Áramütés

Temesvár gázlámpáit a XIX. század második félében, egészen pontosan 1884-ben cserélték le villanylámpákra. Ezzel a város nem csupán Magyarországon vállalta az úttörő szerepet, de a technikatörténeti feljegyzések szerint egész Európában is minden más települést megelőzve rendezkedett be kizárólag elektromos utcai közvilágításra. Mindez még az Osztrák-Magyar Monarchia idején történt, de a Temesvárt manapság árammal ellátó Electrica Banat – az Electrica Dobrogea társaságában – most is az élen jár. Ezúttal a privatizálásban.

Nicolae Coroiu és Vincenzo Cannatelli vezérigazgatók. Uniós szorításban.

holding a tulajdonosa – márpedig ez az adásvétel jelentette a magánosítás nyitányát mind a romániai közművek körében, mind az energiaszektorban. Kérdéses, vajon az új tulajdonos tisztában van-e azzal, hogy friss szerzeményeinél a birtokbavétel szokásos nyűgjein túl egy sor egyéb, fölöttébb sajátos kihívással is szembesülni kényszerül majd. Romániában ugyanis nem ritka eset például, hogy a villanyoszlopokról akár a halálos áramütést is kockáztatva lelopják a feszültség alatt levő rézhuzalt, majd eladják azt az ócskavas-telepen. Akár felkészült minderre az olasz társaság, akár nem, ezen a piacon szerzett magának 20 százalékos részesedést, s jutott hozzá mintegy 1,4 millió fogyasztóhoz – és lett a helyi árampiac egyetlen, nem a román állam tulajdonában lévő szereplője. Nos, nem sokáig. Bukarest a fenti két társaság értékesítése után még két további áramszolgáltatót szeretne privatizálni az év végéig: azokat, amelyek Olténiát és Moldva északi részét látják el elektromos árammal.

Nem elég tehát, hogy Adrian Nastase kormánya a vészesen közelgő novemberi parlamenti választások dacára hozzálátott a súlyosan eladósodott állami vállalatok öncsőd általi felszámolásának és vagyontárgyaik részenkénti értékesítésének – szeptemberig 24 ilyen, több mint 100 milliárd lejes adósságot felhalmozó monstrumot zárnak be, ami jelentős elbocsátásokkal jár, azaz az intézkedés szavazatok ezreibe kerülhet a kormányoldalon -, hanem immár az energiaszektor privatizációjának a felgyorsítására is rászánta magát. Erre kényszeríti egyrészt a Nemzetközi Valutaalap (IMF), de még inkább az Európai Unió. Amennyiben ugyanis az ágazat magánosítása nem kezdődik el, Bukarest az EU-csatlakozási tárgyalások energiafejezetét sem zárhatta volna le, márpedig ennek a lemaradásnak a fölemlegetése igencsak rosszul festett volna az Európai Bizottság októberben esedékes idei országjelentésében. Egyébiránt az elmúlt hónapok jelentősebb romániai privatizációs megállapodásainak a többsége – a legnagyobb romániai pénzintézettől, a Banca Comerciala Romanától (BCR) kezdve a Petrom olajtársaságon át Sidex acélművekig – szinte kivétel nélkül a brüsszeli nyomásgyakorlásnak köszönhető. Ez többek között abból is látszik, hogy ezeknél a magánosításoknál már nem a társadalmi feszültségek elkerülése volt az elsődleges szempont, szemben az eddigi úgynevezett „politikai privatizálás” tessék-lássék ügyleteivel. Mi több, a most elkelt két áramszolgáltató vevőjének a kiléte – ha némileg más előjellel is – szintén az uniós kényszer hatékonyságára utal. Elvégre a privatizációs tárgyalások jórészt a múlt év második felében az unió soros olasz elnöksége idején folytak, és az erőteljes olasz lobbizás nyilvánvalóan az Enel malmára hajtotta a vizet. Még akkor is, ha a társaság már a verseny elején egyedül maradt, hiszen a többi pályázó sorra visszalépett. A román oldalt ezek után persze senki sem vádolhatja meg részrehajlással, a gazdasági elemzők legföljebb arra gyanakodnak, hogy esetleg a nemzetközi cégek között köttetett valamiféle – egyelőre ismeretlen szándékú – háttérmegállapodás.

ÁRVISZONYOK. A privatizációs szerződés szerint a részben az olasz állam tulajdonában lévő Enel 111,8 millió euróért jut hozzá az Electrica Banat és az Electrica Dobrogea 51 százalékához, ám a vételár mellett a két társaság nettó 98 millió eurónyi adósságát is átvállalja. Ez annyit jelent, hogy az olaszok fogyasztónként körülbelül 220 eurót fizetnek Bukarestnek, mely összeg nagyjából megegyezik a bolgár és a magyar áramszolgáltatók fogyasztóra lebontott árával, míg a csehországi és a szlovákiai értéknek alatta marad. „Az ár kiemelkedő, tekintettel a nemzetközi árviszonyokra és a két szolgáltató állapotára, továbbá arra az elvárásra, hogy a fogyasztóknak hosszú távon védettnek kell maradniuk egy jelentős fogyasztói áremelkedéstől” – értékelte optimistán a megkötött üzletet Dan Ioan Popescu gazdasági és kereskedelmi miniszter. Alighanem joggal, hiszen az Enel a tárgyalások indításakor mindössze 50 eurót kínált fogyasztónként, ám ezt a kezdőajánlatot Bukarestnek kormány- és nemzetközi garanciák – a többi közt a Világbank 60 millió dolláros „vállalása” -, valamint a jövőbeli kompromisszumos áramár-politika ígérete révén sikerült feltornásznia. Ez utóbbi cseppet sem mellékes szempont a romániai energiapiacon, ahol teljes mértékben az állam szabályozza az árképzést.

Bár az Electrica Banat és az Electrica Dobrogea privatizációjakor végül elmaradt a verseny, Bukarest reményei szerint a későbbiekben ez másként alakul majd. Mindenekelőtt az erdélyi áramszolgáltatóért indulhat nagy küzdelem, mivel ott a legnagyobb az elektromosáram-fogyasztás. Erre azonban még várni kell, az erdélyi társaság magánosítása még nincs előkészítve. Ami az olténiai és észak-moldvai áramszolgáltató küszöbön álló privatizációját illeti, abban Demeter Attila bukaresti kormánytanácsos szerint számos érdeklődő szóba jöhet – de a most győztes Enel nem vesz részt a pályázaton -, míg az erdélyi szolgáltatóért várhatóan a német E.On versenyez majd a legnagyobb erőbedobással. A folyamat végül az összes áramszolgáltatóra kiterjed, de – mint le Demeter Attila leszögezte – az országos villamosáram-termelő és a magasfeszültségi távvezeték-hálózatot fenntartó Electrica nem kerül magánkézbe.