Kisvállalati geográfus

Jó lesz kicserélni a kiégett fénycsövet, mert az így is áramot fogyaszt – apró, de meglepetéssel fogadott tanács a KÖVET-INEM Hungária Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület végezte legtöbb ökotérképezés nyomán. „Ez csak egy az általában 20-40 praktikus és nem túl beruházásigényes ötletből, amelyet a környezeti felmérés után adunk” – mondja Herner Katalin, a szervezet munkatársa. Az alapvetően csupán papírt, színes ceruzákat és árgus tekintetet igénylő eljárást Magyarországon a KÖVET honosította meg. Arra szolgál, hogy egy cég módszeresen végiggondolja: az üzem mely pontján milyen környezeti hatás lép fel, és az mennyire súlyos. A technika igen egyszerű, bármely cég maga is elvégezheti, de néha nem árt egy avatott külső szem, vagyis – mint Tóthné Szabó Ildikó, a Sarkadi Bútoripari Szövetkezet elnöke mondja – „olyasvalaki, aki nincs hozzászokva a gyár mindennapos képéhez”.

A módszer egészen pontosan hétéves múltra tekint vissza. A dátum azért érdekes, mert alig néhány esztendővel korábban született meg az EMAS – az EU vállalati környezetirányítási rendszere -, majd 1996-ban az ISO 14 000-es környezeti szabványsorozat. „Ezeket, még ha csupán az elvárható minimumot fogalmazzák is meg, a piac egyre inkább a modern felelős cég szimbólumának tekintette” – összegzi a közvetlen előzményeket Heinz-Werner Engel, az ökotérképezés módszerének „feltalálója”. Minthogy azonban bevezetésük, tanúsíttatásuk a kis- és középvállalkozói pénztárcának drága, ráadásul e szervezetek számára túlságosan bonyolult, a környezeti tanácsadó valami egyszerű, ám annál gyakorlatiasabb módszeren törte a fejét. A korábban egyébként éppen az ISO előzményének számító brit szabványon dolgozó Engel olyan cégekre összpontosított, amelyeket informális menedzsment rendszer, közvetlen szóbeliség, és esetleg az alkalmazottak nem túl magas képzettségi foka jellemez.

Az így életre hívott ökotérképezés során írni például nemigen kell. Bár információkat, köztük adatokat is érdemes gyűjteni, a módszer lelke az, hogy az üzem térképére – a problémák súlyának megfelelő jelzésekkel – bejelölnek minden, környezeti szempontból releváns helyet. A cég által kitalált jelzésekből egyből kiderül, hogy hol a legnagyobb baj, s mivel kell először foglalkozni (az ökotérképezés lépéseit lásd külön).

KÖZKINCS. Hihetnénk, hogy Engel ezzel új piaci szegmenst kívánt a környezeti tanácsadás divatos piacának megnyerni. A mód azonban, ahogy e technikát közzétette, azt mutatja, hogy korántsem a haszonszerzés vezette. Az ökotérképezés módszerét ugyanis bármely vállalkozás ingyen megismerheti, az a világhálón – angolul – ma is szabadon hozzáférhető (www.ecomapping.org). Mindez nyilván segített a gyors elterjedésben: az utóbbi öt évben a világ 25 országában több mint 20 ezer vállalat töltötte le a dokumentumot.

Jól bizonyítja az ökotérképezés egyszerűségét, hogy különösebb előzetes helyismeret és konkrét előtanulmányok nélkül remekül végezték ökotérképezési házi feladatukat a gödöllői Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének hallgatói. A vizsgált fél tucat vállalkozás között autószerelő, ruhaipari cég, az egyetem büféje és étterem is szerepelt. Az utóbbi, a budapesti Kis Itália egyébként elsőre nemigen tudta, mire vállalkozik. Mint Cserha Lászlóné ügyvezető meséli: éppen a HACCP elnevezésű élelmiszer-higiéniás EU-szabványra készültek fel, s csak remélni merték, hogy a kétféle vizsgálat nem ütközik egymással, és persze az étterem normális működésével sem. E tekintetben az ökotérképezés teljesen észrevétlenül zajlott, a végeredmény pedig környezeti szempontból is rendezett vendéglátó képét mutatta, ám mégis érdekes megállapításra vezetett. Arra, hogy ilyen kisméretű éttermeknél a higiéniás szabvány és a környezetvédelem követése ellentétbe kerülhet egymással. Ahogy Martoni András, a vizsgálatot végző egyik gödöllői diák öszszegzi: a HACCP élelmiszer-fajtánként külön fagyasztót ír elő, ezzel viszont alaposan megnő az étterem energiafogyasztása, ráadásul úgy, hogy messze kihasználatlanul működnek e berendezések.

IDŐJÁRÁS-JELENTÉS. Akárki és akárhol is fog e munkába, az egészet érdemes a munkatársak megkérdezésével kezdenie. Erre dolgozták ki az úgynevezett környezeti időjárás-jelentést. Ez tulajdonképpen egy lista, amely nagy vonalakban tartalmazza a lehetséges gondokat, s a munkatársnak jelölnie kell, hogy azok mennyire súlyosak – derűs vagy borús a kép. A csupán néhány percet elrabló teszt legalább három előnnyel szolgál. A tapasztalatok szerint igen jó iránymutatója a problémáknak. Kitetszik belőle, hogy a cégnél dolgozók többnyire tudatában vannak a környezeti kihívásoknak. Ily módon alkalmas eszköze a munkatársak bevonásának, és megalapozója a rájuk is építő változtatásoknak.

Mindehhez persze le kell küzdeni néhány akadályt. Például azt, amikor a túlságosan lojális munkatárs nem akar rosszat mondani a cégére. Így járt legutóbb az említett bútorgyárban a KÖVET csapata, ahol jó időbe telt, míg a munkahelyüket féltő alkalmazottak megértették, hogy jelen esetben nincs rossz válasz, és ez nem hatósági kérdezősködés. A dél-magyarországi cég egyébként büszke környezeti teljesítményére. Így arra, hogy bár szerintük a vevőket nemigen érdekli, igyekeznek a termékeiknél az emberre, természetre kevésbé káros, vizes alapú pácokra, lakkokra áttérni.

Jóllehet, a térképezési módszer elsősorban a kis- és középvállalkozásokat célozza, nagyobb cégeknél is kivitelezhető – ahogy a Balaton Volán példája mutatja. A társaság néhány éve az elsők között esett át a vizsgálaton, amelyet azóta környezeti intézkedések sora követett: a fékbetéteknek azbesztmentesre és a hagyományos szívómotoroknak a környezetvédelmi előírásokat teljesítő motorra cserélésétől, a mosóvíz viszszaforgatásán át a kenőanyag zárt rendszerben történő visszagyűjtéséig. A Balaton Volán az ökotérképezés még egy tanulságát példázza: a módszer, bár számtalan az előnye, csak akkor ér valamit, ha utána konkrét változtatásokra szánja rá magát a vállalat.