagyon nyomott áron termelő és hasonlóan olcsón értékesítő kínai konkurencia. A legutóbbi szezonban már karácsony előtt hatalmas akciókkal igyekeztek jobb pozícióba kerülni a ruházati ágazathoz tartozó kereskedők, holott ez korábban nem volt szokás, hiszen karácsony előtt még engedmény nélkül is elkelnek a különféle ruházati, sportruházati cikkek. A lakosság vásárlásai tavaly mintegy 9 százalékkal nőttek, ennek hasznát azonban elsősorban a hipermarketek és más óriás áruházak, boltláncok fölözték le, a régi, kis-közepes cégek árbevétele stagnált, míg a textilszakmában megerősödött a szürkegazdaság konkurenciája.
Az élelmiszer-ipari termelésben és az ágazat külpiaci értékesítésében vegyes a kép. Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára távolról sem elégedett a 2003. évvel. A teljes ágazat termelése egy helyben topogott, a feldolgozók a hazai piaci válságok közepette egyre kevesebbet tudtak belföldön értékesíteni, így megpróbáltak olcsón exportálni. Így a kivitelben az utolsó két hónap impozánsnak tetsző növekedése (például a dohánytermékek vagy a baromfihús esetében) voltaképpen kényszerpálya következménye. Hasonlóképpen, a takarmánygyártók belföldön alig boldogultak, bár kivitelük több mint 15 százalékkal gyarapodott.
Szórványos adataink vannak arról, hogy milyen különbségeket idézett elő az elmúlt hónapokban tapasztalt fellendülés. A KSH adatai szerint az ipari termelés növekedése alapján a megyék közül Komárom-Esztergom, Pest és Somogy profitált az élénkülésből, viszont kimutathatóan visszaestek azok a cégek, amelyek székhelye Fejér és Tolna megyében található.
Kettős adatforgalom
Úgy egy hónapja közölte a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a tavalyi fizetési mérleg adatait. Mint mindenkor, ha gyors számításról van szó, az adatok „előzetesen” értendők, azaz még pontosításra szorulnak. Ám ezúttal kétféle előzetes adatsor is napvilágot látott. A „hivatalos” – szokásos formátumban megjelenő – adat 4 milliárd 584 millió euró folyó hiányt mutat, a „korrigált” – kiegészítő táblázatban közölt – szám pedig 4 milliárd 168 milliós deficitet (a 2002-es hiány „csak” 2 milliárd 771 millió euró volt). A korrigált adat nemcsak kedvezőbb, de, bármilyen furcsán hangzik, reálisabb is a „hivatalos” számnál, mégis az utóbbi kapott nagyobb nyilvánosságot. A kettő között a különbség oka a külkereskedelmi adatok elkerülhetetlen korrekciójában leledzik. Az export esetében az utólagos javítások nagyobb mértékűek, mivel az importadatok a vámfizetési kötelezettség miatt hamarabb futnak be, mint az adatszolgáltatók rendszeretetétől is függő exportszámok. A pontosítás során, amikor kiegészítik az adatokat, nagyobb mértékben „bővül” a kimutatott export, és így „javulnak” a külpiaci mérlegek is. Az MNB azonban nem a legfrissebb adatkorrekciót építette be a „hivatalos” adatközlésbe, viszont megtette ezt, amikor a pontosítást egy kiegészítő (mondhatni alternatív) táblázatban közölte.
A május elsejei uniós csatlakozás után minden bizonnyal fokozódnak a bonyodalmak: a vámstatisztikai rendszert (vámfizetési kötelezettség hiányában) az EU-ban alkalmazott Intrastat (illetve unión kívüli viszonylatban Extrastat) váltja fel majd. Az adatgyűjtés nagyobb igénye miatt az MNB nem havi, hanem csak negyedéves rendszerességgel vállalja majd a fizetésimérleg-adatok közlését.
KELETI KONKURENCIA. „A közepes nagyságrendű uniós cégek egyre inkább érdeklődnek a magyarországi lehetőségek iránt, például az ipari elektronika, a csúcskategóriás hifi berendezések, vagy az orvosi műszerek gyártása területén” – állapítja meg Sinkó Ottó, a Videoton Holding Rt. vezérigazgató-helyettese. A nagyon nagy mennyiségben készülő, úgynevezett globalizált termékek (például televíziók, DVD lejátszók) gyártása a Távol-Kelet felé tolódik A munkaerőpiac sem igazolja vissza a látványos növekedésről szóló adatokat – teszi hozzá a szakember.
Ugyanakkor nem nehéz megjósolni: a magyar belső piacon a növekedési lehetőségek korlátozottak, előtérben maradnak tehát a kivitel fokozására irányuló törekvések. Az exportorientált pálya, amelyre a gazdaság most rázökkent, minden bizonnyal a nagyvállalatoknak kedvez inkább. Az előrejelzések szerint pedig a magyar exportpiac élénkülni kezd, és hazánk részesedése az Európai Unió piacaiból emelkedni fog. A magyar gazdaság és benne mindenekelőtt az ipar, exportra van ítélve.
