Köddé vált adósság

A nagy cégeknek könnyebb. Jellemző hitelezői felfogás: ha 10 millióval tartozol, az adósom vagy, de ha százmilliókkal, akkor már az üzleti partnerem.

Harmincnégy milliárd forintnak veszett nyoma tíz év alatt – legalábbis ezt állítja egy felszámolási ügyekben nagy gyakorlatot szerzett fővárosi bíró a saját praxisára vonatkozóan. Ekkorára tehető ugyanis az az összeg, amelyet a hitelezők a bíróság előtt eredménytelenül próbáltak meg az adós cégekkel szemben érvényesíteni 1992 és 2002 között. Pontos adat egyébként azért nincs, mert senki sem vállalkozott arra, hogy összesítse bíróság előtt lévő valamennyi felszámolási ügyet, s ily módon kiszámolja a roppant vagyontömeget. A szakemberek becslése szerint ugyanakkor ennek az irdatlan számnak a többszörösét, az ezermilliárd forintot is meghaladja az az érték, amelyik egyszerűen köddé vált. Míg a rendszerváltást követő első években a hitelezői igényeknek körülbelül 3 százalékát elégítették ki, addig 1997 és 2001 között már csak alig 1 százalékát. Első látásra ezekből az adatokból persze azt a következtetést lehetne leszűrni, hogy romlott az üzleti morál, s a bajba került cégek vezetői rosszhiszeműen „tüntetik el”, avagy felelőtlenül felélik a cég vagyonát a hitelezők elől, de a valóság ennél kicsit árnyaltabb.

GYENGE LÁBAK. A kilencvenes évek elejével szemben ugyanis ma már nem nagyon jellemző a vagyonkimentés. Sőt, a felszámolás útjára jutott cégek közül egyre többen törekszenek a megegyezésre a hitelezőikkel. Az is nyilvánvaló viszont, hogy szinte minden ágazatban a gyenge finanszírozási képesség sodorja a kis- és közepes vállalkozásokat csődhelyzetbe (lásd külön írásunkat). Átmeneti fizetési zavarok esetén képtelenek a piacon maradáshoz szükséges pótlólagos forrást előteremteni, külső finanszírozáshoz folyamodnak, aminek nagyságrendje és megszerzésének feltételei már önmagukban eldöntik, hogy meddig lesznek működőképesek, s milyen problémával kell szembenézniük.

A felszámolási eljárás alá vont vállalkozások közül szakértői becslések szerint évente alig pár száz, de legfeljebb 1000-1500 lehet a csalárd módon kiüresítettek száma. A színlelt és vagyonkimentést célzó szerződéseket megkönnyíti, hogy a felszámolók kizárólag az eljárás megindulását megelőző egy évben keletkezett iratokat vizsgálhatják. Egy nevének elhallgatását kérő szakértő szerint az „előrelátóak” éppen ezért már évekkel a „csődbemenetel előtt” végrehajtják a vagyonátmentést. Előfordul persze, hogy még ennyire sem ügyelnek a látszatra, egyszerűen csak arra hivatkoznak, hogy az iratokat a cég autójával együtt ellopták, elázott, esetleg elégett az adatokat tartalmazó floppy. A cégek egy része tehát készül a felszámolásra, s velük szemben az adóhivatal és a rendőrség is tehetetlen. Újabban a piacon már olyan vállalkozások is megjelentek, amelyek a tartozás 20-30 százalékáért „fantomizálják” a hitelezők elől menekülő társaságokat.

ELAVULT JOGSZABÁLY. „A jelenlegi törvény, az eredeti jogalkotói szándékkal ellentétben, egyre kevésbé szolgálja a hitelezők érdekeit, mert például kizárólag az adós indíthat csődeljárást” – fogalmaz Molnár György, a Felszámolók Országos Egyesületének (FOE) elnöke, szerinte a hitelezők az esetek 90 százalékában az utolsó utáni pillanatban értesülnek arról, hogy baj van, amikor már szinte lehetetlen a cég talpra állítása. A felszámolói szakma szerint a hitelezőknek a jelenleginél nagyobb lehetőséget kell adni arra, hogy elősegítsék a gazdasági gondok időben való feltárását és a társaság megújulását, vagy, ha ez nem lehetséges, akkor legalább vagyonfelügyelő őrködjön az adós cég vagyona felett. A FOE elnöke rámutat: az 1992 óta hatályban lévő, tehát immár több mint tízéves csődtörvény elavult. A felszámolás helyett inkább a reorganizációra kellene helyezni a hangsúlyt (a törvénymódosítás lehetséges irányait lásd külön). Tény, hogy a legtöbb nyugat-európai országban úgy módosították a jogszabályokat, hogy a menthető vagyont újra hasznosíthassák, s az átmenetileg válságba került céget a hitelezőkkel együttműködve egy szakértői csapat segítségével próbálják újraéleszteni.

KÓDOLT KUDARC. A felszámolásra kerülő cégek túlnyomó többségével ugyanakkor nem lehet mit kezdeni. „Döntően az adóhivatal kezdeményezésére, egyszerűsített felszámolási eljárással zárulnak le ezek az ügyek” – mondja Filip György, a Factor Kft. nevű felszámoló cég ügyvezető igazgatója. Gyakori eset, hogy egy fillér vagyonuk sincs, nem lelhető fel az iratanyaguk, sőt még az ügyvezetőt sem lehet sok esetben elérni, mert elköltözött vagy eltűnt. A csődhelyzet szinte előre kódolt, mivel a vezetők egy része nincs tisztában a pénzügyi, az adó- és a járulékkötelezettségekkel. Megdöbbentő, hogy igen sokan azt gondolják, a társaság bevétele az ő fizetésüket szolgálja. A szállítót és a bérleti díjat kezdetben még fizetik, s inkább az állammal szemben keletkező tartozásaikat hanyagolják el, utóbb pedig már egyik kötelezettségüknek sem tudnak eleget tenni. „Az utolsó pillanatig kivárnak, a csodában reménykednek, úgyszólván feltett kézzel várják a véget” – ad képet bukott kényszervállalkozások üzletvezetői mentalitásáról a Factor igazgatója.

Molnár György szerint ezekre a vállalkozásokra kár az államnak időt, energiát, pénzt pazarolnia a két évig tartó felszámolási eljárások beindításával. Inkább rövid úton törölni kell őket a cégnyilvántartásból, hogy az uniós csatlakozásig tisztuljon a vállalkozói szféra, s a megmenthető cégekre tudjon a szakma és a nemzetgazdaság is koncentrálni.

ADÓS VAGY PARTNER? Elsősorban persze a hitelezők szeretnének tisztán látni, hogy honnan remélhetik kinnlevőségük megtérülését. Jellemző hitelezői felfogás: ha 10 millióval tartozol, az adósom vagy, de ha százmilliókkal, akkor már az üzleti partnerem. Milliárdos hitelállomány esetén ugyanis már csak önös érdekből is kesztyűs kézzel bánnak a hitelezők az adós céggel, nehogy az végleg bedőljön. Nagyvonalúbban ütemezik át a fizetési kötelezettségeket, hogy haladékot és esélyt adjanak a fellendülésre. A FOE elnöke az elmúlt időszak egyik pozitív válságmenedzselési példájaként említi a Szolnoki Mezőgép Rt.-t. A cég 1 milliárdos adósságából tetemes kamatkövetelést engedtek el a banki hitelezők, s kedvező ütemezéssel, 2006-ig kell törlesztenie a részleteket. Sikerült tehát a reorganizáció, a társaság új exportpartnereket talált, s már némi nyereséggel zárta a múlt évet.

Nem sikertörténet azonban annak a pest megyei baromfifeldolgozó cégnek a csődeljárása, amelyiknek a külföldi tulajdonosa előzetes ígéretei ellenére sem hajtott végre tőkeemelést. Molnár György szerint nem szabad, hogy a felszámolók egyedi szakértelmén, az érintett vállalkozók üzleti morálján múljon, hogy melyik cég kapaszkodik meg, s melyik tűnik el a süllyesztőben. A törvénynek kell arra ösztönöznie minden gazdasági társaságot, hogy ne bújjon el, ne rejtse el megmaradt vagyonát, hanem a hitelezőkkel és szakértőkkel együtt készítsen vagyonleltárt, dolgozzon ki stratégiákat, s keressen új utakat a továbbéléshez. „Nem minden vállalkozást lehet megmenteni, de egyről sem szabad automatikusan lemondani, s ezt a célt kell az új jogszabálynak szolgálnia” – húzzák alá a szakértők.

Az új hitelezővédelmi törvény megalkotását a Medgyessy-kabinet is pártfogolja, szerepel a kormányprogramban, s az ígéretek szerint 2004-ben kerül a parlament elé. Híreink szerint a szakmai előkészítő munkát az eltűnt pénzek után „nyomozó” Keller László vezette közpénzügyi államtitkárság koordinálná. Talán nem véletlenül.