A tőzsdék nyilvános piacok, működésük egyik legfontosabb alappillére, hogy minden befektető azonos időben azonos információmennyiség birtokában hozhassa meg a döntéseket. Ha ugyanis egyesek jobban tájékozottak (például tudják, hogy sikerült tető alá hozni egy kiemelkedő méretű szerződést), akkor részvényeket fognak venni azoktól, akik még nem ismerik a jó hírt. Fordítva is igaz, ha valaki egy kellemetlen, vélhetően hátrányos kimenetelű perről, üzemi balesetről értesül, akkor – az egyidejű tájékoztatás hiányában – gyorsan eladná részvényeit azoknak, akik nem hallották még az információt, ezért nem is számolhatnak következményeivel.
Több mutatót érdemes értékelni (Fotó: MTI)
Szabályozás az azonos informáltságért
Természetesen egy cég vezérigazgatója mindig is több információval fog rendelkezni az általa vezetett társaságról, mint egy kisrészvényes. Éppen ezért a tőzsdék olyan szabályokat hoznak, hogy az eltérő tudás ne okozzon igazságtalanságot. Egyrészt igen pontosan meghatározzák, hogy bennfentes személyek mikor adhatnak-vehetnek részvényeket, és arról milyen tájékoztatást kell nyújtaniuk. Másrészt azt is pontosan meghatározzák, hogy a kibocsátóknak milyen rendszeres és soron kívüli tájékoztatást kell nyújtaniuk a cégek életét meghatározó eseményekről.
Gyorsjelentés – kötött formák
A Budapesti Értéktőzsde például belső szabályzatában (bevezetési és forgalomban tartási szabályzat) kimondja, hogy az A kategóriás cégeknek minden lezárt üzleti negyedév után (hatvan napon belül) gyorsjelentést kell publikálni, a B kategóriás cégeknek ugyanezt elég félévente megtenniük. Ezek a riportok kötött formában készülnek, rengeteg kötelező elemet tartalmaznak.
Ezek közül a legfontosabb a mérleg és az eredménykimutatás, de a jelentésben információ található a tulajdonosokról, a cash flow-változásról, a cégek létszámáról, a vezető tisztségviselők részvénypakettjéről is. A BÉT a soron kívüli tájékoztatás keretében pedig azt is elvárja, hogy a cégek a gyorsjelentésen kívül is minden olyan hírt, változást, rendkívüli eseményt jelentsenek be, amelyek az árfolyamot érdemben befolyásolhatják.
Mit nézzünk?
A gyorsjelentések árfolyam-befolyásoló ereje leginkább attól függ, hogy a riportban található számok mennyire térnek el az elemzői várakozásoktól. Minden szám (különösen fontos az árbevétel, az üzemi eredmény és az adózás előtti eredmény) mellett megtalálható az összehasonlítást segítő bázisadat, vagyis látható, hogy egy évvel korábban mekkora forgalmat, nyereséget ért el a cég az év azonos időszakában.
Természetesen alapvetően akkor boldogak a befektetők, ha látják, hogy van növekedés, sikerült az árbevételt, az eredményt az infláció mértékénél jobban növelni. Ugyanakkor minden társaság életében rengeteg árnyaló tényező lehet. Ha a bázisévben a cég eladott egy leányvállalatot nagy nyereséggel, akkor nem várható el, hogy a tárgyévben a normál üzleti működés ennél nagyobb adózás előtti profithoz vezessen. Vagy fordítva, ha a vizsgált cég terjeszkedett, és megvett egy olyan céget, amelyiknek az árbevétele a tárgyévben már bekerül a kimutatásokba, akkor egy 30 százalékos forgalomnövekedés még önmagában nem siker, a kérdés, hogy az összehasonlítható kimutatások szerint is sikerült-e előrelépni.
mikor figyeljünk?
A gyorsjelentéseket szinte az év bármelyik napján érdemes figyelni. Nyugaton mindenképpen, itthon azért vannak koncentráltabb időszakok, hiszen a szabályok szerint a lezárt üzleti negyedév után 60 napon belül kell közzétenni őket. Sokan használják ki a jelentéskészítésre rendelkezésre álló teljes időt, ezért az időszakok végén, február, május, augusztus és november hó utolsó napjaiban jelenik meg a legtöbb riport. Vannak azonban fürgébb cégek, amelyek már pár héttel a lezárt negyedév után bemutatják riportjaikat, sőt, nem minden cég üzleti éve egyezik meg a naptári évvel, így voltaképpen az év bármelyik hónapjában találkozhatunk riportokkal, még az is előfordul, hogy egyszerre jelenik meg az egyik cég első féléves és a másik cég második féléves jelentése.
Lapozzon! További tippek jönnek.
—-Árfolyam-változás—-
A gyorsjelentés szinte mindig befolyásolja az árfolyamot. Az addig hétpecsétes titokként őrzött riportok megjelenése napján mindig több az „élet” a részvényben. Ha a kibocsátóknak eleve van egy jó növekedési sztorijuk, akkor általában a terveknek megfelelő gyorsjelentés is áremelkedést szokott okozni, mert a befektetők megnyugodnak, hogy sínen van még a történet. A beállt, nagy és lomhább cégeknél általában már valamilyen pozitív meglepetés kell a kurzus megemelkedéséhez, a különféle elemzők előrejelzéseinek átlagától, vagyis a konszenzus-előrejelzésnél 5-10 százalékkal magasabb profit azonban biztosan lök egyet a részvényárfolyamon. Azt persze nagyon nehéz megmondani, hogy amikor egy jó riport megjelenik, meddig érdemes vásárolni.
Bizony, erre nem is lehet állandóan érvényes választ adni. Van amikor a hurráoptimizmus elhúzódik, nem minden befektető nézi 24 órában a magyar piacot. Ha egy cég remek riportot publikál, akkor általában egy-két héttel később is lesznek olyan nemzetközi portfóliómenedzserek, akik olvasva a számokat, a híreket, kicsit felülsúlyozzák a részvényt, és csipegetnek a piacról. Az ő keresletük ilyenkor még újabb és újabb lökést adhat az árfolyamnak. Vannak azonban olyan meglepetések, ami után egy gyors drágulás következik be, majd hamar esik az ár. Vagy azért, mert túlzott volt az első reakció, és korrekció érkezik, vagy esetleg azért, mert a jó hangulatban több korábbi részvényes is úgy érzi, hogy itt a jó kiszállási lehetőség, realizálni lehet az árfolyamnyereséget.
Egyéb információk
A gyorsjelentések igen szabályozottak, ugyanakkor azt már kicsit nehezebb pontosan meghatározni, hogy a társaságok soron kívüli tájékoztatási kötelezettségük során mikor és mit jelentsenek. Bizony sokszor éri az a vád a cégeket, hogy az ingyenmarketing-érték miatt adnak számot minden apró sikerükről, kisebb szerződések elnyeréséről is, mások ellen ugyanakkor éppen az a vád, hogy halogatják a rossz hírek bejelentését, például ha a társaság menedzsmentje azzal szembesül, hogy számottevően csökkentek a profitkilátások. Az ilyen típusú figyelmeztetésnek az ismert angol elnevezése a profit warning.
Egzakt módon nem is lehet meghatározni, hogy mi az, ami jelentésért kiált, hiszen minden történet egyedi, a soron kívüli tájékoztatásról csak óhatatlanul gumiszabályt lehet alkotni. Vajon melyek lehetnek azok az aktusok, amelyek valóban érdemben befolyásolni képesek az árfolyamot, így elvárható, hogy a befektetők szabályozott körülmények közepette, egyszerre szerezzenek róluk tudomást? A teljesség igénye nélkül ilyenek az akvizíciók, az egészen nagy, hosszú távú szerződések, a stratégiai beruházások, a meghatározó tisztségviselők személyi változásai, nagy káresetek.
Az is elképzelhető, hogy egy társaság tudja, hogy a részvényárfolyamot érdemben befolyásoló hír lát napvilágot másnap. Ha esetleg nem biztos abban, hogy meg tudja oldani a részvényesek azonos idejű tájékoztatását, meg tudja gátolni a hírek kiszivárgását, akkor azt is választhatja, hogy a részvény másnapi kereskedésének a felfüggesztését kéri. Ha pedig már garantáltan mindenki, aki vette a fáradtságot, hogy elolvassa a híreket, tudomást szerezhetett a történtekről, be tudta építeni azt az értékítéletébe, vissza lehet engedni a részvényt a parkettre.
Szivárogtatás – már ritkább
text A tőzsde, kissé vadregényes hőskorában voltak anomáliák a gyorsjelentések nyilvánosságra hozatalában. Egyrészt sokan nem tartották be a jelentési határidőt és elkéstek riportjaikkal. Ezért büntetést kaptak, le is szoktak a késéről, és ma ez már kevésbé jellemző. Másrészt erősen bennfentes kereskedelemre emlékeztető módon a „jólértesültek” már gyakran a gyorsjelentések közzététele előtt vettek vagy eladtak, ami miatt rendszeresen úgy változott a kurzus a riport előtt, ahogyan azután a gyorsjelentést látva az valóban indokoltnak tűnt. Szerencsére mintha ez is visszaszorulóban lenne.
