Pénzéhség

Tárgyaloteremben. Nem várnak csodát.

Felejtsék el, hogy megkapják a további bírói béremeléseket célzó plusz 20 milliárd forintot – hűtötte le a bíróságok központi igazgatási csúcsszerve, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) képviselőinek kedélyét néhány hete az országgyűlés költségvetési bizottságának egyik szocialista tagja. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy a parlament csöppet sem kezeli „szent tehénként” a harmadik hatalmi ág saját költségvetésére vonatkozó javaslatát. „A rendszerváltás óta évről évre azzal szembesülnek a bíróságok, hogy a pénzes láda kulcsa nem náluk van” – értelmezi a helyzetet egy magas rangú fővárosi bíró. Meglátása szerint a nagy függetlenség a finanszírozás tekintetében a visszájára sült el, mert hermetikusan el vannak zárva, nem lobbizhatnak. Az OIT egyik tagja mindazonáltal tett erre egy gyenge kísérletet, ám már a Pénzügyminisztérium (PM) kapuján sem „engedték be”, mondván: mit képzel, egy végrehajtó szerv nem tárgyalhat a független bírósággal.

A magyar bírói önigazgatás mindazonáltal valóban példa értékű nemzetközi viszonylatban is, mert sehol nincs akkora önállósága a bíróságokat irányító csúcsszervnek, mint nálunk. A tanács évek óta maga készíti a fejezet gazdálkodására vonatkozó javaslatot, de míg tavalyig a PM-hez küldte meg, addig a 2004-re vonatkozó büdzsét már közvetlenül a parlament asztalára továbbítja.

MÁS MOND NEMET. Akár dicséret is illethetné a törvényhozást, hogy garantálja a pénzügyi függetlenséget, s nem engedi a szaktárca által megnyirbálni a harmadik hatalmi ág igényeit. A konstrukció szépséghibája azonban az, hogy ezután nem a PM mond „nem”-et, hanem az országgyűlés illetékes bizottsága. „A plusz 20 milliárdos igényünket is lesöpörték első körben” – érzékelteti egy másik vezető beosztású bíró, mennyire látszólagos az önállóság. Megfogalmazása szerint a bíróságok költségvetése egyoldalú diktátum a törvényhozás és a végrehajtás részéről, önáltatás a függetlenség. Példa erre Orbán Viktor ex-kormányfő 4 milliárd forintos ígérete Solt Pálnak. Ezt a borzalmas állapotban lévő – nyáron porfelhőben úszó katlan, télen pedig „jégverem” – Pest Megyei Bíróság felújítására szánták volna. Ehhez képest pár százmillió forintot utaltak csak át, a többiről elfeledkeztek. A kormányváltást követően is csaknem meghiúsult a bírákra vonatkozó választási ígéret. A 2003-as költségvetés vitájakor Bárándy Péter igazságügyi miniszternek lemondással kellett fenyegetőznie, ám így is csak 50 százalékos emelést tudott kiharcolni a 100 százalékos helyett. Pedig az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2002-es jelentése is megállapítja: a bíróságok takarékos és kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatnak. Az elmúlt öt évben mégis összesen 72 milliárd forinttal kaptak kevesebbet, mint amennyi a biztonságos működésükhöz szükséges lett volna.

Tény, hogy a bírósági épületek 75 százaléka nem alkalmas az ítélkezésre, korszerűtlenek, lerobbantak, sőt egyik-másik életveszélyes is. A múlt év második felében 12 bíróság és maga a Legfelsőbb Bíróság (LB) is a csőd szélére került, s számos helyen takarékossági intézkedéseket vezettek be. Délután ötkor lekapcsolták az áramot, 12 pontos betűméretet írtak elő, hogy a nyomtatáskor kevesebb papír fogyjon, a jogszabályváltozások figyeléséhez nélkülözhetetlen Magyar Közlönyből több bíró kapott közös példányt. Egynémely groteszk takarékossági intézkedése ma is érvényes. A Fővárosi Bíróságon például elkezdték festeni az egyik folyosót, ám elfogyott a festék. Öt vödör hiányzott a befejezéshez, de nem volt rá pénz, így félbemaradt a munka…

FORRÁSHIÁNY. Igaz, a múlt évhez képest 2003-ra több mint 44 százalékkal megnőtt a bíróságok költségvetése, ám továbbra is alulfinanszírozott a harmadik hatalmi ág. Hankó Faragó Miklós, az Igazságügyi Minisztérium (IM) politikai államtitkára a felvetésekre a Figyelőnek így reagált: nem lehet egyik napról a másikra pótolni azokat a fejlesztéseket, amelyekhez a forrásokat az elmúlt 13 évben egyenletesen kellett volna biztosítani. Elismerte, hogy jogosak az igények, de ennél nagyobb emelés a gazdaság teljesítőképességére tekintettel irreális és képviselhetetlen lett volna.

A bírákat azonban egyre kevésbé elégíti ki ez a magyarázat, az 50 százalékos illetményemelés szerintük csak 13 százalékot ér az infláció és a késleltetett bevezetés miatt, s a munkakörülményeik sem javultak (lásd külön írásunkat). Fejlesztésre továbbra sincs forrás, ráadásul újabban az elhelyezési gondok is megszaporodtak. Már eddig is küzdelmes volt – főleg a fővárosban – a bíróságok működési helyének felkutatása: több csoport, megfelelő termek híján, bérelt épületekben, elszakítva működik az „anya-bíróságtól”. A július elsejétől felálló táblabíróságok pedig tovább bonyolítják az elhelyezési mizériát. A jövő hónap elejétől ugyanis négyszintűvé válik a hazai bírósági rendszer, a megyei szint és a Legfelsőbb Bíróság közé beékelődnek a táblák Pécsett, Szegeden és a fővárosban, 2005-től pedig Győrben és Debrecenben is.

A törvényhozás ismét szűkmarkú volt, már az új státusok illetményfedezetét is csak hosszas huzavona után különítette el, épületeket pedig csak részben biztosított. Így állt elő az a helyzet, hogy a fővárosi tábla bizonytalan ideig évi több százmillió forint bérleti díj ellenében egy irodaházban működik – a Kúria visszaadásáról egyelőre nincs szó, a Néprajzi Múzeum jobban lobbizik -, Csongrád megyében pedig ideiglenes megoldásként a megyei bíróság társbérlősködik a táblával.

Az ítélkezés gyorsulását illetően a bírósági rendszer négyszintűvé válásától ma már sem az IM vezetése, sem a bírói szakma nem vár csodát. „Nem következik be azonnali látványos változás, de egy-két éven belül az állampolgárok számára is érzékelhetően gyorsulhat az ítélkezés” – mondja Hankó Faragó Miklós. Ezzel az állásponttal azonban vitatkoznak a Figyelő által megkérdezett bírák. Mint mondják, az ítélkezés gyorsasága egyértelműen az elsőfokú bíróságok szakmai színvonalán és személyi összetételén múlik, ők szolgálnak a frontvonalon. Márpedig a helyi bíróságok feltételei csak romlanak a táblák beiktatásával, mert a tapasztaltabb kollégák mind előrébb léptek a ranglétrán: a városiról a megyeire, a megyéről a táblára. A legalsó szinten továbbra is zömmel pályakezdőknek és néhány éves gyakorlattal rendelkező bíráknak kell állniuk a rohamot. Ugyanakkor krach várható a megyei bíróságokon is, mert minden 5 millió forint feletti értékű pert első fokon ezen a szinten tárgyalnak, aminek az a következménye, hogy két és félszeresére növekszik a munkaterhük. Az ügyfeleknek tehát „csak” azt kell kivárniuk, hogy a táblára kerüljön az ügyük, ott már valóban gyors ítélethozatalra számíthatnak.