Korábbi cikkünkA gyógyszertárak jelentős része működésképtelenné válhat, ha a kiszivárgott elképzelések szerint változtatják meg a finanszírozást. A Magyar Gyógyszerész Kamara tiltakozik amiatt, hogy nem vonták be az előkészítésbe.
A FigyelőNet korábbi cikke >>
A felek rendszeresen kölcsönös és teljes bizalmatlanságukról biztosítják egymást. A patikusok a minisztert hibáztatják a bizalomvesztésért, a miniszter, Mikola István a gyógyszerészekre hárítja a felelősséget. Ezt általában írásba is adják egymásnak.
Legutóbb a miniszter írt levelet kétezer patikába, hogy abban tájékoztassa a gyógyszertárak vezetői és munkatársait, ő hiába tett meg mindent annak érdekében, hogy a patikusok ne járjanak rosszul, gáláns ajánlatát a Magyar Gyógyszerész Kamara visszautasította, és nem írta alá a megállapodást. Talán elhitték volna ezt a patikusok, ha nem éppen Gyulán tartják rendes általános konferenciájukat, ahol minden érintett közvetlenül, a kamara elnökének szájából hallhatta, hogy miért volt elfogadhatatlan az ajánlat.
Úgy kellene ezt elképzelni, hogy a tárgyaló partnerek közül egyik fél sem meri aláírni előbb a megállapodást, mert a másik esetleg visszaél a szignóval. Erre mondják – teljes joggal -, hogy minden bizalom elveszett.
Hávelné Szatmári Katalin, a kamara elnöke szerint éppen ellenkező hatást érne el a miniszter a javaslatával, mint amit szeretett volna. A gyógyszerek nem olcsóbak lesznek, hanem drágábbak. A társadalombiztosítás nem megtakarít a javaslattal, hanem újabb súlyos terheket vállal, a gyógyszerészek pedig veszítenek legalább 4,3 milliárd forintot.
Akkor miért erősködik a miniszter? Aki a kérdést megválaszolja, az hamarabb juthat megállapodásra a tárca vezetőjével, mint bármelyik szektor az egészségügyön belül. Márpedig meg kellene állapodni, mert a döntés joga nála van, és elég elszántnak látszik.
A startégia is árulkodó. Nem vonta be az érintetteket a rendelet előkészítésébe, mert természetesnek tekintette, hogy nem kaphat támogatást a javaslatához azoktól, akiket megkurtítani szeretne. És az ágazatban csak ilyen emberek dolgoznak, ilyen szervezetek, intézmények működnek. Olyanok, amelyektől most elvenni akar a tárca irányítója, mert sok-sok milliárd forint rejtett tartalék van szerinte a rendszerben.
Kezdettől fogva tudta mindenki, hogy így vállalta el a tárca irányítását, hogy nem kap a költségvetésből kiegészítést, de a meglévő sok száz milliárd forinttal szabadon gazdálkodhat, amit talál, az az övé. A gyógyszerkasszában is eleve kevesebb volt, mint egy évvel korábban, amikor szintén a kormánynak kellett kipótolnia a hiányt.
Ez már így megy évek, hosszú évek óta. Erkölcstelen a tervezés, mert a mindenkori kormány abból indul ki, hogy majd év közben kiegészíti a keretet. De ezúttal a két éves tervben, még a saját számításaiban alapul vett inflációt sem vette figyelembe a gyógyszerkassza meghatározásakor.
Ugye arról van szó, hogy a nyugdíjasok, a szegények és a gazdagok se képesek megfizetni a gyógyszerek kereskedelmi árát, ezért azt az állam kiegészíti. Az idén például 146 milliárd forinttal. Csakhogy a doktorok több gyógyszert írnak fel, sőt gyakran nem a legolcsóbb gyógyszert írják fel a betegnek, ezért lesz a végén kicsi a keret.
Az idén a különbség 25 milliárd forint. Ez nagyon sok pénz. Sok pici nyugtató, stresszoldó, fájdalomcsillapító, tabletta, injekció, ampulla, kenőcs, fiola. De nem nagy a baj, mert a kormány ígéretet tett, hogy a hiányt kipótolja.
Ezért sem értették a patikusok, mitől olyan ideges a miniszter. Az első negyedév adatai alapján valóban nagyobbnak látszott a hiány, de azt a szakmában lévők régóta tudják, hogy mindig az első negyedévben fogy a legtöbb gyógyszer, akkor vannak a járványok, nagy a vitaminhiány, sok a tél utáni gyengélkedő.
Próbáltam megszámolni, hány frontos harcra kényszerül Mikola. Gyógyszerészek, gyógyszergyárak, kórházak, önkormányzatok, orvosok, orvoslátogatók, társadalombiztosítási önérdeket megtestesítők, egészségügyi vállalkozók, kereskedők, politikusok, a költségvetést felügyelő miniszter, a többi tárca vezetője, akik figyelik a kezét, hogy nehogy tőlük nyúljon le néhány milliárdot, és újabb front a Fidesz.
Nem sokra megyek a listával, mert nyilván nem teljes, másrészt mert nem tudom, mi alapján dönthető el, hogy ez sok vagy kevés. Lehet, ha valakinek folyamatosan arra kell készülnie, hogy csak erős ütközéssel juthat előrébb, annak nincsenek szövetségesei, nincsenek partnerei, súgói és támogatói, leszámítva Orbán Viktort, aki látványosan kiállt Mikola mellett, és felmentette a Mikola és a kormány ellen szavazó politikusokat – szóval ekkora nyomás alatt nem lehet könnyű kiválasztani a segítőkésznek látszó javaslatok közül azt, amelyben nem akarják csőbe húzni.
Egy hete bejelentette Mikola István, hogy a kórházak működőképessége forog veszélyben, ha nem kapnak legalább 25 milliárd forint pótlólagos támogatást. Ezt akkor mondta, amikor minimális kedvezményeket sikerült kicsikarnia a nővérek marasztalása érdekében. Ráadásul most megváltoztak az elszámolási tarifák, amiből skandallum lett, mert kiderült, hogy a gyerekosztályok keretei 18 százalékkal csökkentek, ennyivel kevesebb beteg gyereket láthatnak el, ha nem változtatnak a rendeleten. Beszélek össze-vissza? Szándékosan. Ezek az ügyek, pirulástul, nővérestül, sőt frakcióstul meg a privatizációra elkölteni szándékozott 25 milliárdostul is mind ide tartoznak.
Mikola nem hőkölt meg, amikor a parlamentben az egész párt szembefordult vele és a kormánnyal, korlátozva a vehemens miniszter szabad rendelkezési jogát a társadalombiztosítási kassza felett. Több száz milliárd forintról van szó, amelyből rengetegen élnek rosszul, de sokan élnek belőle jól. Kijátszva a törvényt vagy csak ügyesen manipulálva a szabályokat. Mikola ebben a dzsungelben hadonászik, hogy rendet vágjon, és sokan vannak, akik a kezdettől fogva esküdt ellenségüknek tekintik.
Mindjárt megyünk vissza a patikába, de szerintem attól izgalmas a levelezés a gyógyszerész kamara és a miniszter között, hogy azokba harapott, akik talán e leghamarabb válhattak volna a szövetségeseivé. Azt a Magyar Gyógyszerész Kamara tiszteletbeli elnöke minden köntörfalazás nélkül kimondta, hogy ha valakik, akkor a gyógyszerészek álltak a legközelebb a szakmai csoportok közül a polgári értékrend hirdetőihez, mert szellemi munkát végeznek és saját vagyonukból építik a praxist. Ezt játssza el a kormány, ha nem vonja vissza a rendeletet.
De visszakozni csak akkor lehet a vereség érzete nélkül, ha van startégiai terv, amelyhez képest az átmeneti kompromisszum is lehet eredmény. Magyarországon azonban nincs program az egészségügy átalakítására.
Csak tűzoltás van, mert előbb megbuknak a miniszterek, előbb megbuknak a kormányok, mintsem elszánnák magukat a durva műtétre. Mert az is igaz, hogy nálunk az állami bevételeknek sokkal nagyobb részét fordítják egészségügyi kiadásokra, mint a fejlett nyugati államokban. Persze, mert csórók vagyunk hozzájuk képest.
Nem folytatom, mert újabb szempontok tucatjaitól lesz mindjárt zsizsikes a kép. Csak azért kívánkozott ez az összehasonlítás is ide, mert talán még jobban látszik, hogy a megoldatlan, sőt a megoldhatatlan képletek túlkínálatában könnyen születik olyan válasz, hogy ilyenkor nem segít más, csak a huszárvágás.
Mintha ilyennek szánta volna a miniszter a gyógyszer-kiskereskedelmi árrés 630 forintos plafonját. Abból indult ki, hogy nincs több munka a drága gyógyszerrel, mint az olcsóval, miért legyen óriási haszna a patikusnak a drága gyógyszereken, amelyek amúgy is sok fejtörést okoznak a gyógyszer finanszírozásban, hiszen viszik a pénzt a kasszából, szóval az árrés egyik gyógyszer esetében sem lehet több 630 forintnál.
Sok, hasonlóan bírált új szabály között jelent meg ez a rendelet, amelyről a kormány ülésén még úgy számolt be a miniszter, hogy 1,8 milliárd forinttal csökken így a költségvetés kiadása, és a lakosság is több milliárd forintot megtakarítana. A gyógyszerészek viszont kiszámolták, hogy az együttes veszteségük 4,3 milliárd forint lenne, ennyit vonna ki az ágazatból a kormány, és a több mint 10 százalékos jövedelemcsökkenést a patikák többsége már nem tudja elviselni. Csődbe jutnak.
A kamara elnökségi ülése után az egyik patikus papírt lobogtatott: már arra sem kap hitelt a banktól, hogy havonta kifizethesse a gyógyszergyáraknak a számláit, mert hitelképtelennek bizonyult a banki átvilágításon. Ezek után hova menjen?
A gyógyszerészek szívesen segítenének a miniszternek, de egyelőre még teljes a bizalmatlanság.
Most, Gyulán ismét leültek levelet írni a patikusok. A címzett újból a miniszterelnök. Kérik, olyan embert képviselje a tárgyalásokon a kormányt, akinek van felhatalmazása a megállapodásra.
Mikolának ugyanis nincs. Ezért nem írta alá legutóbb a javaslatot, amiben korábban megállapodtak. A patikusok azt kérték, hogy a következő években ne kelljen lenyelniük az inflációt. Nyolc éve nyelik. Elegük van. Igaz, ehhez módosítani kéne a gyógyszergyártókkal kötött megállapodást, azt pedig Mikola nem akarhatja. Ez is a 22-es csapdája…
