Győr, Bécs, Brno, Pozsony közül a kisalföldi várost választotta a Renault-Nissan a 2004 végéig felépülő logisztikai központ helyszínéül. Ebben nem is az 5 milliárd forint körüli beruházási értéket, a 60-80 ember várható foglalkoztatását tartja legfontosabbnak a tőkebehozatalban koordináló szerepet játszó közhasznú társaság vezetője. „Pozíciót nyertünk az éleződő versenyben, amely a Magyarország-Szlovákia-Csehország háromszögben, az autóipari beszállítói kapacitások kiépítéséért folyik” – értékel Lednitzky Péter, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD Hungary) vezérigazgatója.
| Cégvezetők kérték |
|
Egyre nehezednek az új beruházások feltételei – mutatott rá a magyar gazdaság jelenlegi legkomolyabb gondjára Jürgen Haas, az OMV Hungária Kft. ügyvezető igazgatója. Az osztrák menedzser által vezetett cég adatai árulkodnak: a befektetett eszközök értéke évek óta 20 milliárd forint körül stagnál. Nem meglepő tehát, hogy közel 30 cégvezetőt hivattak be a múlt hét végén a Pénzügyminisztériumba (PM), mondják el, szerintük mit lehetne tenni a versenyképesség javítása, a beruházások élénkítése érdekében. A gond persze nem új keletű, szakemberek már évek óta riogatják a gazdaságpolitikát, hogy ideje tenni valamit. A jelenlegi kormányzat ugyan számos hangzatos programmal igyekezett lendíteni a gazdaságon, a vállalatvezetők mégsem elégedettek.
KAPKODÁS. „A versenyképesség javításához egy valami kell: gyengébb és stabil forintárfolyam” – vélekedik Bojár Gábor, a jelentős exportértékesítéssel működő Graphisoft elnök-vezérigazgatója, aki sajnálja, hogy a jelenlegi euróárfolyamot a gazdaságpolitika hitelének elvesztésével és magas kamatlábbal sikerült csak elérni. Az árfolyam-mizéria szerinte inkább csak elbizonytalanítja a cégeket, és az eddig mindössze 4,8 milliárd forint odaítéléséről döntő Smart Hungary sem bizonyult éppen csodaszernek. Számos vállalat egyébként sem tudja követni a különböző csomagok gyors változását. „Nincs egy hosszú távra szóló, kiszámítható befektetés-ösztönző program” – mondják a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamaránál, ahol az is elhangzott, hogy több olyan külföldi vállalat is volt, amely beruházási döntéseinek meghozatalakor számított a Széchenyi Terv (azóta leállított) programjaira. A kamarához az utóbbi időben folyamatosan érkeznek a jelzések, miszerint a vállalatok elsődlegesen a jogbiztonság és a gazdaságpolitika stabilitása terén szeretnének változásokat látni. „A kiéleződött belső politikai viták követhetetlenek, érthetetlenek a külföldi befektetők számára” – áll a befektetőket összefogó Joint Venture Szövetség állásfoglalásában is. Azaz a vállalatoknak nem feltétlenül a fizetendő adókkal van gondjuk, még ha a sajtó az utóbbi hetekben leginkább erre is koncentrált.
„A társasági nyereségadó 18 százalékos kulcsával nincs igazából probléma” – véli több cégvezetővel egyetértésben Pintér István, a Rába vezérigazgatója. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke azonban másként látja. Ő e téren is segítséget vár a kabinettől: véleménye szerint indokolt lenne 10-12 százalékra mérsékelni a nyereségadó mértékét. Egységesebb állásponton vannak az üzletemberek az élőmunka terheivel kapcsolatosan, a versenyképesség javítása érdekében szerintük ezeket kellene végre radikálisan csökkenteni. Információink szerint a cégvezetők jelezték a PM-nek, hogy a helyi iparűzési adókkal is elégedetlenek, indokoltnak tartanák a mértéket erőteljesen, akár 1 százalékra is mérsékelni.
TAKARÉKOSABBAN! A cégvezetők is tisztában vannak azzal, hogy az állam húzódozik az adók leszállításától, hiszen az a büdzsé bevételeit csapolná meg. „Az egyszerűsített vállalkozói adó példája azonban azt mutatja, hogy az adókulcsok csökkentése akár a teljes adóbevételek növekedésével is járhat” – érvel ezzel szemben Vadász Pál, a Montana Rt. vezérigazgatója. Kivétel nélkül egyetértenek ugyanakkor a gazdasági élet szereplői abban, hogy a magyar gazdaság versenyképességének javításához elengedhetetlen a takarékosabb és hatékonyabb állam megteremtése. „A rendszerváltás óta a magángazdaság állandó versenynek volt kitéve, ezért folyamatosan racionalizált, erre az államigazgatás nem kényszerült rá, sőt, ha kiadásai nőttek, nagy találékonysággal újabb adónemeket vezetett be. Ezért elengedhetetlen az államigazgatás racionalizálása” – mutat rá Parragh László, aki szerint az államigazgatásban dolgozók állományát 50-70 ezer emberrel kellene lejjebb vinni. A karcsúbb államigazgatástól ugyanakkor azt is elvárnák a cégek, hogy hatékonyabb és célirányos programokat indítson. „Sok cég panaszkodik még mindig az ország hiányos infrastruktúrájára, a bürokráciára, a kutatás-fejlesztésre szánt állami pénzek elégtelen voltára, de elégedetlenek a szakképzés színvonalával, valamint a szakképzett munkaerő rendelkezésre állásával is” – sorolja a tennivalókat Lovas Emese, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szóvivője. A Joint Venture Szövetség emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy még mindig igen bonyolult az állami támogatásokhoz való hozzájutás.
A cégek azonban a magyar exportlehetőségek bővítésében is állami segítségre vágynak. „Gazdasági, pénzügyi és politikai hátteret nyújthatna a kormány, hogy a magyar cégek visszanyerhessék elvesztett kelet-európai piacaikat” – sorolja tovább az igényeket Pintér István. Többen jelezték, hogy nagy teher a magyar hátterű vállalkozások alultőkésítettsége. Vadász Pál szerint ezen a kormány gazdaságélénkítő csomagjának részeként múlt pénteken kibővített Európa Terv hitelprogram sem segít, mert a hitelhez többlet fedezetet kérnek. A Montana vezetője szerint inkább egy állami kisebbségi részfinanszírozású pénzalapot kellene létrehozni, amelyen keresztül külföldi pénzügyi befektetők – kvázi kockázatitőke-befektetés keretében – egysze-rűen juttathatnák forráshoz a versenyképes termékeket, szolgáltatásokat előállító, ígére-tes magyar cégeket.
A gazdasági szereplők persze leginkább az összehangoltságot hiányolják. „Most nem egy-egy intézkedésre, hanem azok gondosan megszerkesztett halmazára van szükség, hiszen olyan a gazdasági környezet, hogy egy valamit is érő élénkítő csomagból egy elem sem hagyható el következmények nélkül” – figyelmeztet Parragh László.
BÁLINT VIKTOR |
|
Győr sikere üdítő hír, amikor a külföldiek magyarországi működőtőke-befektetései a mélypontra jutottak. Az első negyedéves 78 millió (illetve, újabb tőkekivonás után, a négy havi 38 millió) eurónyi tőkebeáramlás tizenhárom éves negatív rekord. Sokkolóan hat a befektetések nagyságában már tavaly is megmutatkozó lemaradás más közép-európai országokhoz képest (Figyelő, 2003/27. szám). A cseheknél, szlovákoknál most folynak a nagy privatizációk, amelyek igencsak javítanak az ottani statisztikákon – finomít Lednitzky. Ma már 5-10 millió eurós beruházási projektekért is kemény verseny folyik négy-öt ország között, ezért nemcsak a Magyarországon befektetett összeg, hanem a multinacionális beruházási projektek száma is fontos mérce lehet. Ebben viszont – az Ernst & Young összehasonlítása szerint – ötödikek vagyunk Európában.
BIZALMATLANSÁG. „A versenyképességet jelentősen gyengítette a 2001-2003 közötti jegybanki magatartás” – nyilatkozott Csillag István gazdasági miniszter a Magyar Hírlapnak. Szerinte a júniusi „árfolyam-kiigazítás” 300 milliárd forintot tesz vissza a vállalkozások pénztárcájába, ami fölér tíz évnyi Széchenyi terves támogatással. (A miniszter ugyanakkor a költségvetési és jövedelempolitikát is hibáztatta: szerinte 2001 elejétől 2003 elejéig „választási kampány” folyt.) Mások viszont – köztük a jegybankosok, élükön Járai Zsigmond elnökkel – azt hangsúlyozzák: önmagában a devalválás nem alkalmas a versenyképesség javítására. Az általános vélemény az, hogy a leértékelést célzó intézkedéssorozat alaposan túllőtt a kitűzött célon, és bizalmatlanságot keltett az árfolyam-politikával szemben.
Medgyessy Péter kormányfő viszont a múlt héten elégedettségét fejezte ki a kialakult árfolyammal kapcsolatban. Ám az exportőröket támogató gyenge forint mellé a kormány versenyképesség-javító programot is ígért – amely azonban a sűrű kormányzati teendők közepette két alcsomagra hasadt. Az egyik a kis- és középvállalkozások forráshoz juttatása körében mozog, és múlt héten jelentette be a miniszterelnök „négylépcsős hitelprogramként”, amelyet Csillag István e hét elején már az átfogóbb, „a gazdasági versenyképességet erősítő fejlesztési tőke és hitelprogram” megjelöléssel aposztrofált. Ezen a héten, lapzártánk után jön a második fölvonás, amikor a tőkevonzás növelésére irányuló intézkedésekről döntenek.
HITELPROGRAMOK. Hogy került össze a két csomag? A gazdasági tárcánál koordinált kisvállalkozói hitelprogramokat folyamatosan finomítják (több, korábban meghozott döntést is most jelentettek be), ugyanakkor erősödtek az elégedetlen hangok a kisvállalkozás-támogatások jelen állása miatt. Egyre-másra szóba került a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) pályázati kereteinek szűkössége, az, hogy a február közepén indított Európa Tervben (Figyelő, 2003/8. szám) a Smart Hungaryre mindössze 4,8 milliárd forintot (ezen belül a versenyképes beruházásokra 3,4 milliárdot), a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programra pedig csak 8 milliárdot különíttettek el. A nagyobbik koalíciós párt június közepén, a gazdaságpolitikát áttekintő elnökségi határozatában – annak is a versenyképességgel foglalkozó fejezetében – leszögezte: „A kis- és középvállalkozások közterheinek mérséklésére és hitelforrásainak gyors bővítésére van szükség”. Új költségvetési pénzek ugyanakkor, mint látható, az MSZP szerint sem jöhettek volna szóba.
Ami az eddigi kölcsönöket illeti, a 40 milliárdos keretű, kedvezményes kamatú, 23 kereskedelmi banknál kezelt Európa Hitelprogramra június végéig 57 hitelkérelem érkezett, 9,6 milliárd forint értékben, amiből június végéig 24 darab, összesen 1,2 milliárdos hiteligényt fogadtak el – tudtuk meg a Magyar Fejlesztési Banknál (MFB).
A most bejelentett négylépcsős hitelprogram szétválasztja egymástól a mikrovállalkozások fejlesztési és forgóeszköz-hitelezését, az előbbit a legfeljebb 3 millió forintos mikrohitel segíti (eddig 6 millió volt ennek felső határa), utóbbit pedig a Széchenyi kártyával hozzáférhető, maximum 5 millió forintos hitel. Új konstrukcióként „lép be” a legföljebb 10 milliós midihitel, a negyedik fokozatként pedig továbbra is ajánlják az Európa hitelt, amelynek azonban kedvezményes határát 150-ről 500 millió forintra emelik föl. A kedvezmény azt jelenti, hogy a kormány árfolyam-garanciát ad az MFB külföldi forrásaiból finanszírozott hitelre, így a kölcsön az európai bankközi kamatláb (Euribor) legföljebb 4 százalékkal növelt értéke, 6,0-6,5 százalék mellett hozzáférhető, és 40-ről 80 milliárd forintra növelik a kedvezményesen felhasználható hitelkeretet. Az Európa Hitel teljes kerete 150 milliárd forint, 10 millió és 1,5 milliárd forint közötti összegben vehetik föl a vállalkozások, 4-15 éves lejáratra. A hitelprogram rövidesen kiegészül a regionális infrastruktúra és vállalkozásfejlesztési hitelprogrammal, elsősorban a takarékszövetkezetek közreműködésével. Ezenkívül július 15-től az MFB megindítja a – már februárban beígért – kis- és középvállalkozói fejlesztési tőkeprogramot, amelyben a bank 50-500 millió forint erejéig kész tőkeemeléssel, legfeljebb 49 százalékos részesedést vállalni cégekben, maximum 5 éves kiszállással, az inflációt 2-6 százalékponttal meghaladó hozamelvárás mellett. „Fejlesztési, nem pedig kockázati tőkeprogramról van szó” – figyelmeztet Czirják Sándor, az MFB vezérigazgatója.
 |
ADÓKEDVEZMÉNY. A gazdasági tárca számításai szerint a különféle hitelkeretek, garanciák, pályázható keretek az idén 100-120 milliárd, a jövő évtől pedig 400 milliárd forint körüli hozzáférhető forrást jelentenek a kkv-k számára, amit a vállalati körnek az 50 millió forint visszaforgatott nyereségig nyújtott adókedvezmény 495 milliárd forintra egészíthet ki.
Az e heti döntés, ha igaz, izgalmasnak ígérkezik, miután a gazdasági tárca, a kisebbik koalíciós partner és a vállalkozói érdek-képviseletek álláspontját képviselve, a társasági adót a mai 18-ról 15, esetleg (ahogy az AmCham javasolja) 12 százalékra csökkentené. László Csaba pénzügyminiszter viszont cáfolta, hogy sor kerülne az adócsökkentésre, míg azt elképzelhetőnek mondta, hogy a széles körben népszerűtlen helyi adóknál módosítások lesznek.
 |
Ugyanakkor a külföldről származó tőkebeáramlás jórészt stratégiai feltételeken is múlik. Lednitzky Péter szerint kulcskérdés az épített és a humán infrastruktúra fejlesztése. „Legalább meg tudjam mutatni a befektetőknek a dömpereket, hogy lássák: készül az autópálya” – mondja a vezérigazgató. Fontosnak tartaná az ipari park hálózat fejlesztését, hiszen ma papíron közel 160 ipari park van, ám azok egyharmada nem működik, nem is alkalmas a vállalkozások fogadására. Ugyancsak lényeges tényező az ITDH vezetője szerint, hogy a szakképzési törvény megalkotása után részletes terv készüljön, a befektetések legfontosabb akadálya ugyanis a kékgallérosokban mutatkozó hiány.
Ami bizonyosra vehető: január 1-jétől végre bevezetik az évek óta ígért egyablakos rendszert a külföldi befektetők fogadására. Az „egy ablak” az ITD Hungary lesz. A kht. szerzi be a szükséges engedélyeket, támogatás-kiajánlásokat a minisztériumoktól, a befektetők jelentkezésétől számított záros határidőn belül. (A cseh társintézménynél ez a rendszer 30-60-90 napos határidőkkel működik.) Az ITDH, amely eddig is a külföldi befektetések 30-40 százalékában működött közre, most megkapja a szükséges felhatalmazásokat a hatóságoknál való eljáráshoz.
