Cselekvő személyek

Van-e még szociológia? – teszi fel a kérdést új könyvének címében Raymond Boudon, a Sorbonne professzora. Maga a könyv persze a szociológia művelésére biztat, új és másfajta társadalomkutatásra.

A könyv hét beszélgetésből áll. A kérdéseket Robert Leroux, az ottawai egyetem szociológia professzora teszi fel. Boudon több akadémiának tagja, így a francián kívül egyebek közt az orosznak, az amerikainak és a kanadainak. Az utóbbi tagjává 2001 őszén választották. Akkor született ennek a könyvnek a terve. Ezt követően múlt év tavaszán Párizsban beszélgetett el vele Leroux a francia szociológus pályafutásáról, a módszertani individualizmusról, a szociológia klasszikusairól, a kritikai szociológiáról, a diszciplína társtudományairól, a hiedelmekről és ideológiákról, végül pedig, a hetedik dialógusban, az egyetemi képzésről és szellemi életről.

PÉLDAADÓK. Boudon ma a szociológia egyik meghatározó egyénisége. Kitűnő könyvet írt az ideológiáról és a közhelyekről, valamint arról, miként működik az önmeggyőzés művészete. Alapvető műveiből magyarra eddig még semmit sem fordítottak le. A példaadó mintaként Tocqueville, Durkheim, Simmel és Weber műveit idéző Boudon módszere elgondolkodtató párhuzamra ad alkalmat a társadalomtudományos gondolkodást forradalmasító, 1949-ben nyugdíjba kényszerült Hajnal István (1892-1956) felfogásával, kinek nagy műve, Az újkor története reprint kiadásban csak a nyolcvanas évek végén jelenhetett meg újból (Akadémiai Kiadó, 1988.). Hajnalt a XX. század „legjelesebb magyar történészének” tartotta Bibó István. „Önmagunkat keressük a régiekben” – írja Hajnal. A régiek életét különleges formákba öltöztette koruk. „Éppen az a megrendítő, hogy ezek az emberek, akik ugyanazok, mint mi, mennyire más életformák között éltek.” Az idézetből kiemelendő, hogy „ugyanazok, mint mi”. Ez jelezheti, mi az, aminek van története, s mi az, ami úgy egyetemes, mint az emberi állapot, vagy a művészet.

Hajnal történeti szociológiai megközelítésmódja és a Boudon-féle módszertani individualizmus több elemet is kínál termékeny párhuzamhoz. A módszertani individualizmust Boudon a cselekvés szociológiájának nevezi. Emberek cselekvés-szociológiájának, akik olyanok, mint mi. Kiindulópontja hozzá az, hogy bármilyen és bármely léptékű társadalmi jelenségről legyen is szó, az mindenképp egyéni tettek, magatartások és hiedelmek következménye. E kiindulópont minden társadalmi közegben érvényes, tehát nemcsak az úgynevezett nyugatiban, hol ismeret- és értékelméleti reflexió tárgya és konstrukciója az individuum, a szuverén döntéseket hozó személyiség. Társul ehhez egy társadalomkutatói posztulátum, mely szerint az egyéni tetteket, hiedelmeket, magatartásokat meg lehet érteni. Az egyéni nyilván egybehangzóan kimunkált csoportosat is jelölhet (például valamely párt döntéseit), a megértés pedig nem föltétlenül racionálisan tagolt. Következésképpen kérdés, mit értünk azon, hogy „megérthető”, illetve azon, hogy „helyes megértés”. E járulékos kérdések miatt nem úgynevezett „megértő szociológia” az, amiről szó van, noha arra kíváncsi, mit is jelent „megérteni” valamely cselekvésfajtát, érzelmi vagy racionális indítékait. Program, vagy „paradigma” tehát a módszertani individualizmus. S ráépül Boudon matematikai képzettségére.

AZ INTUÍCIÓ KEVÉS. A tanár-képző, az École Normale Supé-rieure diákjaként Bourdon – Raymond Aron és Stoetzel tanítványaként s doktorandu-szaként – autodidakta módon tanult matematikus évfolyamtársaival felsőbb matematikát. Annak idején doktori értekezését arról írta, hogy miként alkalmazhatók a matematikai módszerek az emberekkel és társadalmaikkal foglalkozó tudományokban. Számára máig őrzött tanulság ebből, hogy összetett jelenségek értelmezéséhez elégtelen az intuíció, némely történelmi horderejű döntés interpretációja megköveteli, hogy a játékelmélethez folyamodjunk. A nevezetes szociálpszichológiai számítás szerint minimális változatban, vagyis ha egy adott helyzetben két személy egy-egy, tehát összesen két stratégiát alkalmazva jár el, abból az interakciónak 68 féle szerkezete adódhat, melyek közül csak a két szélsőséges eset tekinthető konfliktusosnak, illetve kooperatívnak, a többi 66 a kettő közötti elegy. Boudon ezt és néhány más hasonló észrevételét ajánlja politikusok és politizálók figyelmébe.