Fotó: MTI / Krizsán Csaba
Most épp bundás kenyeret ennénk, jó fokhagymásat, hozzá forró citromos teát szürcsölnénk, ha a Fidesz, tartva az eredeti tervet, június kilencedikén szépen megtartotta volna XXV. kongresszusát. Na de jött az árvíz, és bizony hülyén nézett volna ki, ha zsákpakolás helyett tisztújítással múlatja az időt hazánk élcsapata. E vészhelyzetben döntött a halasztás mellett a Fidesz elnöksége, és arra kért „minden kongresszusi küldöttet, polgármestert, Fidesz-tagot és -aktivistát, hogy a tanácskozás tervezett napján is vegyen részt az árvíz elleni védekezésben, illetve a munkálatok szervezésében, hogy a rekordárvíz minél kisebb károkat okozzon az országban”.
Az ár szerencsésen levonult, alcsúti sufniban pihen a miniszterelnöki gumicsizma. Tán már csupán a Római-parton csapkodnak hullámok, abból is csak a politikaiak: Tarlós főpolgármester csörtézik mobilgátügyben Bús Balázs óbudai polgármesterrel: ilyen az, ha túl nagyra nő egy párt, narancs narancsnak farkasa.
Mi pedig itt vagyunk a Millenárison: XXV. kongresszus, újratöltve.
A képekre kattintva galéria nyílik a Fidesz XXV. kongresszusáról!
Fotók: Kummer János
Nagy izgalmakra nem számítunk. A fő attrakció Lázár János alelnökké emelése lehet (papírforma). A miniszterelnökséget vezető államtitkárt azt a Varga Mihályt válthatja, aki még az árvíz előtt bejelentette: megválik az elmúlt két évtizedben rövid megszakításokkal ellátott posztjától. Mondván, “a Fidesz íratlan szabálya szerint kormánytag nem tagja a kormánypárt szűk vezetőségének”.
(Már a Millenárison halljuk, hogy Lázár neve állítólag nincs a szavazócádulákon.)
A párt legutóbb 2011 nyarán tartott tisztújító kongresszust, ahol Kósa Lajost, Pelczné Gáll Ildikót, Pokorni Zoltánt,és Varga Mihályt választották a négy alelnöki posztra. Az alelnök-jelöltek közül Varga kapta a legtöbb voksot: az 1216 érvényes szavazatból 1206-ot szerzett. Nála csak Orbán a menőbb: elnöki újrázását 1211-en igenelték.
Ínyenceknek kis pluszadat: a Fideszben az elnökség a legfontosabb döntéshozó testület. Az elnök és a négy alelnök mellett a testület tagja az országgyűlési frakcióvezető (jelenleg Rogán Antal), a Fidesz EP-frakciójának vezetője (Gyürk András) és választmányi elnöke (Kövér László). A kibővített elnökségi üléseken a kisebbik koalícióst Semjént Zsolt, a Fidesz pártalapítványát Balog Zoltán, a fővárost Tarlós István képviseli.
Mobilgát
Tarlós az első szónok, s mobilgátként értelmezi önmagát, Budapestet a politikai harcban. Tüchtig kampánybeszédet mond, fele-fele a “szocialista-szélsőliberális” oldal ekézése és az eredmények sorolása. Lidérces elmúlt nyolc évről, a “rémálomszerű négyesmetró” rendbetételéről szól, báránybőrbe bújt farkasokat, zaklatott nemzetközi környezetet emleget. Kosztolányit idéz, “kék és forró az éjszaka”, aztán Adyt is, végül a fővárosi növényzetnél lyukadunk ki: “Kívánom, hogy mindenkinek nyíljanak az Üllői úti fák!”
Nagy Gábor Tamásé eztán a szó, ő a fő mandátumvizsgáló. Olyan fontos adatokat tudunk meg, mint hogy 1611 fideszes és 80 partnerküldött ül a Millenárison. Megszavaztatik a levezető elnökség, Szájer Józseffel élén, Járóka Lívia és Kocsis Máté segédletével.
Járóka Lívia köszönti eztán az élcsapat élcsapatát: Orbánt, Kövért, Szájert, Pintért, Schmitt Pál feleségét. (Schmitt nincs, sajnáljuk.) Üdv jár határon túli magyar vezetőknek, elsőként is Tőkés lászlónak, majd “tévéből ismert sztároknak”, Jókai Annának, Deák Bill Gyulának, a királynak, a színháztalan Balázs Péternek, Balázs Fecónak és szomszédjában Nemcsák Károlynak.
Rossz vér
Kocsis Máté Martens néppárti elnök üdvözlő levelét olvassa fel, melynek lényege: győzzön jövőre is a koalíció, “hajrá Magyarország, hajrá Fidesz, hajrá Viktor!”
A párt fundamentuma Kövér László következik. “Arctalan nemzetközi” ellentől és “arcátlan brüsszeli bürokratáktól” óvja a nemzetet. Beszél arról, hogy rajtuk és a KDNP-n kívül mára az összes rendszerváltó párt elhullott – és nem beszél arról, hogy az elhullók közül páran épp a Fidesz bendőjében végezték.
Könnyen fogyasztható világképet vázol: egyik oldalon a jók, vagyis a Fidesz és szövetségesei, másik oldalon a “haramiák”, az ötvenhatot vérbefojtók örökösei állnak, akik, ha hatalomra kerülnek, “kiárusítják, lezüllesztik, szétlopják, lelakják az országot”. Kövér egyetlen embertől idéz, a P. Mobilos Schuszter Lórándtól: “Kijárat nélkül, háttal a falnak” kell helyt állni. Vastapsot arat.
7:1, öööö 8:3
Kósa Lajos az elnökség nevében rétorkodik. Ő is üti a “Gyurcsány-Bajnai- kormányt”. Azzal örvendezteti meg a kongresszust, hogy “a Fidesz nyolcvanhat hónapja vezeti a népszerűségi listákat”, két országgyűlési választást nyert, harmincöt időköziből harmincban triumpfált, az idei hat polgármesterválasztásból ötöt vitt, plusz “beindította a gazdaságot”, plusz mindenben jó.
“Tulajdonképpen nem is értem, hogyan sikerült ez nekünk!” – száll a bonmot.
A rezsicsökkentésre tér eztán Debrecen népszerű polgármestere, s kérdi, a bal vajon miért nem vette vissza a gáz, az áram meg a víz árát. Megtudjuk, hogy Kósa “nem nagyon szereti a Fidesz mostani versenytársait”, leginkább azért, mert azok szerinte a diktatúra jogutódjai. “Annyira jót tenne a magyar baloldalnak, ha most 2014-ben méretes zakót kapnának, mert akkor nem lehetne többet posztkádári pártot szervezni Magyarországon” – így Kósa.
Búcsúzóul óva int mindenkit az elbizakodottságtól, idézi az ’54-es foci vébét, ahol “a csoportmérkőzéseken 7:1 arányban legyőztük a németeket”… Felhördül a közönség, s bekiabálja a küldöttsereg műveltebb hányada, hogy 8:3 volt az a 7:1, de Kósa kivágja magát azzal, hogy csak tesztelte a figyelmet. (Keves kommentelők: na, melyik az a jeles meccs, aminek 7:1 volt a vége? A magyar bajnokságban tessenek kotorászni.)
Minimum tizennégy centi
Rogán Antal vadiúj arcát mutatja: sztendaposként tűnik föl, az uniós bürokratákon és a túlszabályozáson mókázik. A macsópárt imidzzsel állítólag elégedetlen Fidesz frakcióvezetőjeként sasjózsis poénnal fakaszt mondén kacajt a küldöttek ajkáról: kéri “mind a hölgyek, mind az urak figyelmét”, amikor zsiványos mosollyal felolvassa, hogy az EU-ban csak kemény banán hozható forgalomba, ami legalább tizennégy centi hosszú, minimum huszonhét milliméteres átmérővel bír, s megfelelő görbülettel büszkélkedhet.
Az őt követő Szájer József (a Fidesz EP-csoportjának nevében) egy bonyolultnak tetsző gondolattársítással “álomhüvelyezést” emleget Reding biztos asszony kapcsán. Ha valaki nem tudná dekódolni, az álomhüvelyezés szájeri megfelelője: hazugság. Szájer örül, minek oka, hogy Reding párja a minap kihullott a német törvényhozásból.
Szájertől úgy véli, nem mehetünk szó nélkül az unió vezetési hibái mellett – s nem is megyünk el. A lényeg: Brüsszel feszt hibázik, mi segítünk.
Ha unod a banánt…
Már bocs, de mi még mindig a déligyümölcsökön rugózunk: hogyan kerül banán a belvárnarancsos szájába? Számunkra egyelőre ez a nap híre. Előre a komondoros, négyötgyerekszülős, tégednembántunkos úton? Tán Orbán Viktor is ezen morfondírozik leghátul, miközben égnek emeli szavazókártyáját.
Míg mi meredten ülünk, Németh Rezsicsökkentő Szilárd rózsaszín gazdasági képet skiccel, “jobban teljesítő” Magyarországot vizionál. Büszkén újságolja, hogy “bezárattuk az IMF budapesti irodáját”, s bevontuk a bankokat és a multikat a közteherviselésbe. Elvtársozik, lendvaiildikózik, gyurcsányozik, sokadszor idéződik fel a “hazudtunk reggel, délben, este”. Természetesen rezsicsökkentéssel zár: tíz százalék megvolt, hamarosan érkezik még tíz, “de a java eztán jön”.
Betonozna
Németh egyrészt szorgalmazza, hogy az Országgyűlés “betonozza be a rezsicsökkentést”, emelje alkotmányba azt. Másrészt politikai nyilatkozat megszavazását javasolja, minek lényege, hogy “Magyarország nem hagyja magát”. Megszavaztatik.
És most jön a java: a tisztújítás.
Az első szavazólap narancsszínű, rajta egyetlen név, Orbán Viktoré. Sanszosnak ítéljük őt.
A második szavazólap az alelnököké: négy hely, négy jelölt. Három nyomtatva, a negyedik sor Lázár Jánosé – végül ő is felkerül a papírra, igaz, a küldöttek utólag, tollal vezethetik fel nevét a listára.
Hatvan perc szünet következik, mialatt szavazhatnak, pörköltözhetnek a megjelentek.
Golyóstollal
Amíg a küldöttek meg önök is ebédelnek (ne zavarjon senkit, hogy mi továbbra is nyeljük az éhkoppot, de tényleg), elmeséljük, hogy a kongresszus szlogenje nem más, mint: MAGYARORSZÁG NEM HAGYJA MAGÁT!
Mit tehetünk ehhez hozzá? Tán annyit, hogy Lázár János sem hagyja magát. A miniszterelnökséget vezető politikusról mindenféléket hallani mostanában. Egyesek szerint továbbra is pártja, kormánya sztratoszférája felé száguld, ő Orbán bizalmasa, más meg azt mondja, Orbán, jó szokásához híven, visszametszi túlerősödő vazallusait, s most Lázár van soron. Az alelnöki kandidálással persze nem válaszoljuk meg a kérdést, csupán haloványat strigulázunk az 1. magyarázat mellé.
Kongresszusi esztrádunk legfrissebb bejegyzéseként íme egy P. Mobil nóta. Küldjük Kövér Lászlónak, s mindazoknak, akik szeretik.
Csak nem jönnek vissza ezek a derék fideszesek. A várakozás nehéz percei alatt idekopizzuk az emlegetett Kosztolányit. Őt Tarlós Istvánnak küldjük. És persze mindazoknak, akik szeretik.
Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.
Hohó, beejött Orbán Viktor a terembe! Valami lesz – susugják a Millenáris fái.
A Martens-levél remixeként Jopseph Daul EP frakcióelnök üzenetét olvassa fel a délutáni etap nyitányaként Kocsis Máté. Majd a hétgyermekes székely férfi, Dávid Sándor szól a színpadról, s üdvözli egyebek mellett, hogy Magyarországon a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Elárulja, “élete egyik legnagyobb ajándéka” , hogy a Szent Korona előtt állampolgári esküt tehetett családja, s azt is elmondja, kötelességének érzi, hogy részt vegyen a jövő évi magyarországi választásokon. Ígéri, a székelyek megtartják a “magyar gyepüt”. Eztán, szélesítve a kongresszusi portfóliót, egyik fia, Kristóf ad elő nagy tetszés mellett székely népdalt.
Semjén Zsolt kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes a liberálisokat üti, akik szerint “a nemzet mucsai provincializmus”, míg a konzervatívok úgy vélik, “minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték”.
Pokorni beszédét sokat fogjuk még idézni. A budai polgármester – miként szokta választások előtt – önmérsékletre inti sajátjait. Idéz nagy vereségeket, elsőként a 2002-est, aminek egyik okaként a 23 millió románozást említi, aztán szóba kerül a 2006-os bukta, amiért viszont a Mikola-féle szinglihordázás okolható. Ha jövőre győzni akar a Fidesz, így Pokorni, akkor “itt nincs buzizás, zsidózás, cigányozás, szinglihordázás” – ugyanis a Fideszben is vannak melegek, szinglik, mindenféle emberek.
Viccel illusztrálja mondanivalóját Pokorni. Nyuszika talál egy jó nagy előnyt az erdőben, hazaviszi, de az előny nem fér be az ajtón, mire nyuszika megszólal: behozhatatlan előnyre tettem szert. Nos, ilyen, mármint behozhatatlan előny, szól Pokorni, csak a viccben létezik.
Pokornis szálat kap fel Balog emberi miniszter is, aki azt mondja: számíthat a kormányra a cigányság, a zsidóság, az egész nemzet. Aztán odaböki Pokorninak, hogy a beszédében elfelejtette dicsérni a közoktatás átalakítását. Egy-egy.
Varga Mihály szeretettel övezve köszön el az alelnökségtől, közben dicséri a magyar kkv-kat, sorolja a gazdasági eredményeket az alacsony inflációtól a szerény költségvetési hiányig. A Fideszt a hűség pártjának nevezi: “Magyarországért, egymásért.”
Hende hadügyér a következő, ő még Pokorninál is lazább: ingére narancs pulóvert vet. A bal belharcait elemezve azt mondja, Bajnai rezsóra ültette Gyurcsányt, amiben az a jó hír, hogy “október elsejétől ezt húsz százalékka olcsóbban teheti”.
Előfinálé: összeszámolták a szavazatokat. Mindjárt mondjuk, hányan szavaztak Orbán ellen, s mi a sorrend az alelnök-jelöltek között.
Hohohó! Szól a Fidesz-induló, hallgass a szívedre! Orbán Viktor az elnök! 1241 szavazat, 1240 igen! De ki az az egy? Tessék jelentkezni nálunk, beígérhetünk egy interjút.
Megvannak az alelnökök is: első Kósa 1236-tal, második PGI 1160-nal, harmadik a merész Pokorni 1082-vel, negyedik Lázár 1005-tel.
Orbán a színpadon, hallga csak!
A hallgass a szívedre motívum a trambulin. Azt mondja, a fideszes fiúk már a kádárizmusban is “azok a fickók” voltak, akik a szívükre hallgattak. (Szinte halljuk Mesterházyékat: tessenek inkább az eszükre hallgatni.)
Kattintson a képre, galéria nyílik a kongresszusról!
A rendszerváltástól eljutunk lassan napjainkig, kapott a képére Gyurcsány, Bajnai, árvizezünk, rezsit csökkentünk, nő a gazdaság, “a vészmadár elemzőnk nagyobb növekedést várnak tőlünk, mint mi magunk”. Sok fontos csata megnyerve, az ellenzék csak a károgásben jeleskedett, “három év alatt a kormány ellenzékéből az ország ellenzékévé váltak… egy sikertelen országot akarnak látni és láttatni… a munkalassításban jeleskedtek”.
Segélyalapú társadalomból munkaalapú társadalom született, így látja a miniszterelnök. “Minden munkát el kell valakinek végezni… meg kell becsüni”, van is mindenféle ember a Fideszben a segédmunkástól az értelmiségiig – ez lenne a néppárt.
“Jó volt, szép volt, de most jön a neheze” – mondja Orbán. Cél, hogy munkából ne csak megélni, hanem gyarapodni is lehessen. Poén jön: előfordulhat, hogy munkából nem lehet megélni, de hadd győződjön meg erről minden magyar ember maga. “Magasabb súlycsoportba” léptünk, a kormányfői jövendölés szerint a bankárok, a multik mindent megtesznek majd, hogy visszaszerezzék azt, amit a rezsicsökkentéssel elvett tőlük az Orbán-kormány. Háború van. Rezsiháború.
A miniszterelnök szerint a bal a multik, bankárok Magyarországi helytartója, 536 milliárdos megszorításra készül, s ezt a pénzt – az országgal együtt – átadná nyugati gazdáinak.
Célra tartunk: minden egyes szavazat begyűjtendő, tilos “lazítani, nyegléskedni”. Kemény Dénest idézi a miniszterelnök: “A kapufa éle mindig igazságos, mert annak a lövése fog bepattanni, aki többet dolgozott a sikerért.” A tavaszi “lövés” pedig nem más, mint a gazdasági önrendelkezés csatája”.
Kemény az elköszönés is:mivel Orbán életének elmúlt negyedszázada a Fideszről szólt, ezért “aki nem végzi el tisztességesen a munkát, aki nem tesz meg mindent a választási sikerért, az jön nekem huszonöt évvel.”
Csipkedje hát magát mind, ki kampányaktivista.
xxxx
Na, fújjunk egy nagyot, ez is megvolt. Két tartozásunkat egyenlítsük ki búcsúzóul.
Először is: ugye tetszenek emlékezni, hogy a bakizó Kósa apropóján kérdeztük, melyik legendás hazai focimeccsen született 7:1-es eredmény. A helyes válasz: 1979. szeptember 22., Fradi-Újpest. Ezen a linken még a korabeli Népsport vonatkozó oldalát is megtalálják. Nyilasi, Ebedli, Pogány, Fazekas, oh, istenem!
A lelegeslegvége pedig legyen az a filmrészlet, amit Pokorni emlegetett a Brian életéből, mikor is a szervezkedő judeaiak azon polemizálnak, “mit adtak nekünk a rómaiak”. Pokorninál a béna forradalmárok megfelelői a szocik, a rómaiak pedig nem mások, mint a fideszisták.
“Mit adott nekünk a Fidesz?” – így Pokorni. Válasza: “Rezsicsökkentést, csökkenő inflációt, családtámogatást, a határon túliak integrálását.”
A többiről nem is beszélve.