Janza Kata, az Operettszínházban játszott Mozart! musical egyik főszereplője az év elején beköltözött a Big Brother házba, hogy hírverést keltsen a bemutatónak. Erre úgy került sor, hogy az előadások kiemelt támogatója a TV2, amely sok millió forint értékben nyújt lehetőséget a képernyőre kerülésre. A produkció ke dvezményes tévéspot-megjelenési helyeket kapott, interjúkészítési lehetőségekhez jutott az Aktívban és más műsorokban, szereplőik fellépnek különböző show-műsorokban, a Metropolis Stúdióval pedig egy 26 perces werkfilmet készítettek, amely egy adásban és két ismétlésben megy a TV2-n. Cserébe egyrészt művészi presztízsüket kínálják, fellépnek a partnereik rendezvényein, ajándékjegyeket, egész széksorokat, illetve teljes előadásokat adnak nekik ingyen, másrészt minden kiadványukon, a műsorfüzeten is feltüntetik a nevüket. A Budapesti Operettszínháznak egy évben összesen kevesebb pénz áll rendelkezésére reklám- és marketingcélokra, mint amennyit erre az egyetlen produkcióra fordítanak.
CSAK TÁMOGATÓKKAL. „Egy ilyen szuperprodukció bemutatását egy jórészt állami költségvetésből élő és nem üzleti alapon gazdálkodó magyar repertoárszínház segítség nélkül képtelen vállalni, egyrészt a működés sajátosságai, másrészt a korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt” – állítja Sárdi Mihály, a Budapesti Operettszínház ügyvezető igazgatója. Nyugaton a legtöbb helyen úgynevezett „en suite” játszás folyik, vagyis egy produkcióból két év alatt több száz előadást „nyomnak le”, s addig a színpadon minden ugyanúgy áll. Itt a repertoár teljesítése miatt hatalmas pénz- és energiabefektetéssel újra meg újra fel kell építeni, illetve le kell bontani a díszleteket.
Nagyszabású támogatások
Soha még ilyen gyorsan nem döntött szponzorálásról a Matáv. „Hetvenkét óra alatt határoztuk el, hogy támogatni fogjuk Az operaház fantomjának magyarországi bemutatását”- számol be Nagy Bálint marketingigazgató. A Matáv elsősorban kiemelkedő zenei programok megvalósulását segíti, mert cégük márkanevét kizárólag nagyszabású rendezvények támogatójaként akarják megjelentetni. A Fantom bemutatását ilyen egyedülálló eseménynek ítélték, és több tízmillió forintot szántak rá, éves szponzorálási keretüknek közel egyötödét.
„A Mol, szponzorálási koncepciója szerint, minden évben egy nagyszabású kulturális rendezvényt támogat” – mondja Felkai György kommunikációs igazgató. Korábban az Illés-Metro-Omega koncertet ítélték ilyen, a cég hírnevéhez méltó, minél szélesebb közönség körében figyelmet keltő eseménynek, tavaly pedig az LGT-koncertet. Úgy gondolták, az idei év szenzációja Az operaház fantomjának bemutatója lesz, ezért álltak mellé egyik főszponzorként sok tízmillió forinttal, amit a színházzal kötött megállapodás szerint több évre elosztva fizetnek ki. Már korábban is segítették a Madách Színházat, támogatták például az Emil és a detektívek produkció létrejöttét, a színház előadásaira afféle pártoló tagként széksorokat vásároltak, de teljes előadást is megvettek sérült gyerekek számára.
A Sláger Rádió vezetője, György Gábor is úgy gondolja, büszkén vállalhatják, hogy népszerűsítik „az év kulturális eseményét”. A musical fülbemászó zenéje nem áll távol a Sláger Rádió zenei világától, remélik, az előadás csillogása rájuk is pozitív fényt vet majd. A Madách Színházzal kötött megállapodásukban pénzmozgásról nincs szó. A színház a többi médiapartner szolgáltatásait is – a rendszeres információszórást, riportok, interjúk sugárzását, vagy a nyomtatott hirdetési felületeket – többnyire azzal viszonozza, hogy minden lehetséges módon közzéteszi támogatóinak névsorát.
A premiert – a Fővárosi Önkormányzattól kapott költségvetési pénzeken és a korábbi jegybevételeken túl – a Budapesti Tavaszi Fesztivál támogatásából és egyéb szponzorpénzekből finanszírozzák. Segítséget nyújtott a Westel, s a már említett TV2 mellett számos médiapartnerük van, közöttük a Sanoma Budapest Rt. lapcsaládja (e kiadó jelenteti meg a Figyelőt is – a szerk.), a Színes Mai Lap, a Multireklám. Az Est Média 10 millió forintos barter-megállapodással járult hozzá a Mozart-produkcióhoz. Külső és belső borító volt a Súgóban a musicelről – sőt az Est Média e kiadványa Mozart különszámmal is kirukkolt -, továbbá Est-card készült, amelyet 30 ezer példányban helyeztek el különböző vendéglátóipari intézményeknél.
A színház évi 1,5 milliárdos költségvetésének több mint a felét a Fővárosi Önkormányzattól kapja, a maradékot viszont meg kell keresnie. A megtermelt pénz 60 százalékát a jegybevétel hozza, 40 százalékát egyéb módon, például a színház termeinek kiadásából teremtik elő. Az olcsóbb operett-előadások jegyei 1-2 ezer forint körül mozognak, a drágább musicaljegyek 2-3 ezres áron kaphatók. A 900 nézőt befogadó színház teltház esetén mintegy 2,5 millió forintos bruttó bevételre tesz szert esténként. Ennek 40 százaléka elmegy áfára, jogdíjra, jegyjutalékra, s a maradékból kell fedezni egy-egy előadás közel 1 millió forintos napi költségét. Az az ideális, ha a jegybevétel egy este legalábbis fedezi a költségeket; ha ezen felül marad még valami, azt később visszaforgathatják. Bognár Józsefné gazdasági igazgató úgy gondolja, körülbelül 100 előadás után térülnek majd meg a musicalre fordított költségek.
A Mozart! bemutatásának jogát viszonylag könyen szerezte meg a Budapesti Operettszínház, hiszen ugyanezen szerzőpáros másik művét, az Elisabeth musicalt már sikerrel játszották. Az előadások után járó jogdíj is körülbelül megfelel az általában fizetett 15-20 százalékosnak. A szerződés 60 előadásra szól, a sorozat a március végi bemutatótól számított egy év alatt teljesítendő. Bár a szerzők szigorúan ellenőrizték a magyarországi változat létrejöttét, a megvalósításban érződik némi üzleti gyakorlatlanság. Például nem futotta a produkciót kísérő emléktárgyak gyártására, így a jogközvetítő cég, a Pentaton Ügynökség a bécsi előadásból megmaradt Mozart-figurákat, pólókat, ernyőket, bögréket árulja Budapesten. Arról nem is beszélve, hogy a remek nyugati hidraulika a magyarországi próbafolyamatban 50 próbálkozásból legalább 10-szer biztosan csődöt mondott. Van még mit tanulni a nyugati musicalgyártók profizmusából. A Mozart! akár ugródeszka is lehet a színház számára, a reménybeli sikersorozat talán a Budapesti Operettszínházat is hosszú távra igazi támogatóhoz juttatja, ami már lehetővé tenné a valódi üzleti szellemű kulturális gazdálkodást.
A Madách Színház az 1988/89-es évadban kért először engedélyt Az operaház fantomjának létrehozására. Akkor feltehetőleg a produkcióra Magyarországon fordítható összeg jelentett akadályt, hiszen 1983 óta ment Budapesten a Macskák óriási sikerrel, a szerző, Andrew Lloyd Webber, valamint az eredeti előadás producere, Cameron Macintosh legnagyobb megelégedésére. Az alkotók nyilván féltették a musical presztízsét, hiszen a Fantom, sztorijából következően, mindig az egyedülállóan igényes díszletekkel, jelmezekkel, szcenikai effektekkel tarolt, és mindenütt kizárólag ugyanabban a pazar kiállításban kerülhetett színpadra.
A szuperprodukció költségeinek réme később is többször felbukkant Budapesten, mert a Madách Színház, s elsősorban Szirtes Tamás rendező, az elmúlt években újra meg újra pályázott, tárgyalt, érvelt a magyarországi bemutató érdekében. Körülbelül két évvel ezelőtt vált bizonyossá, hogy felszabadítják a jogokat, és akkor a színház egy minden korábbinál alaposabb pályázatot nyújtott be. Erős verseny volt, ráadásul még budapesti konkurrencia is akadt, hiszen az Operettszínház és egy független producer, Simon Edit is megpályázta a Fantomot az Operaházzal szövetkezve, ők az Erkel Színházban akarták megvalósítani az előadást. Tavaly júliusban született meg a döntés arról, hogy a Madách pályázata győzött.
JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK. A Madách Színház és Webber cége, a Really Useful Group (RUG) közötti szerződés három évre szól. Az időtartam mindkét fél beleegyezésével meghosszabbítható, ha tovább akarják játszani a darabot, mert akkora igény van rá. A szerződés keretében a színház megvette a Fantom játszási jogát, és engedélyt kapott arra, hogy – a világon először – saját felfogásában mutassa be a musicalt, de a felkészülés és megvalósítás minden egyes fázisát és elemét (beleértve a teljes költségvetést, a díszletet, a jelmezt, a szereposztást, a hangszerelést, a reklámanyagok designját és előállítási paramétereit) a RUG ellenőrzi és jóváhagyja. A megállapodás 400 előadásra szól, az első évben 150, a második-harmadik évben 125-125 előadást kell teljesíteni. „A Really Useful Group az előadások nettó bevétele után százalékban jogdíjat kap, a feltételek megegyeznek a szokásos royalty szerződés kondícióival” – tudtuk meg Hőnig Zsuzsától, a színház gazdasági igazgatójától. A produkciós megállapodást egy merchandise szerződés is kíséri, amelyben a produkcióhoz kapcsolódó üzleti tevékenység hasznáról rendelkeznek: különféle árucikkeket (pólót, sapkát, bögrét és hasonlókat) is forgalomba hoznak majd a Fantom logójával. Az eladások után a nettó árbevételből a RUG szintén százalékos arányban részesedik. Webberék cége azt is kikötötte, hogy a magyar szervezők a bevételből még további előadás-értékesítés céljára is csak korlátozottan költhetnek. Ha mondjuk egy utazási irodával szerződnek az előadások későbbi eladására, a közvetítőnek bizonyos szintű jutaléknál magasabb összeget nem fizethetnek. Ha ugyanis nő a jutalék, akkor mérséklődik a nettó jegybevétel, s csökken Webberék részesedése is. Külön kontraktus fogja rendezni az előadás későbbiekben sorra kerülő CD-kiadásának feltételeit, feltehetően hasonló paraméterekkel, mint a merchandise szerződés esetében, de ennek részleteit még nem dolgozták ki.
A Madách Színház évi 532 millió forintot kap a fővárosi önkormányzattól. Egy-egy igényesebb musical színpadra állítása több tízmillió forint, a Nyomorultak például 15-16 millióba került. A Fantom ennek többszöröse, bár nem éri el egy operaházi bemutató költségeit. A nagy előadásszám feszített, garantálni kell a teljesítését, így hármas szereposztásban mutatják be a Fantomot. Tovább növeli a költségeket a több mint 300 különleges jelmez, a 30-nál több színpadkép, a sajátos pirotechnikai és szcenikai effektek sora, és a nevezetes „csillárzuhazás”, amelyet Szirtes Tamás rendező állítása szerint itt az eredeti produkciónál illúziókeltőbben, majdnem a valóságos zuhanási tempóban fognak megoldani. A költségeknek mintegy 60 százalékát a különleges díszletek és jelmezek teszik ki, 32 százalék az alkotói és közreműködői honorárium, és mintegy 8 százalék az egyéb költség (szórólapok, plakátok és így tovább). A Fantom költségvetésének több mint felét két fő támogató – a Mol és a Matáv – fedezi, de rajtuk kívül tíznél több további szponzor is segíti az előadás létrejöttét.
PIAC FELÉ FÉLÚTON. Míg a nyugati színházi működésben egy ilyen szupermusical képes eltartani önmagát, a magyarországi viszonyok között ez még lehetetlen. A Broadway-n például 50 és 100 dollár (11 ezer és 23 ezer forint) közötti helyárakkal megy ma a Fantom, de a magyar pénztárcák ilyen magas színházjegyárat még nem engednek meg. Ennél a produkciónál a hazai átlaghoz képest részben már magasabb árakat szabtak: 3900 és 8500 forint közötti összegbe kerül a legtöbb jegy. Gondoltak azonban a kevésbé tehetős közönségrétegekre is, így lehet vásárolni 2500, 1800 és 900 forintért is Fantom-jegyet. A közreműködők a magyar színházi gyakorlatban átlagos gázsit kapnak. Mivel nagyon sok fiatal résztvevője van a produkciónak, a legtöbben már annak is örülnek, hogy egyáltalán szerepelhetnek benne. A közel 800 nézőt befogadó színház mintegy bruttó 3,5 millió forintos napi bevételéből nem telik szupergázsikra, hiszen az előadásban 13 színész, egy 20 tagú tánckar, egy 18 tagú kórus, 10 tagú statisztéria, és egy 22 fős zenekar vesz részt, továbbá 60 műszaki kolléga fogja esténként kiszolgálni a produkciót. Ez mintegy 140 ember napi munkáját jelenti.
A színház munkatársai maguk is meglepődtek, hogy a számukra szinte ingyenes, jórészt médiatámogatással létrejött erőteljes beharangozó kampány nyomán a közönség az első 90 előadás csaknem valamennyi jegyét elővételben megvásárolta. Mutatós honlapot terveztettek a produkció népszerűsítésére, 2004 októberéig összeállították a musical műsorrendjét, prezentációt tartottak idegenforgalmi szakemberek részére, és már a jövő nyári előadásokat kínálják megvételre.
