Megint mi húztuk a Fekete Pétert – hangzott el az iraki háború kitörését értékelő frappáns vélemény az Utazás 2003 kiállításon a több sebből vérző turizmus helyzetét elemző egyik szakember szájából. A megállapítás az utóbbi időszak idegenforgalmi mérlegét tekintve jogosnak tűnik. A lokális katasztrófák mellett a 2001. szeptember 11-i terrortámadások és a recesszió igencsak megtépázták a turizmus gazdasági mutatóit az elmúlt években. A legújabb csapás pedig a második Öböl-háborúval szinte egy időben elszabadult tüdőgyulladás-járvány. A rendkívül fertőző – és riasztóan nagyszámú páciens esetében végzetes – kór Ázsiából indult „világhódító” útjára, és egyelőre ott követelte messze a legtöbb áldozatot is, így érthetően azonnal elriasztotta a távol-keleti utazást fontolgató turistákat. A helyzet komolyságát mutatja, hogy Pekingben törölték egy nemzetközi rögbimérkőzés-sorozat helyi összecsapásait, a Rolling Stones pedig elhalasztotta két hongkongi koncertjét. Szingapúrban máris több mint 20 százalékkal zuhant a beutazók száma, de ez az arány a borúlátó jóslatok szerint a szezon egészében akár az 50 százalékot is elérheti. A térség légitársaságai talán már nem is tudják, az iraki válságot vagy a járványt okolják-e jobban fokozódó bajaikért.
A háború elhúzódása nem kedvez a piacoknak.
LEPLEZETT AGGODALOM. A világszerte padlóra küldött idegenforgalmi iparág hazai képviselői mindezek után a magyar turisztikai ipar legnagyobb seregszemléje előtt lélegzetvisszafojtva figyelték az iraki konfliktusról szóló híradásokat. Az Utazás 2003 előkészületei idején igyekeztek ugyan elhessegetni a tényleges katonai összecsapások rémét, ám a háború mégis kitört, méghozzá éppen a megnyitó napján. Az azóta eltelt két hétben a szakemberek, magukra nyugalmat erőltetve, váltig állítják: semmi ok a pánikra. Óvatos bizakodással leplezik aggodalmukat a Figyelő által megkeresett utazási irodák vezetői, és mindannyian egy gyorsan véget érő háborúban reménykednek, ami után az iparág esélyt kaphatna regenerálódására.
Erre azonban, úgy tűnik, várni kell. Az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) például máris egy elhúzódó háborúra vonatkoztatva adta ki minapi pesszimista gyorsjelentését. Eszerint globális méretekben akár 30 milliárd dollár bevételkiesést és közel 3 millió munkahely megszűnését is okozhatja az iraki frontok esetleges megmerevedése. Az amerikaiak utazási kedvével ugyanis az idén nem számolhatnak sem a franciák, sem a britek, mely országokba mindeddig a legtöbben érkeztek a tengerentúlról. Az amerikaiak többsége előreláthatólag 2003-ban is az otthonmaradást választja, és a képernyők előtt kíséri figyelemmel, hogy az Egyesült Államok szuperhatalmi szerepvállalása milyen eredménnyel jár.
VESZTESÉGJÓSLATOK. A vezető európai célországok eközben máris várható veszteségeiket becsülgetik. Franciaország – a turisztikai célországok kontinensgyőztese – 2002-ben 34 milliárd euró árbevétel mellett csupán 76,7 millió turistát vonzott, s e mutatók 2003-ban aligha emelkednek. Nagy-Britannia – amely a 2001-es száj- és körömfájás-járvány, illetve az egyesült államokbeli terrorcselekmények után végre kezdett jobb eredményeket produkálni – az iraki háborúban Amerika szövetségese, ezért a tavalyi 24 millió beutazó turistánál az idén jóval kevesebbel számol. Olaszország már túl is ment a találgatásokon, amikor a napokban konkrét veszteségeit is nyilvánosságra hozta. Itáliában már a háborús előkészületek idején 40 százalékos visszaesés jelentkezett a ki-és beutazó-forgalomban, amivel 42 ezer, az iparágban dolgozó ember munkája vált bizonytalanná.
Háború és ború
Az Irak elleni háborút ugyan felfokozott várakozás és a pozitív fejleményekben bízó piacok aktivitása előzte meg, e túlhevült hangulat azonban a katonai akció első napjaiban lehűlt, amit jól jelez, hogy a múlt péntekig tartó másfél hét alatt a fontosabb nemzetközi indexek mindegyike csökkent. Az irányadó amerikai mutatók jellemzően 1,5-2,0 százalékot gyengültek, a fontosabb európai tőzsdei barométerek azonban nem úszták meg ennyivel, és 3-4 százalékkal estek vissza. A kezdeti lendületet követő megtorpanás világszerte előtérbe tolta a konzervatívabb szektorokat: az élelmiszeripar és a közszolgáltatás például még növekedni is tudott, de a szerencsés túlélők közé sorolható az energetika is, holott erejéből csak stagnálásra futotta. Az eddigi események nagy kárvallottjai a biztosítók, amelyek 20-30 százalékos zuhanásokra is szolgáltak példával.
A háborús konfliktus körüli nagy kérdések egyike a védelmi szektor teljesítménye. A terület egyik fő reprezentánsának tekinthető Boeing a közel-keleti állam elleni támadás első tíz napját a Dow Jones negyedik legnagyobb veszteseként zárta. Ez az eredmény annál is inkább elgondolkodtató, mivel a védelmi szektor P/E-mutatója (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) elmarad az S&P 500 átlagától, ráadásul növekedési kilátásai is jobbak az indexénél. Mindezek fényében a szektor gyengesége feltűnő lenne, ha nem számolnánk a polgári légi közlekedés iránt drasztikusan visszaszoruló kereslettel, ami az egyik fő meghatározója az árfolyamoknak.
A piaci hangulat tehát egyértelműen negatívba fordult a háború kitörése óta. A befektetők pesszimistán tekintenek a jövőbe, mivel ráébredtek, hogy hiábavaló gyors befejezésre számítani. A várakozásoknak azok a rossz hírek sem használtak, amelyek az elmúlt napokban Irakból érkeztek: egyesek elhibázott katonai stratégiáról beszélnek, az Egyesült Államok pedig bevallottan alábecsülte az iraki egységek erejét. A halálos áldozatokról, valamint a fogságba esett katonákról szóló tudósítások szintén sokkolóan hatnak a tengerentúli szuperhatalom hollywoodi filmeken edződött közvéleményére, amely emberáldozat nélküli háborúra számított.
A nemzetközi piaci mutatók csökkenése ellenére a kelet-európai régiók a harcok kitörése óta enyhe növekedést értek el. A BUX például 2,4 százalékkal erősödött, ami kiemelkedő teljesítményként értékelendő. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy e régió várakozási a háborút megelőzően is jóval mérsékeltebbek voltak a nemzetközi tőzsdéken tapasztalható optimizmusnál. Az arany a háború kitörése után olcsóbb lett ugyan, a vártnál kisebb sikereket hozó harcok hatására azonban a befektetők ismét elkezdték felfedezni a biztonságos menedék számító nemesfémet, így az csak alig vesztett értékéből a támadás első másfél hetében. Az aranyéhoz hasonlóan mozgott az olaj ára is, amennyiben a kezdeti jelentős, 12 százalékos gyengülést követően a fekete arany jegyzése emelkedni kezdett, és hétfőn gyakorlatilag a katonai akció megindulása előtti szintig kúszott fel.
A háború kitörését jelző amerikai-brit ultimátum utáni felfokozott hangulat hatása megszűnni látszik a dollárpiacon is. A kurzus hétfőn közel 3 százalékkal volt gyengébb, mint a fegyveres támadások kezdetének napján. A piacok kijózanodásával párhuzamosan a dollárnak az euróhoz viszonyított árfolyama vészes gyorsasággal közelíti az 1,1-es szintet. A kurzus hétfőn gyakorlatilag az ultimátum kihirdetését közvetlenül megelőző szinten állt, és az amerikai valuta erősödésére az iraki konfliktus gyors és megnyugtató rendezése nélkül aligha lehet számítani a közeljövőben. Az Egyesült Államok gazdasági növekedésének feltételezhető megtorpanása, a hatalmas folyómérleg-deficit és az egyre duzzadó költségvetési hiány azonban eleve meglehetősen gyenge alap a dollár izmosodásához.
Barát Szabolcs
SZÖGEK A KOPORSÓBA. A Légitársaságok Nemzetközi Szövetségének (IATA) gyorsjelentésében az áll, hogy az európai légitársaságok a háború miatt eddig 15-20 százalékos bevétel-csökkenést kényszerültek elkönyvelni. (Hírek szerint a világ légitársaságai közül többet is a csőd veszélye fenyeget: a legnagyobb bajban éppen a világelső Amercian Airlines van.) A hazai repülőjegy-értékesítésben tavaly 6,7 milliárd forinttal az első helyen végzett Vista vezetője a háború eddigi két hete alatt töretlen ügyfélszám mellett szintén ekkora forgalom-visszaesést regisztrált. „Ez azonban nem írható kizárólag a háború számlájára. Az csak egy újabb szög a légitársaságok koporsójában” – érzékelteti Kurucz János azt, hogy a nemzetközi idegenforgalom az iraki válság nélkül is nehéz helyzetben lenne. A bevételcsökkenés igazi oka a nagy légitársaságok gyengélkedése, amihez jócskán hozzájárul, hogy megjelent a piacon a nyomott árakkal árháborút szító „fapados” konkurencia.
„Rossz időben mérgesedett el az iraki konfliktus” – kesereg a Vista mindössze egy-két hónapos közelharcot prognosztizáló igazgatója. Úgy véli, kisebb veszteségekkel kalkulálhatna a szakma, ha a támadások már februárban megkezdődtek volna. Így ugyanis azok mostanra már a végükhöz közelednének, azaz a nyári vakációjukról főként a március végi, április eleji időszakban döntő utasok nem lennének bizonytalanok, amikor a nyaralás helyszínét kiválasztják. Akik már elkötelezték magukat valamilyen, az inkriminált térségeket messze elkerülő úti cél mellett, nem visszakoznak. Ellenben azok, akiknek ez idő tájt kell döntést hozniuk, egyelőre kivárnak. Mindez a háború kezdete óta 10-15 százalékkal csökkentette a Vista forgalmát, ám ezt Kurucz nem tartja drámainak. „Aggodalomra adhat okot viszont, hogy – hasonlóan a szeptember 11-i terrortámadásokhoz – a visszaesés nem közvetlenül a katasztrófa után, hanem az azt követő hónapokban jelentkezik. Az ürömben ugyanakkor öröm, hogy a harcok végeztével, bár a színfalak mögött esetleg tovább zajlik a politikai csatározás, a turisták félelemérzete elkopik, utazókedvük visszatér” – ismerteti az utazáspszichológia alapvetését Kurucz.
Önmagában a jó idő eljövetele is meghozza a magyarok utazókedvét, Bottyán Éva, az Atlasz Utazási Iroda ügyvezető igazgatója már csak ezért sem borúlátó a forgalom pillanatnyi megtorpanása miatt. A nyári idényben bizonyára felértékelődik a chartergépes utazások szerepe – szemben a hosszú távú, több átszállásos utakkal -, mivel azok egyenesen a célállomásra repítik a turistát, és nem érintenek veszélyes területeket. Emellett az utazási irodák a komoly veszteségek kivédése érdekében arra kényszerülnek majd, hogy a szolgáltatásaikat az eddiginél rugalmasabbá tegyék – mutatnak rá független idegenforgalmi szakértők. A lekötött utak előreláthatólag gond nélkül lesznek módosíthatók, halaszthatók, illetve az utazási irodák az utolsó pillanatban is visszafizetik a részvételi díjat, ha az állam nem ajánlja a célországba való beutazást.
„Magyarország konferenciahelyszínként feltétlenül felértékelődhet a háború idején, hiszen például törökországi ülésezések sorát teszik át térségünkbe, így Horvátországba, Szlovéniába és Magyarországra” – mutat rá Karikás Eszter, a Magyar Kongresszusi Iroda vezetője arra, hogy az iraki háborúnak kézzelfogható haszna is lehet az idegenforgalom szempontjából. A tengerentúlról érkező résztvevők és előadók esetében alternatív megoldás lehet ugyan, ha a rendezvényt videokonferenciával helyettesítik, de a szakma azt vallja: szükség van a személyes kontaktusra. Európában Karikás szerint egyelőre nincsenek tömeges konferencialemondások, igaz, amint az első merénylet bekövetkezik, itt is elkerülhetetlenül beszűkül a piac.
Ami a családi nyaralásokat illeti, bízvást megjósolható, hogy nőni fog az autóbuszos városlátogató utak népszerűsége, egyben számolni lehet a „szomszédolási turizmus” felerősödésével is – az ugyanis szélsőséges esetben biztosítja a gyors hazatérés lehetőségét. Ekként Magyarország szintén számíthat a szomszédos országok polgáraira, továbbá jó esély van arra, hogy a németek körében reneszánszát éli majd a Balaton. Igaz, ez utóbbit Molnár Gyula, a Club Tihany vezetője cáfolja: ő eddig csak a lemondásokkal szembesült. A napokban már hat csoport mondta vissza a húsvéti időszakra szóló foglalását. Ezért is próbálnak most a hazai turistákra építeni, akiket kedvezményekkel, a szolgáltatások széles körével igyekeznek megnyerni. Az elsődleges cél, hogy a forgalom-visszaesés ne legyen nagyobb a tavalyinál, amikor is 2001-hez képest 7 százalékos volt a csökkenés.
VILÁGJÁRÓK. Komoly kihívás – és esély – előtt áll az évi 9 milliárd forintból gazdálkodó, állami tulajdonú Magyar Turizmus Rt. is, amelynek az a küldetése hogy turisztikai desztinációként népszerűsítése országunkat. Most alkalom kínálkozik ugyanis arra, hogy a magyar lakosság – legalábbis annak a háború miatt a külföldi utazásoktól ódzkodó része – számára vonzóvá tegye az országot. Galla Gábor, az társaság vezetője az „Itthon otthon van” mottóra akar ráerősíteni pr-cikkekkel és nagyobb hirdetési felületek vásárlásával a jelentősebb napilapokban. Ehhez azonban kevés az az 50 millió forint, amit a háborús helyzetre való tekintettel e célra a cég elkülönített. Annál is inkább, mert a magyarok a felmérések szerint a balatoni nyaralásukat leszámítva egy hosszú hétvégénél többet turistaként nemigen töltenek idehaza. Az itthoni nyaralásnak alacsony a presztízse a magyarok szemében, ám ez aligha róható föl nekik. „Negyven évig nem mehettünk külföldre, nem csoda, hogy most mindenki világot akar látni” – veszi védelmébe kifelé kacsingató honfitársainkat a Magyar Turizmus Rt. igazgatója.
