Nyugatra kalandozók

Egy éve, amikor Faragó László lett az olaszországi Nokia emberi erőforrás igazgatója, a vele egy szinten levő kollégák furcsának találták, hogy külföldről, ráadásul egy feltörekvő piacról hívtak meg egy vezetőt. A közös munka során aztán hamarosan öszszecsiszolódtak, s befogadták magyar munkatársukat. Ilyen helyzetbe egyre több hazai menedzser kerülhet, ugyanis hamarosan megnyílik előttük az EU munkaerőpiaca, s immár szabadon próbálhatnak szerencsét más országokban.

BIZTOS HÁTORSZÁG. „Magyarként nyugaton dolgozni még mindig erős motivációt jelent. Csak annak érdemes azonban külföldre mennie, aki tudja, hogy miért vállalkozik erre” – tanácsolja a nyugatra kacsintgató menedzsereknek Faragó László. „Egy kiküldetés ugyanis az élet minden területét érinti, a magánéletet is beleértve.” Azt azért hozzáteszi, hogy stabil családdal külföldre költözni biztos hátországot is jelent.

Faragó László a beilleszkedéshez a legfontosabb tulajdonságnak a nyitottságot és az alkalmazkodóképességet tartja, ez segít megszokni a kulturális különbségeket, amelyekkel ő is találkozott Olaszországban. „Itt nagyobb szerepe van a hierarchiának, a címeknek, mint odahaza. Az olaszok jó értelemben individualisták, de ha magukénak éreznek egy feladatot, akkor beindulnak. A kommunikációban élesebbek, és persze hangosan, sokat – ráadásul többen egyszerre – beszélnek, ami először zavarja az embert, később megszokja, majd végül élvezi” – sorolja. Az olaszok élesen elválasztják a munkát és a magánéletet, például minden nap szigorúan egytől kettőig ebédelnek, telefon nélkül. Az egyik olasz munkatárs csak akkor hajlandó túlórázni, ha ő is belátja, miért fontos, hogy az adott feladat időre elkészüljön.

„Európában ötféle kultúrkör különböztethető meg: az angolszász, a német, a skandináv, a latin és a kelet-európai” – ismerteti az 59 ország 61 kultúráját felmérő Globe (Global Leadership and Organizational Behavior Effectiveness) kutatás eredményeit Bakacsi Gyula, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem docense. A magyar kultúra a latinhoz áll a legközelebb. Az angolszász országok például kevésbé tekintélyelvűek, míg a magyarok igénylik és tisztelik a tekintélyt. Ez olyan jelekben is megmutatkozhat, hogy egy előadáson, konferencián a szónok magas pulpituson, asztal mögött ül, ahelyett, hogy „a nép közé vegyülne”. Az angolszász és skandináv népek jövő- és teljesítményorientáltak, míg a kelet-európaiak inkább a jelenre összpontosítanak, kevésbé teljesítménycentrikusak. Hasonlítunk viszont a Nyugathoz abban a tekintetben, hogy ugyancsak a versengést részesítjük előnyben a kooperációval szemben. Még a kimondott szavak is mást jelenthetnek az egyes nációknál. Egy hazánkban dolgozó amerikai főnök például arra panaszkodott, hogy nehéz őszinte választ kapni a magyar kollégáktól. „A magyar nyelv tele van rejtett üzenetekkel” – jegyzi meg Emri Gussi, a Papyrus vezérigazgatója, aki magyar származású, de évtizedekig dolgozott Svédországban. „Ha Magyarországon egy meetingen valaki annyit mond, hogy „szép időnk van”, mindenki rögtön a mögöttes jelentést kezdi keresni, hogy vajon unatkozik, szeretne elmenni, vagy mire céloz ezzel? A skandinávok ezzel szemben kimondják, amit gondolnak.” A különbség oka, hogy a magyar magas kontextusú kultúra, ahol „a sorok között kell olvasni”, szemben azon nyelvekkel, ahol a szavak tényleg csak azt jelentik, amit. „Hazánkban az elmúlt évszázadokban annyi féle megszállás volt, hogy kifejlődött a magyarok képessége a jelbeszédre, a rejtett üzenetekre” – magyarázza Bakacsi Gyula. Aki a magyartól eltérő kultúrában szeretne karriert csinálni, nem árt, ha tisztában van ezekkel az eltérésekkel.

A külföldi karrierben az emberi kapcsolatok menedzselését tartja a kulcsterületnek Varga István, a Shell elnök-vezérigazgatója, aki az angol/holland társaságnál két eltérő habitusú nép együttműködését élte meg, s maga is éveket töltött Ausztriában, illetve Prágában. „Ez nem merül ki az informális háló kiépítésében, arra is szükség van, hogy jól jöjjön ki az illető a beosztottaival és a feletteseivel, s elfogadja mások különbözőségét, ami adott esetben a megközelítés különbözőségét is jelenti.”

SZEMÉLYI PR. Eddig a vezetőknek főleg egy multinacionális cég kebelén belül volt esélyük külföldre kerülni, ám erre esetleg évekig kell várni. A csatlakozás után könnyebb lesz közvetlenül egy EU-beli cégnél pozícióba kerülni. Mindkét megoldásnak vannak előnyei. Faragó László, akit a hazai Nokia küldött ki, előnyösebbnek tartja, ha valaki egy multin belül próbál szerencsét az EU-ban, ugyanis a nagyvállalatok segítik külföldre került munkatársaikat az akklimatizálódásban, a lakáskereséstől kezdve az orvosi ellátáson át a bürokratikus ügyintézésig. Ha a vezetőnek kezd kint neve lenni, majd úgyis megkeresik a helyi fejvadászok.

A nemzetközi karrierhez azonban némi önmenedzselés is szükséges. „A magyar vezetőkről az az általános vélekedés, hogy jó szakemberek, de nem törődnek eléggé saját reputációjukkal, ami pedig szintén fontos az előrejutáshoz” – mondja Tóth László, a TransSearch Hungary fejvadász cég ügyvezető igazgatója. A „személyi pr-t” úgy is építheti a vezető, ha újságokban, szaklapokban szerepel szerzőként, illetve megszólalóként, előadást tart konferenciákon, szakmai fórumokon.

A magyar vezetők szégyenlősek, ritkán jelentetik meg nevüket a szakmai névsorokban. Pedig ezáltal is forog az illető neve, s aki „szem előtt van”, hamarabb kap jó állásajánlatot. Az előrejutás idő- és erőforrás-igényesebb módja, ha valaki MBA tanulmányokat végez. Ha külföldi kurzust választ, ezáltal egy nemzetközi közösségbe is bekerül. Egyszerűbb megoldás csatlakozni valamilyen nemzetközi szakmai szervezethez vagy kamarához, ahol az érdeklődő találkozhat más vállalatok és országok topmenedzsereivel. Mivel a külföldi cégek elsősorban fejvadászokkal kerestetnek vezetőket, érdemes „jóban lenni” az illető szakterületén működő nemzetközi fejvadász cégekkel is.

Az „európai karrier” alatt ma még többnyire a jelenlegi tagországokra gondolnak. A csatlakozás azonban sok vezetőnek nyújt majd regionális karrierlehetőséget valamelyik szomszédos, újonnan csatlakozó országban. A nemzetközi cégeknél ugyanis többnyire „Közép-Kelet-Európa” számít egy régiónak, amiben a szintén közeli Ausztria csak elvétve szerepel. Egyben azonban egyetértenek a megszólalók: a magas szintű angol nyelvtudás elengedhetetlen nemzetközi posztokon.