Két évvel ezelőtt megjelent cikkünkben górcső alá vettük Chávez hatalomban töltött első tíz évének mérlegét: a bolívari forradalom hatalmas lendülettel indult, a venezuelai elnök új Alkotmányt fogadtatott el, az ellenzéket szinte a politikai élet peremére szorította, többször rendeleti kormányzással irányította az országot, államosításokat rendelt el a külföldi tőke venezuelai érdekeltségeinél, antiimperialista harcot hirdetett, így az Egyesült Államok ellenében inkább Oroszország, Belarusz Köztársaság és Irán szövetségese lett.
2007 végén kapta az első pofont: a szavazópolgárok elutasították az alkotmánymódosító javaslatokat, melyek az erőltetett gazdasági reformok mellett lehetővé tették volna korlátlan újraválasztását. Ezért Chávez “mélyen magába nézett”, s meghirdette a “3R-politikát” (“Revisión” – önkritika; “Rectificación” – kiigazítás; “Reimpulso” – új lendület) az élelmiszerhiány, a rémisztő közbiztonsági helyzet, a korrupció és a kábítószer-kereskedelem kezelése érdekében. Chávezt a Nemzetgyűlés sem hagyta cserben: ismét engedélyt kapott a rendeleti kormányzásra, hogy végrehajtsa azokat az intézkedéseket, melyeket az alkotmánymódosítás után akart eszközölni.
A politikai és gazdasági gondok – mint a harminc százalékos infláció vagy a kőolajár ingadozásának kitett gazdaság – az immár egyesült ellenzék malmára hajtották a vizet, mely a 2008. év végi helyhatósági választások eredményén is meglátszott: az ellenzék számos stratégiai régióban és településen többségbe került. A következő év februárjában ismét népszavazást kezdeményezett, hogy egy pontban megváltoztassa az Alkotmányt, mely sikerült is: a szavazók úgy döntöttek, hogy az elnök korlátlan alkalommal újraválasztható lehet.
Előretekintés: nincs megállás 2021-ig
Ezt a lehetőséget Chávez ki is kívánja használni: nem csupán a 2012-es elnökválasztást akarja megnyerni, de egészen 2021-ig, sőt egyes források szerint 2030-ig is hatalmon akar maradni a bolívari forradalom kiteljesítése érdekében. Hiába állt fel idén év elején az új törvényhozás egy erősebb ellenzékkel, Cháveznek sikerült “kiiktatnia” őket 2012 közepéig, mert még a korábbi Nemzetgyűléssel megszavaztatta magának – immár negyedik alkalommal – az engedélyt a rendeleti kormányzásra.
Az Infolatam kormányzati forrásokból úgy értesült, hogy Chávez jelenleg 54 százalékos népszerűségnek örvend, a független közvélemény-kutatók ezt az arányt csak 40-46% körülire teszik.
Cháveznek igen jól kellene manővereznie a gazdaságpolitika labirintusában ahhoz, hogy még az idén felfedezhetőek legyenek a recesszióból való kilábalás és az infláció mérséklésének jegyei.
Az elmúlt években Chávez kiterjesztette az állam befolyását a gazdasági élet szinte minden területén, főként államosítások útján. 2007 óta olyan kulcsfontosságú szektorok kerültek központi kézbe, mint a kőolajipar, a telekommunikáció, a villamosenergia vagy az acélipar. Mindennek köszönhetően az állam vált a pénzügyi rendszer első számú szereplőjévé, azonban mind a magánszektorban, mind a külföldi befektetőkben bizalmatlanságot keltettek ezek az intézkedések, s ez hosszú távon ronthatja az ország versenyképességét és gazdasági teljesítményét is. A The Heritage Foundation konzervatív think-tank szervezet gazdasági szabadságot mutató 2011-es ranglistája szerint Venezuela az egyik “legkorlátozóbb” ország, melyet a gazdasági szabadság hiányát illetően csak Eritrea, Kuba, Zimbabwe és Észak-Korea előznek meg.
Az ellenzék szerint két borzalmas év következik most, mert “a helyzet nem javul, hanem napról napra romlik” – mondta az AFP-nak az egyik ellenzéki képviselő. De már az utóbbi két is megviselte a legszegényebbeket, hiszen a recesszió őket sújtotta leginkább.
